Jó, ha az embernek van barátja. Rossz, ha fogalmuk sincs egymásról (vagy éppen nem akarnak tudni egymásról).

Történet. Helyszín: kocsma. Nem éppen az első pohár (és egyéb ivós játékok) után az első nyugis pillanatban jön egy kérdés. Kérdé Barát X: van olyan valami, amit még nem mondtam el neki, sőt, senkinek? Válaszom: van. Ezen pedig meglepődött. Én pedig azon, hogy meglepődött. 

Ugyanazon az este. A sok emberből én maradtam egyedül, mert mindenki felállt valamit csinálni. Ugyanaz a Barát X jön vissza elsőnek. Újabb kérdés: hát velem meg mi van? Kérdezem én, vajon mi lenne? Válasz:olyan a képem, mint aki mindjárt magába nyomja a kést. Én válaszom: mert egyedül maradtam. És mindig ez van, ha egyedül maradok. Erre a válasz, ami ismét meglepő: beszéljek róla.

Mindenki elmond mindenkinek mindent? Bárki képes elrontani egy jó estét csak azért, hogy a saját nyomoráról beszéljen? Ha igen... Kinek jó ez? Barát X-nek, vagy nekem?

Ez csak egy gondolat, ami eszembe jutott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.