Írtam idén februárban egy összefoglalást. Ott már írtam, hogy a fejezetekre tagoltság rám több, mint jellemző. Talán éppen ezért ez a blogom maradt meg ilyen sokáig... Az előzők eltűntek a fejezetváltásokkal együtt.

Még mielőtt elkalandoznék... Abban az összefoglalásban nagyon könnyen látni lehet, hogy egy-egy fejezet honnan indul, és hol ér véget. Ezt mindig viszonylag könnyen meg lehetett állapítani...

Most először azonban más a helyzet. Fogalmam sincs, hogy hogy állok ebben a képzeletbeli mércében. Egyelőre azonban ezt vérbeli és örök pesszimistaként sem tudom teljesen negatívan értékelni... Hiszen talán olyan üres. (Tíz éves a Viva Emptiness, mondtam már?) Lássuk, meg lehet-e tölteni azzal, amivel én szeretném...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.