1., merthogy lesz 2 és 3 is. Azaz... a 2. az nem rajtam múlik, majd meglátjuk, hogy lesz-e, de a 3. novemberben várható.

Az első részt tervezem a leghosszabbnak (és legunalmasabbnak). Ezért igyekszem a szokásos én-féle terjedelmes felvezetőket-közbeszólásokat a minimálisra csökkenteni... Bár azzal, hogy ezt leírtam, már ellentmondtam önmagamnak.

Öhm... Dalriada. Akarom mondani Echo Of Dalriada, hogy a legelején kezdjem a dolgot. Már fogalmam sincs, hogy honnan meg miért, de egy számmal kezdődött az egész, ami annyira megtetszett nekem, hogy át is küldtem annak idején még az én H-mnek, és mind a ketten 'beleszerettünk'. Ez volt a Vérző Ima. Hozzáteszem, nekem sokat játszott közre Laura hangja. Nálam a zenében, amin él vagy bukik a dolog, az leginkább két hangszer: a dob és az ének. (Persze ha metál zenéről van szó.) A hörgéssel-károgással sosem volt bajom, inkább legyen ez, mint valami béna ének. Merthogy énekelni kevesen tudnak jól. És ha nem tudnak, inkább ne is csinálják. Nos, a mi Lauránknak abban a számban pont olyan hangja van, amit én nagyon szeretek - nem agyonképzett (ezt monopolban meghagyom Tarja Turunen kisasszonynak), és nem túl egyszerű, pont megfelelő. És még hozzáteszem, Andris hangja pont ezért nem tetszett - abszolút átlagosnak éreztem. De kit érdekelt, egy fájlcserélőn keresztül elég hamar a gépemen landolt a Fergeteg című album.

Ez a megjelenés után nem sokkal volt, 2004 vége fele. Egy-két dologra rájöttem meghallgatva az albumot: egyrészt, ezek az emberek még nagyon sokra fogják vinni, másrészt... van az albumon ez a Walesi Bárdok-dolog. Hogy ez még nagyon sokáig fog visszhangzani, az biztos. A Fergetegről még egy-két dolog van, amit el kell mondanom: szerintem azóta sem csináltak olyan albumot, ami ennyire hangulatos. Nem szólnak még olyan szépen a gitárok, nem annyira csiszolt még Laura hangja, sőt, a Walesi Bárdokban még hamiskás is, Tadeusz még nem dobol olyan ütemeket, de... átjárja egy olyan hangulat, ami semmi mást.

Persze ezzel nem azt mondom, hogy azóta sem csináltak jobb albumot. Sőt, 2005 végén bejelentették, hogy készül a legújabb albumuk, Jégbontó címmel. Azon kívül, hogy a Fergeteg albumnak a neve ezennel értelmet nyert számomra, ott lógtam a hivatalos honlapon és vártam a Jégbontó megjelenését (mint most az Ígéretét, csak eltelt pár év), mert valami hatalmas dologra számítottam tőlük.

És be is jött.

2006 februárjában megjelent a Jégbontó című album. És bár a Rianás című introról nekem valami más jut eszembe mind a mai napig, az Árpádházi Margit Balladája amikor elkezdődött, a hajam égnek állt. Minden percére emlékszem az első hallgatásnak... Akkora minőségbeli ugrás történt a zenéjükben, hogy hüpp. Nincs mese, mindmáig azóta az egyik legjobb albumot készítették el 2006-ban. És már első hallgatásra eldöntöttem, hogy az albumról a kedvenc számom az Igaz Hittel. Semmi gyenge szám nincs rajta, az album úgy tökéletes, ahogy van.

A Jégbontó még egy dolgot hozott maga után (saját magán kívül): a koncerteket. (Nem számoltam, de szerintem nemsokára ünnepelném kb a 20. Dalriada-koncertemet.) Sajnos Fergeteg-érás koncerten nem voltam legjobb emlékeim szerint (tudom, kedves Zs, pedig lehettem/lehettünk volna... de az csak véletlen volt, tényleg...), de még itt sem olyan volt egy koncert, mint ma: egy megszeppent embercsoport, akik fantasztikus zenét nyomnak, de... hmm, olyan aranyosan amatőrök. Laura igyekezett elbújni a mikrofonállvány mögött, semmi aktívkodás vagy közönség mozgatás, és... Borzasztó Hangosítás.

De kit érdekel, jó volt az egész úgy, ahogy volt. Ott álltak a Jégbontó nevű tökéletes albummal. És egy valamiből elegük lett: hogy senki sem Dalriadának, hanem Echo-nak hívja őket. Ezért a nevükből sürgősen eltávolították ezt az apróságot a nevükből, és készültek a következő albummal, ami a Kikelet nevet kapta. Erről az első szám, amit hallottam, a Táltosének volt. Albummegjelenés előtt le lehetett tölteni, és a szám... fantasztikus. Megjelent a zenében a hegedű (de eltűnt a furulya, örökre), és a szám úgy volt tökéletes, ahogy volt. Aztán felszivárgott a netre - nemtudom hogyan - még egy szám. Az volt a Búcsúzó, és Zs küldte át. És ez a szám... meglepő volt. Mert a Táltosénekkel ellentétben egyáltalán nem győzött meg. Egy ideig eléggé nem tudtam hova rakni. Aztán megjelent...

2007 március. Egy nagy dedikálás-özönnel lehetett az albumot először megvenni, és itt is találkoztam a tagokkal először normálisan. Meglepően közvetlenek és... 'normálisak' voltak. Már a hírességükhöz képest. Mert a Jégbontó akkorát szólt annak idején, hogy a Kikeletmegjelenésre-dedikálásra rengetegen eljöttek. És milyen maga az album?

A számomra feketebárány-Dalriadaalbum. Mint mondtam, a Búcsúzó nem győzött meg, de ezzel nem volt egyedül. Ámbár szépen-lassan megszerettem őket, de sajnos nem mindet... A Kikelet és Néma Harangok számokat most sem szeretem. De van valami, ami miatt mégsem lóg ki a többi album közül: azok a számok, amiket szeretek, azok... Nos, hogyan is fogalmazhatnék... Mocskosul jók. A Vándor-Fohász, a Táltosének, a Tűzhozó... na és minden idők legjobb Dalriada-száma, a Tavasz-dala. Ezek olyan számok, amik örök kedvencek lettek. A minőség megint javult, a koncertekből több lett, amik egyre jobbak és jobbak lettek - a hangosítást leszámítva, mert az még mindig borzasztó volt. De a hangulat egy Dalriada-konceren olyan volt már itt is, hogy azt nem lehet szavakkal leírni. Még híresebbek lettek, még jobbak lettek, még több koncertjük volt, és mégis, menetrendszerűen egy év és egy hónap múlvára bejelentették a következő albumukat, a Szeleket.
A szokásos spoiler-dolgok jöttek. Új számként érkezett az A Nap és Szél Háza, az albumborító pedig... Végre, végre! Az eddigi borítók is jók voltak, de erre végre rá is mondhatom, hogy tetszik! Koncertspoilerként Sopronban, a szülővárosukban adtak egy nagyonhosszú koncertet, és ott lejátszották a Világfutó Szél című számot. A várakozás kibírhatatlan volt, főleg amiket meséltek a számról, na meg az A Nap és Szél Háza ismeretében.... De csak megjelent.

2008 április. No kérem. Mit is írhatnék. Ezeddig Kikelet ide vagy oda, a Jégbontó volt AZ album, és úgy gondoltam, hogy úgy lesz a Dalriadával is, mint a többi bandával: vagy az első, vagy a második album a legjobb, onnantól már csak ilyen-olyan valami. Aztán nagy széllel jött a Szelek, ami nem is szél volt, hanem szélvihar, és elfújt mindent. Megcsinálták számomra A Dalriada-albumot, ami A mérce, AZ alap amihez bármit hasonlítani lehet... Kiemelni számot abszolút nem tudok (na jó... Ha az Opeth múlna rajta, akkor Égnek Ostora), mind úgy tökéletes, ahogy van. (Az is eszembe jut, hogy... Miket mondtam én a kezdetekkor Andris hangjára?!) De alapból merész volt nagyon a megjelenés, ugyanis a Paganfest napjára esett. Azaz ha nem neten rendelted, hanem ott vetted meg, és volt kéznél egy laptopod vagy discmaned, akkor hallhattad csak az albumot a koncert előtt. De bejött... Hogy is ne jöhetett volna be, amikor a Tavaszköszöntő című számmal kezdték? És felvették a Hazatérés 'klippjét' is. Ha tovább kellene ezt az albumot ragoznom, csak mekegés-makogás lenne belőle, mert... egy 'tökéletes' albumnál ez ilyen.

Egyet tudtam, NAGYON türelmesnek kell lennem, hogy kibírjam a következő, Ígéret-albumig.
2009 februárjában aztán volt egy hosszú-hosszú Dalriada-koncert. Mindenképp említést érdemel, több szempontból is...

Először is, kezdett eltűnni a hangosítás-betegség. Meg úgy az összes. Ha ezt a koncertet kellene összehasonlítanom egy Jégbontós koncerttel... Laura nemhogy rászokott a headbangelésre, már ÉLVEZI az egészet. És a szemeivel eléggé belemászik az első sor hímjeinek a lelki világába. Másodszor is: hosszú volt. Úgy értem... 'hosszú'. Ha jól emlékszem, 17 szám. Vagy 19? Ki tudja. És harmadszor: VÉGRE bejelentették az új albumot. Ami nem az Ígéret volt. Hanem az Arany-album.

Ekkora titkolózás még sosem volt egy Dalriada-album körül. Szépen-lassan kiderült, hogy tulajdonképpen három új taggal is bővült a banda. Na jó, ez így nem igaz, igazából a Fajkusz-banda csapódott a Dalriadához, hogy képesek legyenek eljátszani az új számokat. Ugyanis egy népzenekarról van szó. Spoilerként aztán kaptunk egy Szent László 2. rész-t. És tadaam..

2009 végén meg is jelent. A poént lelövöm: amikor azt mondom, hogy nem radírozta le az album a Szelek dicsőségét, akkor ezzel nem azt akarom mondani, hogy az album nem mocskosulrohadtulésztvesztőenkurvajó. Merthogy az. A Zách Klára verset ismervén Arany Jánostól pl nem ilyen albumnyitásra szuámítottam. Annyira gyors, hogy már-már power metal :D Még a szinti-gitár párbaj is megvan. Mindehhez hozzájön A Hangulat. A Szelek-albumon semmi extrém hangszer nem volt (metal szemszögből), úgy teremtették meg azt a... 'Magyar'-hangulatot. Itt még ott volt támogatásképp a Fajkusz-banda is. Nekik (is) köszönhető ez a hangulat, ami az albumon van. És mindenellett az a zeneiség, ami itt jelen van... leírhatatlan. Egyetlen dolog volt 'fejvakarós' nekem. Mivel az albumon csak Arany János versek vannak, a régieket is újrafelvették. És jobbak lettek, sokkal jobbak (hát még a Szondi Két Apródja - 2. rész... új számot csináltak belőle!) Ámbár említettem a Fergeteg-albumon lévő hangulatot. Az már nincs jelen.

Nos, ami az érdekes dolog, hogy mindez hogyan fog szólni koncerten. Hát kéremszépen, jól. Az esetek felénél megy Dalriadáékkal a Fajkusz-banda is, akik hiába népzenekar, nem ijednek meg egy metálkoncerttől. Sőt, szerves részei már :) Aztán eljött 2010 február...

Kép a koncertről. Ezen - az előzővel ellentétben - nem vagyok rajta, de több okból is fontos... Az egyik maga a koncert, ami még a fentiek ellenében is új dimenzióba emelte a Dalriada-koncerteket. Laura már-már frontemberi szerepet tölt be a bandában, már van szám, amit ő konferál fel. Az önbizalma láthatóan sokat nőtt, és nagyon élvezi az egészet. A másik... Itt, a koncert előtt és után történtek olyan dolgok, amikről mindmáig szólnak a napjaim.

És lőn 2010 nyár, egy fontos esemény zajlott le, aminek Rockmaraton a neve. Na ezt a koncertet Nagyon vártam. Két okból... Az egyik, a két évvel ezelőtti Finntroll koncert - a Rockmaraton nagyszínpadán a metálkoncertek... 'kemények'. Szólnak mind egy őrült, és egy darab nem marad belőled. A másik, hogy épp itt volt az ideje egy kis Ígéret-album spoilernek. Na emiatt tényleg nagy volt a várakozás. Mert azért akárhogy nézzük, az Arany-album egy kicsit különc volt - szöveget írniuk erre az albumra pl dupla idejük volt. Poénlelövés: a koncert mindkét várakozásnak megfelelt.

Bemutatkozott az új koncertruhájuk is. Bár először azt hittem, Arkona-koncerten járok :D A koncert szólt, megdörrent, darabokra szedett, és jött a spoiler is, a Hajdútánc.

2010 november. Messiásként várom ezt a dátumot. Ha a többi szám fele olyan jó lesz, mint a Hajdútánc, akkor le vagyok nyűgözve. (Pedig ezt nehéz, de tényleg...) Elmondták a számról, hogy ilyen 'spoilerszámok' alatt nem szokott nagy mozgás lenni a közönségben, de amit Metalfesten produkált a közönség, az alapján ők úgy gondolják, hogy tetszeni fog nekünk. Én sem szeretek koncerten ismerkedni zenével, de elkezdték a számot, és nem volt kérdés, hogy tetszik-e vagy nem. Eléggé a Zách Klára kistesója - azért kistesó, mert lassabb. De ez csak egy szempont... Jó okom van feltételezni, hogy az Ígéret-album ismét a Fajkusz-bandával készül, mert a Hajdútánc alatt végig ott vannak. És fel vagyok csigázva, de nagyon. A polcomon akarom, most.

Egy kis Hajdútánc következik, ha már ennyit szövegeltem róla. (Akik látták az előzőt, azok is nézzék meg, mert jobb minőségű, sokkal.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.