Eltelt az első hét. Elég tanulságos volt...

Általánosságban elmondhatom, hogy tetszik. Még a japánmániás-hiperaktív-furcsánöltözködő egyénektől (?) is mentesülök, hiszen ők a kezdő csoportban vannak.

Nincs sok órám, de ami van, azzal elégedettebb vagyok, mint anno az eltén. Bár bajosan lehet csak összehasonlítani egy fizika és egy japán szakot, mégis kevesebb töltelék, abszolút haszontalan órám van most. Bár azért akad... Sőt, még az értelmi fogyatékos 'ezmeghogyletttanár' féléből is akad, pedig azt hittem, ez csak és kizárólag a fizikára jellemző. Fizikán legalább ez a személy értett is valamihez, de itt csak földrengető hülyeségeket beszél...

Ha már hasonlítgatok, akkor az elte ttk... Nagy. Néha túl nagy. A KRE pedig... Kicsi. Mindig túlságosan kicsi. Nem egyszer van, hogy 65-en vagyunk egy 40, azaz negyven férőhelyes teremben. Kíváncsi leszek, mennyien maradunk ezeken az órákon egy hónap múlva...

És... A legfontosabb, a plafonrepesztő hiányosság, a legfontosabb hely ami csak létezhet egy helyen: NINCS BÜFÉ!!!

De ennyit a panaszkodásról... Van két órám, amit japánok tartanak, japánul. Mindkettő majdnem csak japánul szólal meg - az egyik azért többször elmond egy kifejezést magyarul, de a másik csak ha nagyon muszáj, és az activity 3 módjával sem értjük meg. - Ami azért ritka. Szerencsére a legtöbb dolgot megértem, ez már Japánban sem volt újdonság. Na de most reagálnom is kell... Sőt, kérdésekre válaszolnom... Így már rögtön máshogy néz ki a képlet

A haladó csoportban egyébként elég jól megállom a helyem - bár van egy olyan tippem, hogy én ismerem a csoportból a legkevesebb szót. Ez néha probléma... De cserébe szerintem én ismerem az út miatt a legtöbb kanjit (kínai jelet). Máris van leckénk: e-mailt írni az egyik japán-japán tanárnak egy témáról. Japánul. Én jó fiú voltam, és meg is tettem. Szinte azonnal jött is a válasz: 'köszönöm szépen, de...' és feltett vagy 6 millió kérdést még. Japánul. Ezt szerintem még egy kicsit szoknom kell :D

Legközelebb egy másik órán pedig már kanjidolgozatot is írunk. Kb 90 kanjiból! (Jó, ebből nekem kb 15 volt ismeretlen, de akkor is...)

Sajnos nem sikerült a koreaira benyomni magam, ezért maradt a másik ázsiai nyelvnek a kínai. Ha így haladunk, akkor már meg is van egy ajándék 5-ösöm... Egy óra alatt eljutottunk odáig, hogy 你好, azaz jó napot. De ezt sem írtuk le, mert sokan még japánul sem írtak soha, nemhogy kínaiul. Én meg már bele-bele nézegettem már a kínaiba, de azt hittem, hogy még nagyon az elején járok. Ezek szerint mégsem... :D

Összességében elmondhatom, hogy eddig nagyon tetszik a dolog. Bár van egy olyan érzésem, hogy ezek után is magamnak kell majd tanulnom, mert 6 félév alatt sem jutunk sokkal tovább... De legalább az eddigieket szépen összefoglalja, jobban megmagyarázza, kiszűri a hibáimat. Tehát: végre azt csinálom, amit szeretnék!

És megint... Rohamokban tör rám, extrém erősen. Vissza akarok menni... Mindennél jobban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.