...a gyakorlott ember már sejtheti, hogy ismét zenei szekció következik.

Persze igyeksze visszafogni magam, mert az egész előző bejegyzés erről szólt, de hát ha City Of Moon, arról írni kell természetesen. Már nem arról, hogy milyen ügyesek voltak, és mennyire minőségi produkció volt, hiszen ki az, aki másra számított? Na, volt egy olyan dolog, amire én nem számítottam.

Hazafele menet megállít egy nagy társaság, hogy ők bizony ismernek engem. Kezdtem megijedni - mégiscsak volt részem emlékezetkiesésben? De aztán jött a magyarázat: a fezenes Katatonián (azaz a másodikon) futottak össze velem, és említettem, hogy van ez a City Of Moon, ha szeretik az Opethet, jöjjenek el. Hát eljöttek, és még fogunk is egy párszor találkozni, ezennel megköszönik. Hehe. Ami még ilyen pozitív, hogy a beállásra - mely emlékeim szerint kb fél perc volt a The Leper Affinity-ből, akikkel koncert előtt beszéltem (és nem ismerték az Opethet), odacsődültek, hogy 'mmm, fincsi'... Lassan kéne kérnem valami részesedést a népszerűsítés miatt :)

De ahogy egy nagy metálkoncerthez illik, szereztem setlistet, így tuti nem tévedek: az első számmal már a feje tetejére állítottak mindent. Nem tudom, ki mire számított, de kötve hiszem, hogy a By The Pain I See In Others-re... Amiből levegőt sem hagytak venni, egybe köttötték a Heir Apparent-tel. Ezt követte a The Drapery Falls, majd a Sk kedvenc Windowpane. A következő szám konferálása valahogy úgy hangzott, hogy egyszer volt merszük 'nem-eljátszani', és majdnem lincselés lett a vége (hehe, igaz...), ez pedig a Deliverance. Majd 'bevágnak minket a mocsárba, de tényleg', a The Moor. Ezután újabb meglepetés: a Burden. Hohó, Burden! Említettem, hogy az új szintis főnyeremény? Nem csak jól szintizik, elég nagy állat is - nemhiába, van egy kis köze a bandának a Kovbokojhoz... :) - bár talán nem épp a Burden közben kellett volna kibontakoznia :) A végén ellenállhatatlan kísértést éreztem, hogy felmenjek a színpadra és elkezdjem lefele hangolni Fegyi vagy Fire gitárját, de azt nem tették bele. Hmm. Kár. :) Ezután már csak a When fért bele, azután jöttek szólni a tulajék (ja igen, egy Étterem!), hogy ennyi volt, pedig a listán itt van a Hex Omega... Sebaj, kérdezték, hogy van még egy kb 3 perces diszkószámuk, az még belefélr-é. Belefért. Ez volt a Katatoniától a Murder - fejem le, biztosíték ki, ennek így kellett lennie.

Igazából nem túl hálás dolog ezt csinálni - nem lesz befutás, lemezszerződés, külföldi fellépés, semmi ilyesmi. Ahogy ők is mondták, 'mi vagyunk a City Of Moon,  szeretjük az Opethet', és profin, azaz profin ÉS érzéssel el tudják játszani. Pont. De annyira kellett már, mint egy falat kenyér, azaz létszükséglet. Ugyanmár, dehogy reagálom túl. Az Opethről van szó, tetszik érteni?

A másik része nem lesz hosszú, csak ennyi: íme itt a rég óta várt HAJDÚTÁNC klippje. Már három (na jó, kettő és fél) számot hallottam az új albumról. Ebből a Hajdútánc főnyeremény, a Hozd el, Isten... egyelőre kevésbé, a Leszek a csillag meg... Egy gagyi minőségű koncertfelvétel kb. egyet jelent azzal, mintha nem is hallottam volna, semmit nem tudok mondani róla. Ja de, valamit igen: Amorphis!!! Öhm... tehát a klipp:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.