A Facebook-on megjelent szösszenetnek van igazságtartalma, magyarul tényleg, valóban megyek Japánba. L-val, 2 hétre. Le is van foglalva már (majdnem) minden szállás, amiből 2 kör lesz: egyszer Tokióban, egyszer Kiotóban. Ami biztos, hogy fél év van még odáig, ami (remélem) épp elég lesz arra, hogy a pénzt összekaparjam rá. Már nem olyan összekaparásról van szó, mert az már 100%, hogy megyünk, figyelembe véve azt a tényt, hogy megvannak a repülőjegyek. 

És hogy mindez hogy történt? Na, erre a legjobb szó talán a 'Baleset'. (The Incident, muhaha) De ezt csak személyesen mesélem majd mindenkinek, aki kíváncsi rá (vagy épp akiket fogva tartja a KFC, mint a H-P párost).

A poszt többi részére is illik viszont a cím. Nagy nehezen a nyelvvizsga óta talán kijelenthetem, hogy többé-kevésbé kipihentem magam, sőt, az insomnia-hullámon is túl vagyok. Egy valami viszont megmaradt: a szívem ha nem is ugyanannyira, de össze-vissza dobog. Anyámnak magyarázhatom, mert régebben már voltunk pont emiatt orvosnál, ahol kiderült, hogy semmi bajom. (Pedig aki ismer, az tudja, hogy nem én választottam az orvost...) Na... épp a zárójeles rész miatt nincs is értelme az egésznek igazából, meg amúgy is, össze-vissza, de dobog.

Kicsit visszakanyarodva az előző témához (ami P kedvence): L angolul sem tud, nemhogy japánul. Ebből 2 dolog következik: full rám marad a szervezés, és full rám marad a tájékozódás. A másodikból remélem, lesz sikerélményem... Az elsőből már volt a tokiói szállás keresése közben, ugyanis egy nagyon olcsó szállás weblapja csak japánul volt fent. És minden nemű google translator nélkül 10 percig navigálgattam a lapon - persze úgy, hogy a számomra még ismeretlen házikókra nemigen kattintottam. De azért ez egy nagyszerű dolog. Meg az is, hogy miért akad ki 'mindenki' egy egyszerű fényképen egy boltról. Aztán amikor közvetítek, hogy egy nagy feliraton ez olvasható: 'szarvaskaki, a nagy Buddha ajánlásával, csak Narában kapható, 500 yen', akkor már egyértelmű lett másoknak is. (Aki olvassa valamilyen oknál fogva Sabolc blogját, az tudja, hogy egy kicsit csúsztatok, de nem sokat.) Tehát na.

Ezek most elnyomnak minden más gondolatot. És igazából ennél jelenleg nincs többre szükségem. Marad, és azóta is maradt a polcon minden, csak egy picit többen lettek. De legalább jó magasan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.