Ez gyors volt, bár teljesen itt az ideje. Más már, megint, minden. Régebben egy hangulat meghatározta az egész "lényemet", most már csak érdeklődve figyelem, hogy vajon most ez miért, és vajon meddig tart. Régebben egy határozott érzés beszínezte egy egész napomat - amiről persze utólag kiderült, hogy nem is volt olyan határozott, ma viszont jól is esik az ilyenekkel elszórakozni. Amit írtam régebben, az bejött, a munkahelyen, meg úgy általában is sokkal kevésbé lettem kiismerhető - ma érzem viszont, hogy 'mennyire', csak egy apró beszélgetésből. És láttam G három napos fiát, és még az is meglepő, hogy milyen jól áll a kezében a gyerek. Nagyon furcsa ez az egész, és hogy miért érintett meg ez most jobban, mint 2-3 éve a volt osztálytársam, arra semmilyen magyarázatom nincs, legalábbis még nem találtam. Ez az, amit még mint 'belső szemlélő' tudok figyelni, a legtöbb dolgot már mint csak 'külső szemlélő'. Szeretem figyelni, hogy hogy old meg egy pár ember egy nagyobb konfliktust, szeretem újabban tanulmányozni a vallásokat, hogy miket hisznek el még ma is az emberek, és a háborúk okait - következményeit. Hihetetlen, hogy mi mindenért képesek egymást írtani...

Talán röviden és tömören úgy fogalmazhatnám meg, hogy ami eddig zavart, és rosszkedvű voltam tőle, az átment egy eltúlzott tragikomédiába. Ha meg összehasonlítom, milyen szerepem volt a középiskolában, és milyen a munkahelyen, annak az eredménye is vicces. Meg már az is, hogy hogy reagáltam pl Zs-ra. Bár dolgok még mindig vannak, amik egyáltalán nem viccesek...

Mégvalami: mostanában eléggé bizonytalan a netem, eltűnések előfordulhatnak...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.