Rég írtam koncertbeszámolót. Most mivel voltak történések, úgy döntöttem, itt az ideje egy újabbnak.

Elég nagy fesztivál volt ez a mostani koncert, egyben az Arkona + Dalriada európai turné második állomása. Nem tudom, hogy ez hogy sikerült, csak arra tudok gondolni, hogy a Rockmaratonon összetalálkozott az Arkona a Dalriadával, és felkérték őket - ugyanis már nem áll a Dalriada mögött nemzetközi kiadó, mint az Ígéret esetén. Na, de csak sorrendben.

A Virrasztók végére értem oda. Sok jót hallottam erről a zenekarról, de... nem értem, miért. Fikázni nagyon könnyű, ezért igyekszem elkerülni - egyszerűen az én véleményem valahol a 'szörnyű' körül mozog.

Aztán (azt hiszem) a Darkest Era jött, ami már sokkal jobb volt, sőt, a Primordial neve jutott eszembe a zenéjükről - ez pedig csak dícséret lehet.

Aztán jött az est fénypontja, az Arkona. Rockmaratonon egy olyan koncertet adtak, hogy majdhogynem át kellett értékelnem az életem, és bár (ez a Rockmaraton hibája) nem ugyanolyan 101%-os volt a dolog mint ott, ez a mostani 'csak' 100%-os koncertre sem találok szavakat. Egyértelműen az Istenek között a helyük, ezennel hivatalosan is. :) Kicsit más volt a számlista (pontosat nem tudok), de többé-kevésbé játszottak mindent, amit vártam. Egyet kivéve, amit Rockmaratonon sem játszottak, a Bolno Mne (Больно мне) számukat. De amit játszottak... Ez olyan profizmus, ami csak a Porcupine Tree esetén jut eszembe, pedig teljesn más a stílus. Amikor megszólal az Az (Азъ), feláll a hátamon is a szőr, Masháék bejönnek, dobol a kis kézidobján, a playbacket átveszik ők igazi hangszerekkel, skótduda, dob, aztán hirtelen jön az Arkaim (Аркаим) darája. Hajaj.
Amit még érdemes tudni az Arkonáról, hogy olyan 90%-ban 'komoly', esetenként még annál is 'komolyabb' a témájuk, a maradék 10% pedig a 'komolytalan' Arkona, a bulizene, a zúzás, a táncolós dallamok, már majdnem Finntrollosan, de nem, mert Arkonásan. És itt a fő különbség a Rockmaratonos és a mostani koncert között: eddig a 'komoly' számaik között vegyítve fordultak elő ezek a 'komolytalan' számok, most viszont az összeset a végére hagyták. Már kezdtem magamra venni, hogy az egyik kedvenc (és egyben 'komolytalan') számom kimarad, amikor felcsendült a Lesiy (Леший) harmónikája. Ezután - a Rockmaratonos koncerthez hasonlóan - megkérték a közönséget, hogy álljanak be a wall of deathhez, ami nem lehet más, csak a Stena na stenku (Стена на стенку). Majd búcsúzásként a kötelező Yarilo (Ярило). Ez a három szám egymás után nagyon durva volt. Miközben szerelték szét a cuccokat, valami orosz népzenét nyomtak be, de olyat, hogy a társaság fele a Yarilo után abba sem hagyta a táncolást, és még vagy negyed órán keresztül ropták.
Tényleg nagyon össze kéne szednem a gondolataimat, ha meg akarnám mondani, mi nyűgözött le legutoljára ennyire, mint az Arkona. Még jó, hogy nem akarom. Helyette itt a rövidke Yarilo 'koncertklippje':

Az átszerelés elég vegyes volt. Igen, egy átszerelés. Vegyes. :D Először is odajön hozzám egy részeg figura: 'te csepeli vagy?' Én tényleg nem tudtam hova tenni. A Kossuthra gondoltam, ott egy csomó ember van, aki nekem köszön, de nekem gőzöm sincs, hogy kicsoda :D De mint kiderült, ő egy hévvezető. És szokott látni a megállóban. Végig sem mondta a mondatot, jön egy másik fickó: 'is that you in the Zách Klára clip?' 'Ööö... yes?' 'Aaa dude, you are famous! I'm from xy (Belgium?), every metaller could recognise you!' Tehát... híres vagyok :D Kezdem strigulázni. Eddig 1 Horvátország, 1 ?Belgium?. :D

A rossz része viszont a Dalriada-féle hangolás volt. Rettenetesen sok ideig tartott, a hangosító sokat bénázott, ráadásul Andris annyira bunkó volt, mint még soha. Lehet belőlem sem a legjobbat hozná ki a helyzet, de ez már kicsit túlzás volt. Mindenesetre a koncertre nagyon rányomta a bélyeget. Sőt, miután a bénácska még ezek után sem értette a 'halkabban-hangosabban' jeleiket, Andris az első szám után ledobta a gitárt, és hangosan káromkodva, fogakat vicsorgatva ment a hangosítópulthoz. Komolyan azt figyeltem, hogy véres-e az ökle, amikor visszajön. Sajnos annyi idő elment, hogy ki kellett hagyni egy számot is, és ezt sem épp a legjobban kezelték. Andris: 'Most következik a Szent László egyes. Azaz csak következne, de nem következik, mert a technika miatt nincs rá időnk. Ez egy ilyen koncert most.' Hogy... mi? Néztem erre nagyokat. Oké, hogy majd szétrobbant az agya, nekem is szétrobbanna, lehet egészen eddig a pillanatig teljesen ugyanígy reagáltam volna, de ez pofon volt két oldalról. A hangulatot amúgy még csak mérni sem lehetett sajnos az előző Dalriadákhoz, már az elején. A végére azért helyre állt a világ. Sőt...

Na de itt tudom a setlistet. Az első szám az Ígéret volt, úgy, ahogy szokták, csak kicsit lelketlenebbül. A második szám egy új szám volt, a Napom, fényes Napom. Nagy kár, hogy még mindig zéró volt a hangulat, mert nagyon jó lett ez a szám. Sok nem maradt meg belőle, de arra emlékszem, hogy nagyon tetszett. Itt jött az ominózus Szent László-féle dolog, de mivel kihagyták, ismét egy új szám jött, amit Rockmaratonon és februárban is hallottam már, a Hírhozó. A poént már most lelövöm: egyetlen új számra sem tudok semmi rosszat mondani. Sőt, kifejezetten szuper a Hírhozó is! Csak ahogy ők maguk is mondták, nem az a tipikus koncertszám. Albumon biztos még jobb lesz. Ezután jött a Kinizsi Mulatsága, ahol kezdett helyreállni a hangulat. A végén persze Laura-károgás nélkül. Jó gömbölyű lett már :) Ez után ismét egy új szám jött, a Hunyadi és Kapisztrán Nándorfehérvári Diadaláról. Ezt már hallottam rádióban egyszer, és igencsak szemöldökfelhúzós volt. Mint anno a Leszek a Csillag. Semmilyan Dalriada-jellemvonás nincs a számon. Furulyás, latin kórusos, furcsa szövegű szám. De akármilyen szörnyen hangzik, mégsem az, sőt. De a szöveg így másodszorra tényleg furcsa. Ez után is egy új szám jött, de előtte egy apró érdekesség. Emlékszem egy Dalriada-interjúra, ahol valamelyikük valami olyasmiről beszélt, hogy büszkék arra, hogy nincs ivós daluk, és nem is lesz. Hát, lett, mégpedig a Borivók Éneke. Hogy hogy sikerült, arra annyit mondok: egyelőre (!) ez a szám a tiszteletbeli kedvencem az újak közül. Gyors, nem tipikus 'beer beer' meg 'vodka', hanem Dalriadás.
A folytatáshoz ismét magyarázni kell: Laura nem vállalta a turnét az állapota miatt. Csak tegnap volt Brnoban, illetve itt nálunk. A vendégénekesnő Anita lesz a Nightquestből. Előre rémeket láttam, mert Laura hangja 'éles', az övé meg operás. De felesleges volt, jó lesz a turné így is. Ugyanis a Leszek a Hold volt a következő szám, amelyet bemutatkozásként Anita énekelt. Az utána következő Szondi Két Apródját pedig közösen. A szám elején Laura elbúcsuzott, mert ez volt a ráadás előtti utolsó szám. A szám végén Laura pedig kicsit el is sírta magát. Aztán egy kicsit jobban is, miután a közönség skandálta, hogy 'Laura-Laura'. Azt mondta, hogy legközelebb márciusban lehet őt látni. Furcsa lesz... Akármennyire lehet rosszat mondani az éneklési technikájára, én már megszoktam, megszerettem, így a jó, máshogy nem. Persze ezzel nem azt mondom, hogy Anita nem jó helyettes, sőt, talán a legjobb választás.
A Dudással jöttek vissza, amit már hallottam Rockmaratonon, na meg a klip is megvan már, rongyosra is van hallgatva. (Maga a klip vállalhatatlan, de ezt ők maguk is mondták a koncerten, egyszer pedig belefér...) Remek koncertdal. De a legjobb a Hajdútánc, ha már koncertdalról van szó. Ezt is ketten énekelték Anitával, azaz mégsem - Anita énekelt, Laura meg károgott, ott is, ahol a számban nem. Meglepődtem, mert ő maga mondta, hogy terhesen nem akarja csinálni. Ahhoz képest szólt rendesen... :)

A végére pedig egy megjegyzés: oké, ez egy lemezbemutató volt. Nem is piszkálom épp most ezért őket... De amióta létezik az Ígéret album, azóta koncerten a legrégebbi album az Arany-album, esetleg a Szelek. Ez BAJ. Persze minél több album van, annál 'nehezebb' régit játszani, de az Ígéret előtt azért mindig előkerült valami a Fergetegről vagy a Jégbontóról. A Kikeletről persze szinte sosem semmi, mert azt Andris kevésbé szereti. Egy-egy Tűzhozó azért néha beficcent, ritkábban a Búcsúzó, és itt a vége. Nagyon-nagyon sajnálatos...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.