Hát, túl vagyok az egészen. Mielőtt leírnám a dolgokat, egy-két szó az egészről...

Sokan az eszperantót csak egy más nyelvekből összetákolt műnyelvnek tekintik. Sokáig én is kizárólag így néztem rá, de a végére egy kicsit megkedveltem ezt a kis nyomi nyelvet. Tényleg 'műnyelv', de szerethető: bár egyszerű a nyelvtana, maga a nyelv mégis elég összetett, a világon mindent ki lehet vele fejezni, és nem ilyen 'olcsó' megoldásokkal, hanem rendesen, normálisan, a minimális nyelvtanával. A hozzá fűzött reményeket azonban nem váltotta be, és nem is fogja: soha nem fogja felváltani az angolt, sosem lesz igazi nemzetközi nyelv...

Nekem hogy sikerült? Nos. Szombaton volt az írásbeli, és ha figyelembe vesszük, hogy életem első önálló normális eszperantó nyelvű mondatát péntek este raktam össze, azt kell, hogy mondjam: remekül sikerült. A fordítás eszperantóról magyarra szerintem max pont, magyarról eszperantóra talán egy kicsit kevesebb, a szövegértés végét elkapkodtam, a levélírást meg - időhiány miatt - sajnos szó szerint 10 perc alatt dobtam össze... Ezért egy kicsit rövid lett. Remélem nem lesz baj.

Ma volt a szóbeli és a listening. A listening nem nagyon okozott problémát, bár a max ponttól azért távol vagyok. Na és a szóbeli... Hát.

Még mielőtt úgy tűnne, hogy mindent a vizsgáztató(k)ra kenek, el kell, hogy mondjam: rezgett volna a léc akkor is, ha minden körülmény a helyén van. Csakhogy nem volt a helyén... Már az első vizsgázó is mondta: a fiatalabb vizsgáztató egyfolytában közbeszól és kijavítgat. Hazafele összefutottam P barátommal, aki szerint ilyet nem is lehet. Már a kezdés sem volt sima, de ott még nem volt baj. Beszéltem magamról, társalgás folyt. Aztán kijavított megint a fiatalabbik. Megakadtam. Elmondta megint. Nem válaszoltam azonnal, erre megszólal: "na, akkor magyarul... blablabla". Ebből már nem lehetett jól kijönni. Még azt is elfelejtettem, amit addig tudtam. Lemaradt egy kis többes szám rag? Belejavít. Ezek után olyan szó sem jutott eszembe, mint 'ember', vagy 'vonat'.

Egy szó mint száz: sok rosszat hallottam a rigóról, most először meg is tapasztaltam. Japánból egyáltalán nem volt ilyesmi. Így szinte biztos, hogy bukás. Én pedig elhatároztam: vagy japán szakra járok, vagy sehova. Tehát valószínűleg még egy évet itthon töltök. 

Ezért, meg az utolsó 2 hét miatt igyekszem az egész nyelvet olyan gyorsan elfelejteni, amennyire csak lehet (illetve átültetni egy olaszba). Októberben meg lenyelvvizsgázok másodszorra is, az eszperantó meg ott pukkadjon meg, ahol van.

Még a szóbeli érettségik hátravannak, de ha kipihentem magam, ismét elérhető leszek normálisan... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.