Ideje legalább egy pár szót szólnom róla. It's Kata-time.

Egy zenekar, melyről már kérdezték páran: 'Ez miért nem korhatáros?' Egy zenekar, amely menetrendszerűen lövi ki a világ felé a fájdalom-golyócskákat, mindig más és más kínálatban, más féle módszerrel. Minden új albumhoz külön 'szín' és szövegvilág (és zenei stílus) tartozik. Azonban a téma valahogy mindig is amolyan 'élet a nagyvárosban' féleség volt. Sőt, amikor kiadták a szürke Viva Emptiness albumot, mindez még nyilvánvalóbb lett, és körülményből fő téma lett. Akkor új volt, szép volt, jó volt, de mindezt megtartva jött a következő menetrendszerű album, a piros The Great Cold Distance.

Ez az album egy konceptalbum lett, és naaagy hatással volt rám (még írni is elkezdtem a hatására...). Így, ilyen szinten megfogalmazni a gondolatokat már túltesz mindenen. Mondhatni elérték a határt, amit a kezdetektől fogva feszegettek, ennél tovább már nem lehet jutni. És igazam lett: a következő menetrend szerinti album nem érkezett meg. Csak szó volt róla, de az nem éppen elég. A hivatalos fórumon csak ment a találgatás, de maga a zenekar szép nagy hallgatásba burkolózott, semmi jele nem volt annak, hogy történne valami. Csak olyan hírek lobbantak fel, hogy a lehetséges következő albumon sok Unfurl-féle szám lesz. De hogy mikor, egyáltalán melyik évben, az nagy kérdés. 8-9 hónap múlva jött egy hír a hivatalos honlapra, melynek címe 'Miért nincs még új Katatonia album?' volt, és elhangzott egy pár igéret: innentől figyeljük őket, mert sok hír lesz az új albumról. Egy teljes évig azonban semmi nem mozdult. Már engem is csikart a kíváncsiság, egyrészt mert új Katatonia, azért mégis... Másrészt, az előző album tényleg elérte a határt, a csúcsot, amit ebből a témából ki lehet hozni. Ilyet az Ulver csinált még, az ő megoldásukat ismerem... De mi lesz az új Katatoniával? Vicces találgatások, és 'minden egyes nap, amíg nincs hír az albumról, egy Katatonia-fan öngyilkos lesz'-mozgalom, de mégis hírek csak 4 hónappal ezelőtt röppentek fel. Az album címe Night Is The New Day. A borító pedig:

A cím meglepő, és senki sem volt elragadtatva tőle... Kicsit kevésbé 'mély', mint bármelyik másik albumcím. A borító meg aztán végképp nem szokványos. Félig piros, ugyanúgy, mint az előző, félig meg olyan, amire senki nem számított - de hogy nem Katatoniás, az ziher. Kb egy-másfél hónapja meg felkerült az első szám, a Forsaker. A gépem winyója lehet már kikopott azon a területen, ahol ez a szám van. A számban pedig szerintem nem volt olyan Kata-megszálott, aki ne csalódott volna, még ha csak egy nagyon picit is. Azért hallgatva volt továbbra is, és ez volt a szerencse - nem rossz az a szám, de úgy működik, mint egy lassított felvétel - a szokásos 'Katatonia-érzés' szinte csak akkor jön elő, ha már hallgattad annyit, hogy tudd kívülről minden hangját - de akkor nagyon. Még az album címét is sejteni lehetett, hogy mit szeretnének vele. Az meg, amit útközben a nagyon-nagyon nagyra becsült Mikael Akerfeldt mondott az albumról, csak még lelkibetegebbé tett ezzel az egésszel. Aztán... általam minden idők legjobban várt albuma (még az új Opethnél is mérföldekkel jobban csigázott...) csak előkerült. (Csúnyarossz dolog, még meg sem jelent, de akinek majd jelent valamit, az úgyis meg fogja venni.) Tehát végre..... Night Is The New Day.

Milyen az album?

Fogalmam sincs, hogy mit írjak róla. A címet és a borítót azonnal megértettem. Azt is, hogy merre mentek tovább. Most először nem szakadtak el teljesen az előző albumtól - ahogy a borító színei is mutatják. Nem egy TGCD2, nem is a folytatása - inkább az egyenes 'következménye'. Nagyon nehéz meghallgatni, mert nagyon bonyolult - teljesen elképzelhető, hogy elsőre csak úgy el fog robogni melletted. Ne is hallgasd meg, ha nem csak erre akarsz figyelni - de még akkor sem fog elsőre működni. De kifizetődő a bele fektetett idő... Nagyon. A számok sorrendje szintén nagyon fontos. ...Mit mondhatnék még? A szokásos számonkénti hülyeségnek sincs itt értelme. Mondhatnám, hogy 'Basszus, a Nephilimben mit művelnek, mert nemhogy a Brave Murder Day-t, az első albumot már rég-rég elfelejtették, legalábbis azt hittem, mert itt egy szám róla csak tiszta énekkel', vagy épp 'jé, vendégénekes a Departerben' (Krister Linder személyében, a találós kérdés: miért ismerős a neve?:) ), esetleg 'de szívbemarkolóan szomorú az Inheritance'... De felesleges. Hiszen szavak sincsenek, amik leírják. Képzeld el életed tragédiáját összetékolva, szomorúan, sötéten - ez a The Great Cold Distance. Aztán ezt szorozd meg kettővel - az eredmény a Night Is The New Day. Fölöslegesek ide a szavak... Vagy fogalmazza meg, aki jobban tudja. (Akinek tetszik az Unfurl, annak tetszeni fog ez is.) De a srácoknak igazuk volt: "This winter will be darker than ever..."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.