Ez most leginkább a (nem áthúzott, nem titkos) P-nek nem fog tetszeni, de hát ilyen az élet.

Nyelveket tanulni egyszerűen fantasztikus dolog. Ez eddig is megvolt, de most egy ideje az érem másik oldalát figyelem - nem én tanulok, hanem magyarul tanulókkal beszélgetek. Hol angolul, hol magyarul. Ez legalább olyan élvezetes dolog, mint saját magad nyelvet tanulni. Személyesen (egyelőre) egy emberrel szoktam ebből találkozni, a koreai W-al. És most végre egy kicsit megtört a jég, ezért írom ezt, hiszen újdonság.

Sztereotípia (de ez nem jelenti azt, hogy nem igaz!): egy ázsiainak lehet, hogy nagy a szája a saját országában, de nem saját környezetben csendes, visszahúzódó, és kissé bizalmatlan. Sztereotípia lerombolása: a mai nap. Nem századszorra, csak másodszorra találkoztunk, és nem volt az a 'kínosság', ami a sztereotípiám szerint ilyenkor kissé állandó: nyíltan beszélgettünk. Tudom, 'kurva nagy élmény', de ezek olyan abszolút várakozáson felüli dolgok. Biztos hozzá tett egy lapáttal, hogy - bár abszolút nem folyékonyan, de mégis remekül elkommunikáltunk. Magyarul. Én tanulgatok koreaiul, ezért egy nagyon picit koreaiul. Ha nem ment, akkor angolul. Ha se magyarul, se angolul, akkor a tökéletes közvetítőnyelven (mert egy nagyon picit beszéli), japánul. (Na jó, ferdítek, japánul csak írtunk.) Hány ember kommunikál egy másikkal 4 nyelven egyszerre? Már csak ezért is, rég éreztem magam ilyen jól. És még hozzá jött W személye, ami fantasztikus, ráadásul mindig meg tud lepni valamivel. 

Éééés legalább addig sem gondolkodik hülyeségeken az ember. Pedig most rohadtul el van dugulva a lefolyó, de rohadtul. Ki kéne már robbantani a dugulást, vagy nekem tökmindegy, atomot neki.

Egy-két mondat erejéig visszatérve... Nagyon-nagyon nehéz itthon nyelvet tanulni. Nem a tanulásról magáról van szó (azt elárulom, semmivel nem nehezebb), hanem a sikerélmény teljes 100%-os hiányáról. Bele tartozik ebbe az is, hogy valami hiper-egyszerű szabályt visszaismételnél, amire azt mondják, hogy 'jó', 'így van', vagy esetleg 'gondold át újra'. Eleinte nem érezni de egy idő után... Hole in the wall. Aztán ilyenkor, amikor meg jön egy jó zsáknyi sikerélmény... Szerényen, nőiesen és abszolút kultúráltan megfogalmazódik az emberben: MEGÉRI, BA'MEG!! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.