Megint a zene a téma. Ártatlan vagyok, így jött össze, pont a Katatonia után. Azt legalább hagytam érlelődni, de egy koncertbeszámolóval ilyet nem szabad. Márpedig van miről beszámolni...

13 éve már szó volt egy Porcupine Tree koncertről - és azóta sokszor, ahogy tudom. Csak viszonyítáképp: akkor 8 éves voltam... (akkor meg 2, amikor kiadták az első albumukat). Szóval kellően felcsigázva indultam el. Kicsit csaltam, mert nézegettem más városok setlistjeit - nem voltam épp elragadtatva, kicsit rövidnek találtam. Mint kiderült, valamit eléggé félreértettem... De erről mindjárt.

A környékemen örültem, ha magyar szót hallottam - gondolom kb minden szomszédos országból jöttek emberek - kivéve persze Ausztriát, na meg a szerencsés Szlovéniát. Itt jegyzem meg, magyar szervezés FAIL. Kígyózik a sor már egy ideje, erre hoznak ki kordonokat, lerakják - nem épp oda, ahol mi állunk. Én kérdeztem meg, hogy most akkor az lesz az új sor? Igenlő válasz miatt már rohantam is oda, szóval végülis szerencsém volt (én voltam az első, aki belépett az épületbe, leszámítva a fanklubbot), de baromira unfair sokakkal szemben. Na mindegy.

Ki volt írva angolul minden lépés után, hogy a PT kifejezetten megkér mindenkit, hogy ne készítsünk fényképet még mobillal sem. Blabla, gondolta mindenki - bár így kiírva nem szokott lenni. Meg a PT előtt be is mondták magyarul, hogy véletlenül se. És be is tartották... Akárhol álltál, ha fényképezőt/telefont láttak a kezedben, először odanyomorogtak leordítani a fejed, másodszorra már vittek is ki a tömegből. Volt egy előzenekar is - mi más, mint prog metál - nem voltak rosszak, de még a nevük sem volt rajta sehol, na meg mindenkit a PT érdekelt. Elsősor az előbb írt szervezési failnek köszönhetően megvolt - bár alig volt már hely benne, hála a fanklubnak. Aztán nagy nehezen csak elkezdődött...

És itt volt a baromi nagy félreértés. Minden setlistre ki volt írva az elejére, hogy The Incident, ami az új album címe, utána sok enter, és a setlist. Mármint gondoltam én, hogy így van. Néztem is nagyokat, amikor elkezdték magát a számot. Ezennel megdőlt a dupla Moonsorrow rekord (Tuleen Ajettu Maa és Tulimyrsky) mint 'koncerten elhangzott leghosszabb szám', a The Incident ugyanis 55 perces. Egyetlen egyszer szakították félbe, kb 4-5 perc után, hogy köszönjenek, és bocsánatot kérjenek, amiért eddig nem volt itt koncert, ezt pótlandó 'veri szún' látjuk egymást majd újra. Duma helyett...

The Incident... Nem épp egy olyan szám, ami aktívan kezdődik, mégis azonnal teljes csönd lett. Ennek három oka van. Az egyik a meglepetés persze... A másik, amire számítottam, de átélni azért más: inkább volt zenés mozi ez, mint koncert: szinte minden számnak volt egy 'videója'. A The Incidentnek is (de nevezhetjük 55 perces videóklippnek is...). És... egy kicsit felkavaró volt az egész. Nagyon durva videót csináltak a számra - de legalább megértettem a lényegét. A harmadik... a kristálytiszta hangzás. Ha nem látnám a gitárt a kezükben, azt hittem volna, hogy CDről megy. Ez valami hihetetlen volt. És egy kicsit ijesztő is - mert nem csak a hangzás volt tökéletes, egy darab hangot nem rontottak el. Pedig Wilson csinált mindent - elektromos gitárt nyúzott, kiszaladt akusztikus gitárért - ilyenkor valaki mindig alátolt egy széket, vagy épp leült a zongorá(nak álcázott szintetizátor)hoz. Mindeközben énekelt is persze. De ha teleírnám az egész blogot, akkor sem sikerülne teljesen leírnom, hogy hogy nézett ki ez az egész. Ááhh.... Ha csak ezt az egy számot játszották volna, már akkor felejthetetlen lenne az egész. Sok olyan volt, hogy ők zenéltek valami elképesztően pontos módon, mi meg csak tátottuk a szánkat és bámultuk a kivetítőt. Vagy épp Wilsont, épp mikor melyik hangszert nyúzza. Vagy épp a csapat többi részét. Nem épp a PT a legjobb megjelenésű banda a világon... Még talán viccesek is lennének, ha nem látnám, hogymindezt ők hozzák össze. Ekkor már kit értekel, hogy hogy néznek ki?

A The Incident sokkja után levonultak, és megjelent a kivetítőn egy óra, amely 10 percről számolt vissza. Míg letelt, próbáltam feldolgozni, amit láttam/hallottam. "And you were always my mistake..."

Pontosan mikor a visszaszámló óra 0-át mutatott, visszajöttek, hang és mozi be, és kezdték a Start Of Something Beautiful című számot - hogy erre milyen beteg 'mozi' volt, szent Mikael... És persze még mindig pislogtam amiatt, hogy ...basszus, ennyire pontosan nem lehet eljátszani midnezt! Na sebaj... A következő számot már nagyon vártam amúgyis, ami nem volt más, mint a Russia On Ice. Amit igazán kibírtam volna, ha végigjátszottak volna, hiszen ez az egyik nagy kedvencem (és pont a legjobb résznél hagyták abba!!), de vágott számot nem csinálnak csak úgy, jött a 'másik fele', a The Pills I'm Taking, avagy leánykori nevén az Ansthetize középső része. Ezt is kibírtam volna, ha végig eljászák, de ne legyünk telhetetlenek. És nagy poén következik. Felkonferálja Wilson, hogy talán az egyik legegyszerűbb számuk jön a Deadwing albumról... mi más, ha nem a Lazarus. A háttérben a szám klippje ment. Énekli mindenki, az egész terem - csak épp magának Wilsonnak nem jött össze. Valamit nagyon összekevert, erre érdekesen reagáltak a többiek: valaki abbahagyta a számot, valaki abbahagyta és röhögött, Harrison (dob) pedig amikor már Wilson is abbahagyta, még mindig dobolt tovább. Miközben röhögött persze. Eddig egy hangot nem nyúltak mellé, Wilson sem, erre a 'legkönnyebb számot' elrontja. Ha nem is egy Akerfeldt, rajta is lehet ám nevetni - pl a mostani 'Ez most nagyon égő, ugye?' beszólásával. Na mindegy.. Újrakezdték:D Másodszorra már azt kell, hogy mondjam... Mit is mondjak? Lazarus. Élőben. A hangulat egyszerűen leírhatatlan. A következő Way Out Of Here is egészen csodás volt. Itt is a klipp ment a háttérben. Eszméletlen pontossággal játszották el... Ez után egy kis fejtegetés: sok város setlistjét néztem meg, és voltak olyan számok, amelyek mindenhol voltak, voltak viszont olyanok, amiket váltogatott össze-vissza. Ilyen a következő is, mikor épp mit... Pontosan ezért, hogy nehogymár ne halljam a Normal-t, amint vége lett a Way Out....nak, kiabáltam, hogy Nooormaaal. Öö.. kb tizedmagammal. Ezen azért meglepődtem, ezek szerint sokan böngésznek a neten :D Hallotta is Wilson, és csak ennyit reagált: 'ahogy gondoljátok...' És elkezdte a Normal-t. Ezt... tényleg nagyon-nagyon hallani akartam. És nagyon sajnáltam, hogy pont ennek a klippje nem megy a kivetítőn - ez volt az első, ahol nem mutattak rajta semmit. A szám után feláll Wilson, és ilyet szól: "Ti mocskok... azért tudtátok, hogy a Normal jön, mert utánanyomoztatok a neten... Ugye?" Erre nagy csönd, majd néhányan bólogatunk, és mondjuk, hogy igen. "Na, akkor emlékezzetek, mi a következő szám?" Erre 10en mondtunk 10 félét - a következő is ilyen 'mikor mit' szám, de valaki teljesen mást is mondott. Wilson: "Haha, tévedtek. Ugyanis Budapest ebből speciálisat kap, mert most vagyunk itt először. Ezen a turnén még nem játszottuk, és alapból is nagyon rég játszottuk." És elkezdődik a Blackest Eyes. Hát ez tényleg meglepő volt. Nem mondom, hogy nem örültem/tünk neki... :) Ha nem láttam volna a setlistet, akkor sem gondoltam volna erre, de eljátszották, nem is akárhogy, nem is akármennyire beteg 'mozi'val... Majd levonultak. Hamar vissza is jöttek, és szól Wilson, hogy még két szám lesz az In Absentiáról, cserébe naaaagy metálbandaként közönségénekeltetés lesz a szám közben. Be is váltotta mind a kettőnél. Az első a The Sound Of Muzak volt, a másik pedig....... Na vajon, vajon... Mi lehet? (Kb ő is így konferálta fel:D ) A Trains. A felénél volt elbúcsúzás, Harrisontól egy kis bűvésztrükk, etcetc... És csak vége lett.

Ezek a számok így összesen betöltve nálam 2 óra 7 perc. Ez nem kevés... (Bár annak tűnt.) Nyavalyoghatnék sokmindenért - pl miért a Russia On Ice volt a legrégebbi szám? Egyszerű, The Incident lemezbemutató volt, nem fért bele. Legközelebb belefér - elvileg jönnek nemsokára. Vagy pl nekünk miért nem volt Stars Die, mikor Bécsben volt, sőt, ott még .3 és Strip The Soul mix is volt, amit ez utóbbiért bánok leginkább... Vagy épp Nürnberg kapott Bonnie The Cat-et, Stockholmban volt Remember Me Lover és a legtöbb helyen még Mother And Child Divided is volt. Igazából nyavalygok is, de nem gondolom komolyan. Alig volt helyszín, ahol volt Normal, de a Lazarust is igen ritkán eresztették meg, Blackest Eyes meg aztán sehol nem volt (tényleg). Egyedül Bristolra - és még néhány szerencsés társaira vagyok féltékeny, de komoly indokom van rá: a Buying New Soul.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.