Előfordult már, hogy egy állapotról, amit állandónak hittél, kiderül, hogy csak egy 'állomás', esetleg 'lépcsőfok'? Bizonyára igen. Általában utólag kiderül, és mivel így működik az ember, ezért egész sok dologról kiderül. Ez a földi modern életben egy olyan dolog, amit mélységesen utálok.

Tegnap megettem életem első sushiját. Annak rendje-módja szerint, pálcával. Félelmem a nyers haltól alaptalan volt, az alga sokkal kellemetlenebb volt... Ez az akció tőlem igencsak bátor dolog volt, mert bár rengeteget eszek, nem túl sok félét. Pedig ezek az ízek azok a dolgok, amiket a földi modern életben igencsak szeretek. (Khm. Csoki...) Kár, hogy ennek van egy árnyoldala - a sok szép E-vitamin, minden betegség okozója. Mielött elkalandoznék, végre éreztem valami Japán ízt, és annyira egyedi, hogy semmihez sem tudnám hasonlítani. Pedig hamar ráhozzá fogok szokni, mert isteni. De az angolnával, és a szakéval (a legfinomabb alkohol!!) is így van.

Vajon ki meddig tűr, ki meddig megy el, hogy az elveihez hű maradhasson? Vajon forintban hogy mérik az elveket? DIE ALL

Necrolust.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.