"A tizennegyedik fejezet így hát egy élet lezárásáról szól, majd a tizenötödik pedig (remélhetőleg) egy új elkezdéséről."

Írtam ezt az előző bejegyzésem végén. Hát, egyelőre nehezen megy az a bizonyos lezárás. Amikor egy hozzám hasonló ember nem úgy hagyja el az országot, hogy fél-egy-két év külföldön tanulás (vagy hasonló), és visszatér, hanem úgy, hogy elképzelhető, hogy soha nem...

No és még valami. Már megint elkiabáltam valamit. Még itthon vagyok, így még az energiavámpír is jelen van sajnos. Könnyebb volt, ameddig nem láttam a képét facebookon naponta. Erre most sikerült egy olyat álmodnom vele, hogy... nem akartam elfogadni, hogy felébredtem. Valóságos és hirtelen volt, én pedig nem hittem a szememnek-fülemnek. Ez ébren is elég váratlanul érintett. És rosszul, nagyon rosszul. Szomorúan kell beismernem, hogy az ilyenekből 26 évesen sem sikerült kinőni. Kíváncsi vagyok, hogy reagálnék egy ilyenre mondjuk 20 év múlva. Azt rakja össze az agyad az álmodban, amire hosszú évek óta teljes szívedből vágyakozol. Még Edevis tükre is ezt mutatná. Vannak olyan álmok, a többség, amikor nagyjából tisztában vagy vele, hogy álmodsz, de nem, ez valósághű as hell. Aztán felébredsz. Hogyan lehet erre reagálni? Vannak olyan álmok szerintem mindenkinél, hogy a szeretteik, barátaik vagy családtagjuk meghal. Hacsak az ember nem 15 év körül van, ébredés után ezeken könnyen tovább lehet lépni. Maximum egy kicsit rossz kedvvel ébredünk, hiszen azért mégsem jó látvány. Mindazonáltal tudod, hogy álom, és továbblépsz. Ez viszont... lehet, hogy 20 év múlva már ezen is tovább lépek egyszerűen, hogy álom volt és kész. De most, 26 évesen még ilyen soha nem fordult elő. Ilyen.

Van egy elmélet (elmélet?), miszerint végtelen számú párhuzamos dimenzió létezik a világban. Aztán hallottam már olyanról is (ez tényleg csak elmélet!), hogy igazából nem is tudsz olyat álmodni, ami nem valóság. Valahol máshol. És álmainkban egy párhuzamos valóságból látunk jeleneteket. Talán sosem derül ki az igazság (sem a megerősítése, sem a cáfolása!), de ha és amennyiben így van... akkor utálom ezt a valóságot.

Na, mégiscsak kilyukadtam ide.. Fantasztikus.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.