Van egy cél... Egy szent cél, amit minden áron teljesíteni akarsz. Fontos körülmény, hogy halmozottan érvényes az a tény, hogy amit akarsz, bármit akarsz, az csak azért sem jön össze. Ez eddig szinte mindig teljesült, épp ezért 1000%-os körültekintéssel intézel mindent, és nem hagysz lehetőséget arra, hogy a dologba akár egy porszemnyi hiba is keveredhessen. A dolgokat annyira átnézted és elintézted, hogy kizártál minden lehetséges dolgot, ami elronthatja a célt. Mi történik? Hát, eléred a célt. És valóban. Végre valami sikerült? Dehogyis, hát hülye vagy? Az nem te lennél. A célt elérted, de a pofont egy másik irányból KAMATOSTUL megkapod, mert az NEKED JÁR. Mert te vagy. Ráadásul a pofon egy olyan dolog, hogy ha valakinek elmeséled, az nem tudja abbahagyni a röhögést a dolog valószínűtlensége miatt. De olykor te is csak röhögsz már ezen az egészen. Olykor viszont elmegy az életkedved 2 évre előre a nevetéstől, MERT EBBŐL MÁR KURVÁRA ELÉG. Mi a végső tanulság tehát? A szokásos kijelentés, ami már inkább jelmondat: ne kívánj semmit, ne akarj elérni semmit, hiszen úgy sem teljesül. A törvény, amely minden más felett áll, ragyog, és amely midörökké ott fog maradni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.