Beszélek én a nyelvtanulásról itt minden féléket... Úgy, hogy eddig semmit nem tettem le az asztalra. Egyedül tanulni tényleg nehéz, de van valami, ami nagyban megkönnyíti a dolgot: a sikerélmény. Volt, egy-két apróbb, pl. amikor egy nagy Youtube-maraton közben rátévedtem egy japán nyelvű videóra, majd fél perc szövegelés után leállítottam, hogy 'jé, ez japánul van... és értem...', vagy az a két alkalom, amikor jó magyar polgárként az eltévedt turistákat útbaigazítottam. (Nem, Kunimoto-t csak azért sem sorolom ide, pukkadjon meg!) De voltam már tavaly nemzetközi nyelvvizsgán, nem sikerült. Voltam a Rigó utcában szóbelizni, nem sikerült. Mind a két alkalommal nagyon kevesen múlott, de a lényeg: nem sikerült. (Ha nem lett volna az a baki a szóbelin...) De hogy harmadszorra is megpróbáljam, ehhez igazából elég sok lelkierő kellett...

És sikerült! Végre, valami! És remélem, hogy nem leszek egoista attól, hogy hozzáteszem: teljesen egyedül! A második fail után sem kértem egy szónyi segítséget sem. (Nem mintha lett volna kitől...) Bár a pontok megoszlása nem éppen olyan, mint amilyenre számítottam...

A Vocabulary (szókincs) volt mint mondottam vala a legnehezebb. Már nem emlékszem pontosan az egészre, de arra igen, hogy nagyon szentségeltem egy-két kérdésnél, mert előfordultak, amik 100%-ban szivatásra mentek. (De szerencsére csak ennél...) Ehhez képest annyit tudok az egészről, hogy 30% fölöttire írtam. Megmondom őszintén, meglepett...

A Grammar (nyelvtan) az egyetlen olyan eredmény, ami olyan, mint amilyenre számítottam: átlagos, normális, nem kiugró, de ponthatár fölött.

A Reading (olvasás... vagy mifene, de ez hülyeség) viszont szintén meglepett. Röhögősen könnyűnek éreztem, és az eredmény mégis olyan, mint a grammar-nél. Ezt tényleg nem értem... Szerintem hülyeségeket jelöltem be, mert itt emlékszem egy csomó feladatra, és még mindig azt mondom, hogy iszonyú könnyű volt. Na mindegy...

És végül a Listening (magnóhallgatás), amitől vizsga előtt nem féltem, de ezt a vizsga után bepótoltam... Hát, nem kellett volna, toronymagasan ez sikerült a legjobban.

Én így ráérzésre tehát tuti nem így pontoztam volna magam, de... mostmár ki a fenét érdekel? Megvan az első 'visszajelzés', vagy hogy giccsesen fogalmazzak, az 'első sikerélmény'. Már csak szóbelizni kell... És nem elkövetni egy olyan hibát, amitől nem csak a vizsgáztatók haja, de az enyém is égnek állt... És az égés meg is maradt a végéig... A sors úgy hozta, hogy a Finnt nem tehetem le, de szerencsére van egy B-tervem...

Nagyon sok minden múlt ezen a papíron... Szinte egész talicskástul feltettem rá az önbizalmam. Ez most nem azt jelenti, hogy hirtelen az egekbe ugrott, hanem inkább nem veszett el, szerencsére...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.