Koncertek. Kb. 2 és fél éve írtam már hasonló posztot, de hát az már rég volt.

Fogalmazhatunk úgy, hogy a 'zenei stílusom' hátulütője az, hogy csak akkor hallhatok élő zenét, ha a zenekarok idejönnek. Sajnos ezt nem teszik annyira gyakran, mint szeretném. De azért mégis összegyűlt egy kis lista az elmúlt évekről... Van egy Top 10-es listám, és van egy egyéb listám. Az utóbbival kezdem, sorrend nincs.

• Az első koncertem, a Nightwish Tarjával. Javában dúlt a Nightwish-korszak, és örülök, hogy még sikerült látnom őket így együtt. A koncert jó volt, ráadásul közvetetten elvezetett H-hez.
• A Sonata Arctica koncertek. Ahogy én változtam, úgy változtak ők is, így hiába távolodtam el a power-féle zenéktől, ők úgymond 'jöttek velem'. Rengeteg koncerten voltam, mindegyik 'buli' volt, ráadásul szinte mindig H-vel voltam. Az utóbbiak ráadásul HPD-k voltak. A legkedvesebb emlékem az a koncertjük, amin volt a Tallulah és a White pearl... Ott megfagyott a levegő.
• Dalriada koncertek. Meg sem kísérlem összeszámolni, hogy a Fergeteg óta hány koncerten voltam. Utóbbi időben eléggé megkapták a kritikámat, de nem felejtem el pl. a 2 évvel ezelőtti 23 számos koncertjüket. Vagy a tavaly, vagy a 2010-es Rockmaratonos koncertjüket. Mind-mind soha el nem felejthető emlék.
• Satyricon. Gondoltam megemlítem... Éppen akkor volt a váltásuk a mostani lötyögős szarságra. De a koncert jó volt, mert sokat játszottak az első három albumról.
• City Of Moon. Az utóbbiak kivételével tökéletes koncerteket játszottak, és - ezt mindig hangsúlyoztam - ez tőlem tényleg elismerés. Hiszen Opethet játszottak. És tényleg nagyon jól! Kár, hogy már nincsenek, nagy kár.
• Mayhem. Csak a Rockmaratonoson voltam. Szerencsére jó sok számot játszottak az első két albumról, így a koncert is jó volt. Sajnos az újabbak is előkerültek...
• Rotting Christ H-vel, újraérettségi előtt. Hehe. Jó volt őket hallani élőben, ügyesek.
• Moonsorrow koncertek - az egyetlen toplistás banda, akik sokat járnak ide. 5 koncerten voltam, és ebből 1 volt egy kicsit rosszabb a hely miatt (Dürer...). Az elsőt lásd a toplistában, a második P-val és Zs-val a Kultiban (Tuleen Ajettu Maa!), Paganfesten, a Dürerben (Tulimyrsky!) és a Wigwamban. A második legjobb koncert az utolsó volt, hiszen kiderült, hogy a Tahdetön 3mp alatt gyilkol élőben, volt Sankarihauta és Raunioilla és Jotunheim, és volt még a Kuolleiden Maa is. Sztrs. Nincs hullámzó teljesítmény! Mindig istencsászárok, és a Sorvali gyerek is nagyon tud már magyarul :D
• Stratovarius, a történelem. Merthogy én és a power metal az... nos, de nem ám. Két koncerten is voltam. Az első nem volt jó, épp ébredezőben voltak a balhéból és... Meh. Aztán jött Az Új Albumuk, és utána a koncert. Na, az mindjárt más volt! Sőt, még a kalapom is megemelem az előtt az album előtt!
• Heidenfest. Utolsó állomás. Magenarm, Primordial, Finntroll, Equilibrium. Vicces volt, de tényleg :) Ekkora buliba még azóta sem voltam.
• Heretic Soul. Rockmaraton, kis sátor, no name török death metal banda. Pogo, sok wall of death... Remek emlék.
  

10. Amon Amarth - Wintersun. H-vel. Az Amon Amarth is jó volt, de tényleg, abban az időben meg főleg. De nyilván az este nem róluk szólt, hanem a Wintersunról. A Sadness and Hate hiányát azóta sem bocsájtottam meg nekik, de amúgy nagyon szuper volt. Wintersun és élőben... Egyéb kérdés?

9. Második Katatonia. Fezen, naplemente majd holdfény, színpad mögött a tó, ehhet a Katatonia zenéje... A hangulatot úgy lehetett harapni, hogy a fogam is majdnem beletörött.

8. Első Katatonia. P-vel, és nagyjából még a Katatoniával ismerkedős fázisban. De ha a második Katatonián hangulat volt, akkor az elsőre nem is tudom, mit mondjak. A víz is vérré vált. (BTW, volt egy harmadik Katatonia is, remek setlisttel, de a hangulat ezeknek a közelükbe sem volt, így meg sem fordul a fejemben, hogy toplistás legyen.)

7. Második Arkona. Egyszer a Porcupine Tree-hez hasonlítottam őket, ami meglepő lehet, mert köszönőviszonyban sincs egymással a két zene - de ilyen szintű precizitásra mégsem képes sok ember - és zenekar. Az Arkonáéknak megvan ez az adottságuk, és az is, hogy hatalmas bulit és hangulatot rendezzenek. Itt megvolt, és még a setlist is elvontra sikeredett. Miért? 2 féle Arkona van: 90%-ban komoly, 10%-ban 'vicces'. Általában egy koncerten vegyesen játszanak ezekből. Itt csak komolyat játszottak az elején, és az utolsó 3 volt egymás után a 'poén'. Ez ebben a formában nagyon fájdalmas volt. :) Az utolsó Yarilo után az együttes egy orosz népdalra vonult le - az emberek igen nagy része a Yarilo végére nem hagyta abba a táncolást, hanem táncoltak tovább arra a zenére még több mint 10 percig. Biztos azért, mert nagyon rosszul érezték magukat...

6. Első Arkona (Rockmaraton). Sok jót írtam a második Arkonáról, sőt, a setlist ott volt a jobb. De mint köztudott: a Rockmaratonos dolgok mindig úgy szólnak, ahogy kellene nekik mindenhol, és van egy alaphangulat is. Arkonáék ezt megtalálták, és olyan koncertet csináltak, hogy most, egy évvel utána is sok ember azt emlegeti.

5. Eluveitie (Rockmaraton). Láttam már őket korábban, ha jól emlékszem, még csak a Spirit albumuk volt. Remek album volt, de volt még hova fejlődniük. Utólag ez jobban is látszik, hiszen amit a Helvetiossal műveltek Rockmaratonon, azt még most is alig hiszem el. Pedig megmondom őszintén, még a Helvetios megjelenése sem után fogadtam volna rá sokat. De én meggyőzhető vagyok... Mint látszik, sikerült.

4. Opeth. Micsodaaa? Csak 4.? Itt az indokom: ettől elvártam, hogy olyan legyen, amilyen. A 4.-en felüliek viszont egy kicsit meglepetésként értek. Mivel meglepődtem, nem számítottam rájuk annyira, ezért olyan élmény volt, hogy nem adhatom át a helyüket az Opethnek, mint koncert toplista. Innen látszik: ez már egy olyan szint, hogy új dimenziókat kell nyitni nekik. Ja, hogy az Opeth koncertről kellene most mesélnem? Opeth volt. Élőben. Olyan volt, mint amilyenre számítottam - és ennél nagyobb dícséretet semmilyen más megfogalmazásban sem mondhattam volna.

3. Primordial - első Moonsorrow. Kezdjük a Primordialnál. Csak két lemezzel voltak visszább, mint most, mégis alig ismerték őket. Pedig nagyon is meggyőzőek tudnak lenni élőben! A legjobban szemléltetni pont az első koncertjün által tudom: mindenki Moonsorrowra jött. Mégis, a Primordial után elkezdtek az emberek hazamenni. Valakit megkérdeztem, hogy mégis miért mennek el. Válasz: 'ezek után ma már nem érdekel semmi'. Nos, igen... tényleg meggyőzőek voltak. Ettől függetlenül a legnagyobb hiba lett volna hazamenni... Hiszen az első Moonsorrow koncertem annyira jó volt, hogy azt nehéz elmondanom. Akkor a legfrissebb albumuk a Verisäkeet volt, számomra a zenetörténelem legjobb albuma, tehát elég sokat játszottak róla. Igen, a Karhunkynsit is. Mást nem is kell mondanom.

2. Volt egyszer egy Ulver. Az az Ulver, aki 2 album után kiadott egy olyan black metal albumot, hogy mindenki 'szentként' kezeli a mai napig is. Annyi mindent elmondtak azzal a 3 albummal, hogy a végén nem tudták hogyan kifejezni magukat a 'hagyományos' módon. Itt jött az Ulver metamorfózisa és bezárkózása. Nem tudom, álltak-e színpadon a korai időszakban, de a black metal album után nem nagyon. Kb. 10 év telt el, és bejelentették, hogy lesz összesen 8 koncert, és ennyi, több koncertre ne számítson senki. Bár ez utóbbit nem fogadták meg, de na, mégis benne voltunk ebben a 8 helyszínben. Sosem voltam még elektronikus zenés koncerten, így nem is tudtam, mire számítsak. (Bár egy erős tipp volt az odatévedőknek az a tény hogy előzenekarként Csihar Attila szórakoztatott minket a Void of voices nevű projektjével, hogy azért nem egy hétköznapi elektronikus koncertről van szó...) A lényeg: jöttek (we come as thiefs), játszottak, elmentek (the rest is silence). Néhányan pedig álltunk az utolsó Not Saved után, és csak próbáltuk feldolgozni a hallottakat. Részben még most sem sikerült, részben pedig... nos, elég előkelő helyen van.

1. Porcupine Tree. Az egyik legnagyobb élő zenei zseni legnagyobb projektje. Sok furcsaságot lehet hallani egy PT koncertről, és úgy döntse el az ember, hogy mennyi igaz belőle. Én persze mindig is szerettem, elvárásaim voltak, de azért nem úgy tekintettem a koncertre, mintha valami több lenne, mint egy metálkoncert. Pedig! Pedig tényleg nem volt ez metálkoncert. Inkább volt egy audiovizuális utazás, mint bármi más. Az ember ártatlanul egy natúr koncertet vár egy szeretett együttesétől, erre kap egy ilyet, mint valami beavatás. És mit lehet mondani róla? Ha ennyire jó volt, biztos egy csomó írnivalóm van róla. De nincs, és a koncert másnapján sem volt mit írnom róla. Elmesélni lehetetlen, mást mondani pedig nem érdemes. Aki meg úgy gondolja, hogy túlzásba esek, az egyszerűen nem volt ott. Aki ott volt, nem nevezné túlzásnak. Így hát: még mindig erre a kb. 3 órára gondolok úgy, mint életem legjobb koncertje.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.