Nem arról van szó, hogy nem történik velem semmi. Arról sincs szó, hogy nem érdemes azt leírni... Csupán az változott, hogy az eddiginél is nehezebben tudnám megfogalmazni. Nem fog meghalni a blog, majd egyszer meg fogom szülni a szavakat. Addigis a megoldást keressétek a kvantumfizikában :)

Viszont ameddig nem megy az írás, addig jöjjön az elmúlt időszak kedvenc témája, a nyelvek. Már egyszer csináltam ilyet, de régen: sok nyelvet tanulok, íme egy update arról, hogy hol tartok, illete mi a véleményem róla. :) A listában nem lesz benne a magyar, de az angol igen. A sorrend pedig amolyan 'erősség'-sorrend.

Angol. Az angol egy könnyű és primitív nyelv, sok tekintetben hasonlít a kínaira. Mégis nehéz magasabb szinten beszélni. Előnye van az angolul tanulónak, mert ma már mindenki (úgy tesz, mint aki) beszél angolul, ezért toleránsabbak a hibákkal szemben. A nyelvtanulásom 90%-át angol nyelven viszem véghez, ezért muszáj elméletben jól tudnom. A többi nyelv fényében nem is annyira szép, mégis kifejező. Szép pedig akár lehet is, a briteknél.

Japán. Változatlanul az egyik kedvencem a listában. Logikus, szép és elmebeteg. Elmebeteg, mert a nyelvtan nehézsége abszolút nem arányosan növekszik, és a különböző társadalmi rétegek különböző 'nyelve' miatt. A tiszteleti nyelv (keigo) pedig úgy van csavarva-tekerve, hogy nagyon. És mindezt úgy, hogy a szókészlet kb. 60-70%-a kínai, kb. 10%-a angol (bár már talán több), és még legalább 5% egyéb. A maradék az japán... Úgy leszek napról napra ügyesebb, hogy közben roppantul elégedetlen vagyok a szintemmel, és sok a kudarc is. De azt hiszem, ezt meg kell szokni, mert vele jár.

Norvég. Jött, látott, az élre tört. Az egyetlen indoeurópai nyelv, amit gyönyörűnek tartok. Bár a nyelvtani nemek létjogosultságát nem értem és sosem fogom érteni, akkora vizet nem is zavarnak. Könnyű, kifejező, néha primitív nyelv, amit nagyon hamar elég jól megértettem, és ez még csak a kezdet.

Kínai. Egy érdekes és nem szép nyelv. No ácsi... Miről is beszélünk? A mandarin tényleg nem szép. A kantoni már igen. Tajvaniul nem beszélek, de az sem tűnt csúnyának. Brutálisan primitív nyelv, amin mégis a világ legszebb verseit írták. Ki tudja, talán épp ezért... Nem is olyan rég nagyon meglepődtem, hogy mennyi mindent megértek. Persze még mindig sokkal több az, amit nem értek meg... Az írás miatt meg nem kell megijedni. A japán 2000-je nehezebb, mint a kínai ¬4000-je.

Finn. A kedvenc-kedvenc, számomra legkedvesebb nyelv. És a legnagyobb szégyenfoltom. A helyezése a listában mindent elmond: ennyi év tanulás után egyáltalán nem itt lenne a helye. Elméletileg jól tudok. Gyakorlatilag egy finnek mégis csak annyit vagyok képes mondani, hogy minä en puhu suomea. Szégyen, és ezen a nyáron ezen tervezek változtatni.

Koreai. Itt elgondolkodtam, hogy a szerb vagy a koreai jöjjön. Szerbül jobban értek, de koreaiul jobban tudok. Nem, nem ugyanaz a kettő... Mit is mondhatnék? Nem szép nyelv, egyáltalán nem az. Lassan ketdem a kínainál is csúnyábbnak látni. De - ahogy azt az előző posztban is írtam - talán a világ leglogikusabb nyelve. Az írásrendszerét pedig ahogy telik az idő, egyre inkább csodálom. Brutálisan egyszerű, praktikus, tudományos, és kulturális örökséget hordoz.

Szerb. Nem lehet egyetlen szláv nyelvre sem mondani, hogy szép, és a szerb sem az. De nagyon érdekes, és nem kevésbé nehéz. Ez bőven kárpótol... Még-még azt is ráfogom, hogy logikus. Primitívnek egyáltalán nem primitív. Bár ha van nyelv, ahol bosszankodhatok a nyelvtani nemek miatt, akkor az a szerb. Minden nyelvtant szoroz hárommal...

Ezután már nincs sorrend, mert mindegyiken (majdnem) egyformán kezdő vagyok és csak szórakozok vele. Csak azokat írtam ide, amin legalább egy pár értelmes, önálló mondatot el tudok mondani.

Arab. Nagyon érdekes, nagyon nehéz nyelv. Tetszik a keménysége és a 'mássága', és a sokfélesége.

Vietnami. Egyszerű, primitív - ezek azonban nem negatívan értetődőek. Ami viszont negatív: helyesírási rémálom! Egy ilyen nyelvre ráerőltetni a latin betűket (ráadásul egy idióta portugál-féle módszerrel), kész rombolás. Csúnya és használhatatlan - ezt az is alátámasztja, hogy nekik is hatalmas gondot okoz a helyesírás. Maga a nyelv nem túl szép, de nekem mégis tetszik.

Török. Nagyon tetszik, nem a legszebb, de nagyon kifejező. Bárcsak jobban beszélném...

Orosz. Nehéz, és nem tetszik. Nem tudom megítélni, mennyiben különbözik a szerbtől, de még ha az a különbség kicsi is, épp az hiányzik belőle, amiért a szerbet szeretem.

Héber. Érdekes volt elkezdeni, csalódás volt folytatni. Sokkal kevésbé tetszik, mint én azt előre sejtettem, és ezt a különlegessége sem kompenzálja.

Hindi. Nem nagyon tűnik sem nehéznek, sem szépnek, de érdekes. Ez a legfrissebb a listában. :)

Spanyol. Ez egy olyan nyelv, amit (a német mellett) úgy erőltetek magamra, hogy amúgy annyira nem szívesen tanulom. Nem tetszik, nagyon nem.

Szuahéli. Kicsit fura hangzású, de nagyon-nagyon érdekes nyelv. A szuahélire biztosan több figyelmet fogok szentelni a jövőben a mostaninál. És még a magyarra is hasonlít egy kicsit!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.