ĺrási kényszer. Pedig nem is tudom, kihez akarok pontosan szólni, sőt, azt sem, hogy mit akarok pontosan mondani.

Bár tippem van: a szokásos én-féle okosságokat-életigazságokat. Vagy magamtól, vagy előtte megkérdezem, hogy 'mondd el, mi fáj', és válaszként. 

Ez mind egy demó verzió. Nem is, inkább 'bemutató termék'. Minden hasonló, hiszen ezt csinálom kb, 5-6 éve.  Közben hol egy kicsit többet élek, hol kicsit kevesebbet.

A nyelvtanulás egy tök jó dolog. Kínai töri tanulás egy kicsit kevésbé, de nekem elég jó. Ezt csinálom jelenleg. Hol van az életem* többi része?

*: gondolkoztam egy másik szón / jobb megfogalmazáson, így túl drámai és mű. Aztán rájöttem, hogy lesza---.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.