...és egy kicsit ELTE vs. Károli.

A TTK nehéz. Nem mintha más egyetem nem lenne az, de egy TTK tényleg a legnehezebb dolog az egyetemek között. Főleg a fizika. Ez kombinálva egy kis lemaradással és szuper lelkiállapottal szép katonás jegyeket eredményez. Sokszor gondolkozom azon, hogy szívesen újrakezdeném. Az érdeklődés, sőt, szenvedély sosem tűnt el. Most már jobban is menne, mert nem lennék... idióta. Azonban jó esély van rá, hogy ez nem nem fog megtörténni... Magyarországon nem.

Hogy a japán szakkal mit hoz a jövő... Az elég homályos. De vannak elég jó kilátások is. Ez nekem már elég, ez már sokkal több, mint ami a fizikán volt...

Azt mondtam, hogy a japán szak könnyebb, mint a TTK. Természetesen ez úgy igaz, hogy 'könnyebb japánul tudni, mint a fizikához érteni'. KönnyeBB, de nem könnyű, koránt sem. És az utóbbi idők nagy tanulsága: az út nem csak az út vége miatt fontos, még akkor sem, ha csakis a cél miatt vagy magán az úton. Azonban azt végigjárni legalább olyan fontos. Egyelőre a végével nincs is értelme foglalkozni. 2, vagy több éve ezt akarom csinálni, most ezt is csinálom, és jól érzem magam.

Azt is csak remélni tudom, hogy a még hátralévő vizsgák is hasonlóképp alakulnak majd, mint az eddigiek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.