Nemzet. Talán a legfontosabb dolog a világon. Még Primordialék is ezt mondják (check To The Nameless Dead borító). Fontos, hogy büszke lehess arra, hogy a saját nemzetedhez tartozol. Az, hogy melyik nemzethez tartozol, meghatározza a kultúrát is. A kultúrának pedig a legeslegnagyobb képviselője a nyelv.

Hatalmas dolog, ha olyan nemzethez tartozol, ahol egy olyan nyelvet beszélnek, amit sehol máshol a világon. Ez téged is különlegessé tesz. Hiszen a nyelv egy olyan dolog, amit mindenki mindig használ - gondolkodni sem úgy gondolkodnánk nyelv nélkül, ahogy most. Ha egyáltalán lehetséges. Mindenki használja, legyen a célja bármi - épp ezért van, hogy kifejezhesd magad. Teljesen hétköznapi dolog. Egészen addig, amíg egy másik országot, egy másik nemzetet meg nem nézünk. Nekik az a természetes és hétköznapi, de nekünk rögtön 'különlegessé' válik. Ahány féle nyelv, annyi féle képpen fejezheted ki magad (pl várom a fordításokat a 'Perdition' szóra......). Nem minden ember beszél több nyelvet - az összes nemzetben létezik ember, aki csak a saját nyelvét beszéli, csak úgy tudja kifejezni magát. Nehéz belegondolni...!

És mindez... tulajdonképpen baj. Mármint az, hogy csak ami nem természetes, azt tartja az ember különlegesnek. Pedig pl ez az írás is a világ egyik legkülönlegesebb nyelvén íródik, és sehol máshol a világon nem értenék meg (kivéve akik nyelvtanulásra adják a fejüket...). Ha már nyelvtanulás... Akinek kell, az tud a világ legkülönlegesebb hotdogárusáról. Talán az ő hatására, talán teljesen magamtól, de örülök, hogy a nyelvek is belekerültek az érdeklődési körömbe, a kedvenc témáim közé. És így a magyar után/előtt a másik legkülönlegesebb nyelvet tanulom (mi másra gondolok, mint a Japánra), illetve a világ egyik legszebb nyelvét is (itt meg mi másra, mint... na vajon. ) Mind olyan nyelvek, amelyet sehol máshol a világon nem beszélnek. És igazából teljesen őszintén... nincs még egy nyelv, mely annyira kifejező, aprólékos és különleges lenne, mint a Japán, és nincs még egy nyelv, mely olyan szép lenne, mint a Finn. Egy olyan viszont van, amelyik mind a kettő tulajdonságával bír: a sajátom. Rossz időket élünk, de ez a nyelv talán régibb, mint sejtjük. Tehét büszkék lehetünk rá! Nagyon sok változáson ment keresztül (földrajzi, írásképi, stb), és az eredetével kapcsolatban teljes a sötétben tapogatózás. Ez többet jelent, mint aminek hangzik... Mondjon bárki bármit, a nyelvrokonság egy nagyon fontos dolog. Tudod, hogy van történelmed, rokonságod, stb. Tartozol valahova a világban. A Magyarnál ez az érzet teljesen hiányzik. Pedig a nyelv tényleg az a dolog, ami a kultúrát, a mindennapjainkat a legjobban meghatározza. 

Ezért először is... Légy büszke az anyanyelvedre, ne hagyd eltűnni, óvd a benne lévő kultúrát. (És kötelességed hibátlanul ismerni...) Másodszor pedig... légy büszke minden nyelvre, amit tudsz. Többet kaptál vele, mint 'kifejezőkészséget egy maroknyi ember felé', mert több van benne. És... akkora ember vagy, ahány nyelvet beszélsz.

Még egy gondolat a végére... A világban különböző nehézségű nyelvek léteznek. Ez a különbség igen nagy lehet. És mégis... minden országban a csecsemők kb ugyanakkor kezdenek el beszélni. Nyelvtől függetlenül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.