P..s: a derűlátás sosem volt az erősségem. Inkább nézzük csak a dolgokat ebből a szempontból, minden dolgot. Van egy szuper vészfékem, ami bár szánalmassá tesz, mert sosem enged gyorsan menni, mégis előszeretettel használom. Hiszen ezért vészfék: hogy megvédjem önmagamat. Ez a feladatom - ha gyanús dolgot látok vagy hallok, mérlegelek, és meghúzom a kart. Márpedig itt rengeteg gyanús dolog van. Még furcsábbak, mint eddig, mert még sosem jártam ezen a vágányon.

O..s: akkor gondolj bele, hogy mégis mit csinálsz. Miért húzod meg a vészféket minden alkalommal, amikor valami nem tetszik. Tegyük egyértelművé, hogy mitől véded meg magad! Nem csak attól, hogy közeledik a járat vége, a járat végén egy fallal, hanem már attól is, hogyha nem olyan a pálya, amit te elképzeltél. Azt tegyük félre, hogy ez mennyire hülye vagy nem hülye dolog. Mindig találsz egy olyat, hogy 'de'. Gondold csak át, mindig volt egy 'de', már a kanyarban. És nézd meg, hogy hol vagy most... Ennek a pályának a világon semmi baja, nem kéne örülnöd egy kicsit inkább?

P..s: természetednél fogva nem érted, hogy én mit csinálok, hogy mit gondolok. Mondtam, amit mondtam. De mégsem veszed észre, hogy ezúttal eszemben sincs a vészfék felé nyúlni? 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.