Opeth

2010.10.05. 04:08

Meneküljön mindenki...

1. City Of Moon

Igazából nem akartam megírni ezt a posztot. Ömlengtem eleget az utóbbi időben a Dalriadáról, kicsit szellőztetni akartam a bejegyzések között, de az elmúlt események hatására ezt feladtam... Mert kéremszépen, ami egy City Of Moon koncerten történik, az nem vicc. Jó pár éve, amikor az első koncertjükön belekezdtek az első számba, a Master's Apprentices-be, már akkor éreztem, hogy nem vicc. Ami Opeth, az szent, és ha rosszul játsszák, ha egy hang nincs ott ahol lennie kell, halálbüntetés. De mivel nem az volt az utolsó koncertem, ugyebár a City Of Moon ennek megfelelt. Ráadásul attól a szinttől már mérföldekre vannak ma. Hozzám hasonló Opeth-vallású emberek gügyögik üres tekintettel, hogy maga az Opeth sem csinálná jobban. De ma a helyszín sem volt vicc. Egy BME-s kollégium. Nem zeneklub, nem koncertterem, nem trógerkocsmaszínpaddal, egy KOLLÉGIUM. Hát na, sok fenntartásom volt. De pozitív vége lett: SOHA ne játszanak máshol, csak itt. Na de csak szépen sorjában, mi is volt ma (tegnap?) terítéken:

Coil, és persze utána a kötelező Heir Apparent. Megidézték a Blackwater Parkot is a The Leper Affinity-vel, és az egyes számú szellemalbumot is a When-nel. A keresztényüldöző lávszorit is elővették a Godhead's Lament-tel (ami már múltkor is toronymagasan a kedvencem lett, de húú milyen jól játszák ezt!), és számomra meglepetés volt a Benighted. A Deliverance albummal folytatták, a már említett Master's Apprentices-szel. A Bleak sem volt piskóta, de legalább ezt már megszoktam. :) Ezután jött a FemjénFerenc albumról a DemjénFerenc... öhm, tehát na, eltolták a Deliverance-t is. Laza kis műsor... Búcsúzásként megkaptuk a hihetetlen Hex Omega-t. Na azért ezzel is sikerült meglepniük. Majd 20 perc ökörködés után (tanulság: NE mondd a Kovbojok gitárosának, hogy gitározzon valami hülyeséget :D ) amolyan rokkszárhoz méltóan ráadást is kaptunk a The Demon Of The Fall személyében. Na ez az a szám, ami eddig nem volt olyan, mint albumon. De még az Opeth DVD-n sem olyan, mint albumon. Most viszont (nagyonmajdnem)olyan volt. Majdhogynem pogo kerekedett belőle! És a telhetetlen koleszos közönség még akart. Ki is harcoltak egy Harvest-et. És a koleszos közönség még akart. Elég kellemetlen  Nem is kaptunk többet. Mármint Opethből. De kaptunk egy 'akusztikus-féle' Porcupine Tree-t, a Trains-t. Amit mindössze kb 5x ronthattak el, na de ezt most talán elnézem :D

Koncert után valahonnan előkerült a Kovbojok-főnök is, és ha már mindketten ottvannak, elkezdett szólni a Télapó. Hogy ebből milyen kavalkád keveredett, az húha. Na de ennek már semmi köze a City Of Moonhoz, csak próbáltam kifejezni, hogy ha nem kellett volna muszájból hazajönnöm, talán még mindig Kovbojokra röhögnék a vízipipafüstös teremben. 

2. In Live Concert At The Royal Albert Hall

Mert az Opeth DVD-k jók, és mert jók a nagy koncerttermek. Az előző Roundhouse Tapes-nek is pont ez a különlegessége, hiszen wow, a Roundhouse-ban játszanak! Hát most a Royal Albertben. Na, ez a színház szinte semmiben nem hasonlít a csepeli Munkásotthonra. Méretében legalábbis biztos, hogy nem. Na meg itt még nem játszott az Opeth.

A Roundhouse Tapes számomra a rohadt jó és megismételhetetlen hangzásával tűnik ki, ez pedig... Na, mivel mással, mint a setlistjével? Kicsit nagy lábra helyezték magukat, hiszen 20 évesek! Első körben lejátszották elejétől a végéig a Blackwater Park albumot. A számok között 0 kommentár. Ja, de. Egyszer beleszólt a mikrofonba, hogy 'pszt'. Már persze angolul, tehát 'sss'. A második körben időrendben minden albumról jött egy szám. Az Orchid-ról a Forest Of October tette tiszteletét. És ezt elég jól tette. A nagynagynagynagynagynagy...................nagynagy kedvencemről, a Morningrise-ról jött az... (Ha így vezettem fel a Morningrise-t, mint albumot, hogy vezessem fel magát a számot? Na jó, ez így talán megteszi) az Advent. Az az Advent, amit meg is ígértek nekem City Of Moon-ék, hogy legközelebb játszanak. Számomra ez AZ Opethszám, és igennagyonhelyes, hogy felkerült a DVD-re. Az első számú szellemalbumról, a My Army, Your Hearse-ről az April Ethereal-t választották, a kereszténységgyalázó lávsztoriról, a Still Life-ról meg a The Moor-t. A Blackwater Parkról nem játszottak semmit. A gonoszok. Pedig elég hosszan konferálta Ő fel. Ja, mert hogy itt már beszélt. Talán... kicsit többet is, mint amennyi egészséges :D A Deliverance-nevű nagy befelefordulásról a Wreath került terítékre, ami engem meglepett, de egy percig nem tiltakoztam! Sőt, legalább annak a rejtélye is megoldódott, hogy hogy kell kimondani ezt a szót. Igen, ezen már a hivatalos fórumon is vitatkoztak egy páran. Emlékeim szerint pont egy Brit és egy Amerikai próbálta megfejteni. De egy C verzió lett a nyerő :D Őneki a gitárja a szám közben megadta magát. Kicserélték. Amit szintén érdekes volt nézni. A következő album felkonferálása aztán felettébb nem tűr 'nyomdafestéket'. De nem csak engem lepett meg a kérdés... :D Miután abszolút le lett rombolva a Damnation-számra való várakozás-izgulás hangulata, eljátszották a Hope Leaves-et. És persze egy akusztikus, nem-metál album után mi a logikus lépés egy Opeth-kaliberű bandának? Hát írni egy 66,6 perces albumot a Sátánról! Legalább is ők így gondolák. A kettes számú szellem albumról, a Ghost Reveries-ről eltalálták a kedvenc számomat, a Harlequin Forest-et. Had jegyezzek meg valamit. Neki a hörgése nem az igazi a DVD-n. De már a legújabb Bloodbath albumon sem. Csak az a hiba, hogy nem hörög. Inkább ordít. És ez az egy dolog nem tetszik. Ami a tiszta éneket illeti... hova fejlődött ez az ember? Óóóóóó, egek... És épp a vízválasztó korszaknál tartunk. A Watershed-ről a The Lotus Eater volt. Ami közben Fredrik gitárja romlott el. Na de itt már le is állt a zene emiatt. Miért nem vágták ezt ki a DVD-ről? Na, ez nem volt komoly kérdés. Én halálra röhögtem magam.

 

Na jó, ezt így úgysem olvasta végig senki. Főleg, hogy szerintem már egyszer leírtam. De most már legalább hallottam/láttam is. City Of Moon-ék meg tényleg megérdemlik a figyelmet.

Magamról meg nem írok, mert a saját blogomon nincs kedvem hazudozni. A nyelvvizsgáig nem bolygatjuk a problémát, és akkor a polcon marad. Remélhetőleg.

A bejegyzés trackback címe:

https://theperditionchapters.blog.hu/api/trackback/id/tr156221992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aeidennis 2010.10.20. 11:17:30

Az Opeth-et láttam már háromszor élőben, de egyvalamit sosem értettem: két szám között percek mennek el tök fölösleges hülyéskedésre, ami alatt a közönség ordibálja mely számokat kéri - pont mint a lakodalomban - ahelyett, hogy inkább játszanának még egy + számot. A csütörtöki 10.14 Dark Tranquillity-n is ez volt a probléma Mikael Stanne nem tudott elmondani egy értelmes mondatot sem, anélkül, hogy a részeg idióták túl nem kiabálták volna. Régen, 2005-ben ezt még úgy oldották meg, hogy kezdéskor az első négy számot eljátszották egyben és nem hagytak semmilyen fölösleges üresjáratot. Hiába no, ők is öregszenek. Ja igen. Végigolvastam. :)
süti beállítások módosítása