Felvettem az óráimat az egyetemen. Máris...  Hova tűnt ez az egy év? Sokmindenbe beleszólt ez a kihagyás, akár negatív értelembe is, de olyan pozitív dolgokkal lettem több, ami miatt úgy érzem, hogy megérte. G, O, na és hogy egy munkahelyen egyenrangúnk tekintenek egy állandóssal. Na és hogy mennyire vagyok ott más, mint amúgy. Bár a 'közzöségközpontosdi'nak azthiszem vége, egy újabb csalódás miatt.

Csalódásról jut eszembe... Nem akarom túlragozni. Kedves, jóleső 'utolsó szavak', letiltás, stb. bbbbbbb

Na, inkább térjünk a 'tárgyra'. Vagy valami olyasmi... Talán már az előző bejegyzés is erről lett volna, ahogy ez is, de mégsem jött össze, csak kerülgetem a problémát. Pont azt, amire már szinte nincsenek szavak, így leírni sem tudom. Kicsit logikátlan, de most ez van.  Talán egy tipp...

"...Beatus vir qui suffert tentationem
Quoniam cum probatus fuerit accipiet coronam vitae..."

Végül... megnéztem pár év után újra a kedvenc filmemet. Azt sem esett valami jól, de (talán) elkeserítő, hogy 100%ban csak most sikerült megértenem. De végülis az ilyen bonyolult dolgokat szeressük, nem?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.