Ígérem több Dalriada nem lesz a közeljövőben. Ez sem lesz hosszú, de szó nélkül nem mehetek el a koncert mellett...

Jó volt. És sokat közrejátszott, hogy ott volt Zs, másikD, Só és L. Volt egy Nightquest. A lánynak tényleg gyönyörű a hangja, nagyon hasonlít Tarjáéra, de még mindig nagyon amatőrök. És nem próbálnak. City Of Moon-ék sem nagyon, mégsem süt róluk az amatőrség. Van még mit fejlődniük. Volt Kerecsen Sólyom, de nekem a hangolásuk bőven elég volt. Bocsánat, ha ezzel valakinek megsértettem a lelki világát. Volt Tűzmadár, ami egyáltalán nem az én világom, de süt róluk, hogy imádják, amit csinálnak. És jók is benne. Csak nem nekem szól a zenéjük, de nagyon nem. Volt Sear Bliss, akiket mindig jó látni, de annyira nem mozgat meg a zenéjük. Azért hidegen sem hagy, főleg a régi, de na. És Dalriada után volt egy Csejtey, amit nagyon szívesen megnéztem volna, mert Rockmaratonon nagy koncertet adtak (az elejét láttam, el is kapott egy nagy adagnyi Rockmaraton-fíling), de technikai okok miatt hazajöttünk.

No, Dalriada. Megint sokan voltunk, természetesen én megint első sorban, és megtörtént az, amiről csak úgy fantáziáltam, de csak a poén kedvéért. Odajön hozzám valaki, és megszólal ANGOLUL: "bocsi, de nem te vagy a Zách Klára klippjében?" Wow. Öhm. De. Sajnos. Nemsajnos. Azértjóérzésvolt.

Mint kiderült, a lány egy horvát lány (nem külföldi magyar, horvát), és 7 órát vonatozott, csak hogy itt lehessen. Mint kiderült, a szövegetet is tudta kívülről, az összeset. Az Ígéretes számokat is :D Hoppá... Na de a koncert: a számok biztosak, de a sorrend nem...

De az biztos, hogy a szokásos Fajkusz-intro után a szokásos, Szelek-megjelenés óta mindigelsőszám Nap És A Szél Házával nyitottak. Az is biztos, hogy a második a 'varacskosdisznó-nóta' Égi Madár volt. Innentől csak 80% a sorrend, de emlékeim szerint a Védj Meg, Láng! - 1. rész jött, és ahogy szokás, rituálisan szétszedték/tük egymást rá... Ahogy szokás. Szent Misa, hányszor hallottam már élőben ezt a számot? Hát még albumon, de még mindig nem unalmas. Jött a meglepi, a hej regő-rejtem Tavaszköszöntő, csak hogy egíssígünket megőrizzük. Na ez viszont rég volt, minimum 2 éve, de tetszett a fejemnek. Meglepődtem, hogy Arany-albumot konferáltak fel, de Fajkuszék sehol. Mint kiderült, a János Pap Országa miatt nem mozgatják meg magukat. Szégyelve magamat, de bevallom: annyira túlzottan én sem... Jött a Hazatérés, szintén: jó volt, mint mindig. Kötelező. Amit viszont már kezdtek elfelejteni, és legalább 2 éve (ha nem több) volt a Téli Ének is. De térjünk vissza a kötelezőkhöz, hiszen akármilyen rövid egy Dalriada koncert, a Walesi Bárdok kell. Első és második részt kaptunk belőle. Folytatva a kötelezőket, volt Tűzhozó, és... (Na itt a sorrent tuti nem jó, mert nem jött két Kikeletes szám egymás után...) újfent egy ritkaság. Itt Andris bemondta, hogy van a koncerten egy horvát lány, Renata, aki írt neki egy e-mailt, miszerint 'követeli tőlük a Búcsúzót, és addig fog spammelni, amíg el nem játszák egyszer. És amúgy hol van ez a Renata?' Szerintem nem láttatok még embert elpirulva, ha nem láttátok őt :D Mellettem két emberke felültette a vállukra, és Renata úgy nézhette végig a számot. Nagyon tetszett ez az egész :). És végre-valahára a Fakjusz-banda felfáradt a színpadra, és elkezdték játszani az új számokat. Bár nem pont azt, amire számítottam... Ő pedig a Kinizsi Mulatsága. Ütött, szólt nagyon! Hát még a Zách Klára, szerintem mondhatom, hogy ha Fakjuszékkal játszanak, akkor ez is egy 'kötelező' lett... Persze nem véletlenül. Aztán meglepetés, bárszék és akusztikus gitár elő, a Leszek A Csillag személyében. Hát ez jobb élőben, mint albumon! Emlékeim szerint ez után a Bor Vitéz jött és pusztított, de ez utóbbiban fel sem ért a címadó Ígérethez. Eljátszották, van Misa!!!!! Nagy buli volt erre, még akkor is, ha a közönség 'többsége' (?) most hallotta először... Majd megint Arany-album, mégpedig a Szent László, abból pedig mind a kettő. Még jó, az album - szerintem - legjobban sikerült számai. Innentől a sorrend biztos, mert - fogalmazzunk úgy - eléggé megmaradt bennem. Viva la Dalriada-féle monumentális számok, de amikor felkonferálták, hogy Leszek A Hold, azt hittem, rosszul hallok. De legalább kiderült, hogy Barna tud finnül. Legalább is úgy tesz, de ki tudja. Szájtátás volt végig, mint egy éve a Tavasz Dala alatt. Sajnos ezután a Szondi Két Apródja első részével búcsúztak, de persze átverés volt, ahogy egy metálzenekarhoz illik. Azért a tömeg tetszett: a 'vissza, vissza' és 'Dalriadaa, Dalriadaa' skandálás után amikor az első tag megjelent a színpadon, ez átment egy egyetemes 'Hajdútánc, Hajdútánc'-féleségbe. Pont mint tavaly a Zách Klára. De mind a kettő szám piszkosul-mocskosul össze van rakva, és kell, mint nekem az Opeth... Tehát utolsó számként eljátszották a 'német fesztiválszemetet' (ez volt a klippjére majdnem az első komment Youtube-on), a Hajdútáncot.

21 szám, több, mint két óra, társaság, ZENE, minden. Minimum agyfaszt kaptam volna, ha erről lemaradok. Jött a hírnév, maradt a családias-testvéries hangulat, elmúlt az amatőr Dalriada, lett egy felnőtt Dalriada, és mindenki örül. Egy fél napra még én is abbahagytam a hülyeséget.

Nagyon-nagyon örültem a Leszek A Holdnak, nagy nyomot hagyott bennem, de ami azért hiányzott: egy szám a Fergetegről, a Galamb - amit már ezer éve játszottak, és az Igazi Tűz.

És szívesen megversenyeztetném a Dalriadát és a Sonata Arcticát: egyik koncert sem hallatszik igazán, pláne a vokál nem, szimplán azért, mert nincs az a hangosítás, amelyik kb. 1000 embert túlkiabál. Melyik közönség a hangosabb? :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.