最も暗い時

Csak tudnám, miért lepődök meg. Na jó, ez nem igaz, mert nem is lepődtem meg. De csak azért, mert már nem lenne dolog, ami meglepne. Ha valaki az egyensúlyra törekszik, akkor egy nehéz, de azért mégis pozitív év nem maradhat következmények nélkül. Azért az elmúlt egy évben voltak nehéz, rossz pillanatok. Biztos vagyok benne, hogy ebben az évben is akadnak majd jó pillanatok... Csakhogy a számlát már rég óta csak egyik irányba kell kiegyenlíteni. Veszteségek... Jó lesz hozzászokni. Nem csak nekem. Ha már itt tartunk, a kedvenc tématerelő témám.

Mörkast Tider

Hallhattam egy teljes Katatonia számot az új albumról. Divat mostanában a 'metált játszottunk, de kiléptünk belőle' felfogást követni (lehetne egy kicsit jobban is divat). Az Opeth úgy jellemezte a Watershedet, mint 'egyszerre a legkeményebb, és a leginkább nem-metál albumunk'. Amilyen hülyén hangzik leírva, annyira igaz és jó ténylegesen. A Night Is The New Dayről annyit lehetett hallani, hogy keményebb lesz, mint eddig bármelyik albumuk - olyan dalokkal rajta, mint az Unfurl, amiről később mondanád meg, hogy metál zenekarról van szó, mint Tiestóról. Ez ment talán a legmesszebb. Minden albumukat mintha más zenekar csinálta volna. Nem is voltam félkészülve Meshuggah-féle riffekre, pedig azt kapunk a fejünkre. És mégis igaz.... Ez már csak félig metál. Befele forgatóbb, mint a TGCD? Nagyságrendekkel. Finom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.