Megint a zene a téma. Ártatlan vagyok, így jött össze, pont a Katatonia után. Azt legalább hagytam érlelődni, de egy koncertbeszámolóval ilyet nem szabad. Márpedig van miről beszámolni...

13 éve már szó volt egy Porcupine Tree koncertről - és azóta sokszor, ahogy tudom. Csak viszonyítáképp: akkor 8 éves voltam... (akkor meg 2, amikor kiadták az első albumukat). Szóval kellően felcsigázva indultam el. Kicsit csaltam, mert nézegettem más városok setlistjeit - nem voltam épp elragadtatva, kicsit rövidnek találtam. Mint kiderült, valamit eléggé félreértettem... De erről mindjárt.

A környékemen örültem, ha magyar szót hallottam - gondolom kb minden szomszédos országból jöttek emberek - kivéve persze Ausztriát, na meg a szerencsés Szlovéniát. Itt jegyzem meg, magyar szervezés FAIL. Kígyózik a sor már egy ideje, erre hoznak ki kordonokat, lerakják - nem épp oda, ahol mi állunk. Én kérdeztem meg, hogy most akkor az lesz az új sor? Igenlő válasz miatt már rohantam is oda, szóval végülis szerencsém volt (én voltam az első, aki belépett az épületbe, leszámítva a fanklubbot), de baromira unfair sokakkal szemben. Na mindegy.

Ki volt írva angolul minden lépés után, hogy a PT kifejezetten megkér mindenkit, hogy ne készítsünk fényképet még mobillal sem. Blabla, gondolta mindenki - bár így kiírva nem szokott lenni. Meg a PT előtt be is mondták magyarul, hogy véletlenül se. És be is tartották... Akárhol álltál, ha fényképezőt/telefont láttak a kezedben, először odanyomorogtak leordítani a fejed, másodszorra már vittek is ki a tömegből. Volt egy előzenekar is - mi más, mint prog metál - nem voltak rosszak, de még a nevük sem volt rajta sehol, na meg mindenkit a PT érdekelt. Elsősor az előbb írt szervezési failnek köszönhetően megvolt - bár alig volt már hely benne, hála a fanklubnak. Aztán nagy nehezen csak elkezdődött...

És itt volt a baromi nagy félreértés. Minden setlistre ki volt írva az elejére, hogy The Incident, ami az új album címe, utána sok enter, és a setlist. Mármint gondoltam én, hogy így van. Néztem is nagyokat, amikor elkezdték magát a számot. Ezennel megdőlt a dupla Moonsorrow rekord (Tuleen Ajettu Maa és Tulimyrsky) mint 'koncerten elhangzott leghosszabb szám', a The Incident ugyanis 55 perces. Egyetlen egyszer szakították félbe, kb 4-5 perc után, hogy köszönjenek, és bocsánatot kérjenek, amiért eddig nem volt itt koncert, ezt pótlandó 'veri szún' látjuk egymást majd újra. Duma helyett...

The Incident... Nem épp egy olyan szám, ami aktívan kezdődik, mégis azonnal teljes csönd lett. Ennek három oka van. Az egyik a meglepetés persze... A másik, amire számítottam, de átélni azért más: inkább volt zenés mozi ez, mint koncert: szinte minden számnak volt egy 'videója'. A The Incidentnek is (de nevezhetjük 55 perces videóklippnek is...). És... egy kicsit felkavaró volt az egész. Nagyon durva videót csináltak a számra - de legalább megértettem a lényegét. A harmadik... a kristálytiszta hangzás. Ha nem látnám a gitárt a kezükben, azt hittem volna, hogy CDről megy. Ez valami hihetetlen volt. És egy kicsit ijesztő is - mert nem csak a hangzás volt tökéletes, egy darab hangot nem rontottak el. Pedig Wilson csinált mindent - elektromos gitárt nyúzott, kiszaladt akusztikus gitárért - ilyenkor valaki mindig alátolt egy széket, vagy épp leült a zongorá(nak álcázott szintetizátor)hoz. Mindeközben énekelt is persze. De ha teleírnám az egész blogot, akkor sem sikerülne teljesen leírnom, hogy hogy nézett ki ez az egész. Ááhh.... Ha csak ezt az egy számot játszották volna, már akkor felejthetetlen lenne az egész. Sok olyan volt, hogy ők zenéltek valami elképesztően pontos módon, mi meg csak tátottuk a szánkat és bámultuk a kivetítőt. Vagy épp Wilsont, épp mikor melyik hangszert nyúzza. Vagy épp a csapat többi részét. Nem épp a PT a legjobb megjelenésű banda a világon... Még talán viccesek is lennének, ha nem látnám, hogymindezt ők hozzák össze. Ekkor már kit értekel, hogy hogy néznek ki?

A The Incident sokkja után levonultak, és megjelent a kivetítőn egy óra, amely 10 percről számolt vissza. Míg letelt, próbáltam feldolgozni, amit láttam/hallottam. "And you were always my mistake..."

Pontosan mikor a visszaszámló óra 0-át mutatott, visszajöttek, hang és mozi be, és kezdték a Start Of Something Beautiful című számot - hogy erre milyen beteg 'mozi' volt, szent Mikael... És persze még mindig pislogtam amiatt, hogy ...basszus, ennyire pontosan nem lehet eljátszani midnezt! Na sebaj... A következő számot már nagyon vártam amúgyis, ami nem volt más, mint a Russia On Ice. Amit igazán kibírtam volna, ha végigjátszottak volna, hiszen ez az egyik nagy kedvencem (és pont a legjobb résznél hagyták abba!!), de vágott számot nem csinálnak csak úgy, jött a 'másik fele', a The Pills I'm Taking, avagy leánykori nevén az Ansthetize középső része. Ezt is kibírtam volna, ha végig eljászák, de ne legyünk telhetetlenek. És nagy poén következik. Felkonferálja Wilson, hogy talán az egyik legegyszerűbb számuk jön a Deadwing albumról... mi más, ha nem a Lazarus. A háttérben a szám klippje ment. Énekli mindenki, az egész terem - csak épp magának Wilsonnak nem jött össze. Valamit nagyon összekevert, erre érdekesen reagáltak a többiek: valaki abbahagyta a számot, valaki abbahagyta és röhögött, Harrison (dob) pedig amikor már Wilson is abbahagyta, még mindig dobolt tovább. Miközben röhögött persze. Eddig egy hangot nem nyúltak mellé, Wilson sem, erre a 'legkönnyebb számot' elrontja. Ha nem is egy Akerfeldt, rajta is lehet ám nevetni - pl a mostani 'Ez most nagyon égő, ugye?' beszólásával. Na mindegy.. Újrakezdték:D Másodszorra már azt kell, hogy mondjam... Mit is mondjak? Lazarus. Élőben. A hangulat egyszerűen leírhatatlan. A következő Way Out Of Here is egészen csodás volt. Itt is a klipp ment a háttérben. Eszméletlen pontossággal játszották el... Ez után egy kis fejtegetés: sok város setlistjét néztem meg, és voltak olyan számok, amelyek mindenhol voltak, voltak viszont olyanok, amiket váltogatott össze-vissza. Ilyen a következő is, mikor épp mit... Pontosan ezért, hogy nehogymár ne halljam a Normal-t, amint vége lett a Way Out....nak, kiabáltam, hogy Nooormaaal. Öö.. kb tizedmagammal. Ezen azért meglepődtem, ezek szerint sokan böngésznek a neten :D Hallotta is Wilson, és csak ennyit reagált: 'ahogy gondoljátok...' És elkezdte a Normal-t. Ezt... tényleg nagyon-nagyon hallani akartam. És nagyon sajnáltam, hogy pont ennek a klippje nem megy a kivetítőn - ez volt az első, ahol nem mutattak rajta semmit. A szám után feláll Wilson, és ilyet szól: "Ti mocskok... azért tudtátok, hogy a Normal jön, mert utánanyomoztatok a neten... Ugye?" Erre nagy csönd, majd néhányan bólogatunk, és mondjuk, hogy igen. "Na, akkor emlékezzetek, mi a következő szám?" Erre 10en mondtunk 10 félét - a következő is ilyen 'mikor mit' szám, de valaki teljesen mást is mondott. Wilson: "Haha, tévedtek. Ugyanis Budapest ebből speciálisat kap, mert most vagyunk itt először. Ezen a turnén még nem játszottuk, és alapból is nagyon rég játszottuk." És elkezdődik a Blackest Eyes. Hát ez tényleg meglepő volt. Nem mondom, hogy nem örültem/tünk neki... :) Ha nem láttam volna a setlistet, akkor sem gondoltam volna erre, de eljátszották, nem is akárhogy, nem is akármennyire beteg 'mozi'val... Majd levonultak. Hamar vissza is jöttek, és szól Wilson, hogy még két szám lesz az In Absentiáról, cserébe naaaagy metálbandaként közönségénekeltetés lesz a szám közben. Be is váltotta mind a kettőnél. Az első a The Sound Of Muzak volt, a másik pedig....... Na vajon, vajon... Mi lehet? (Kb ő is így konferálta fel:D ) A Trains. A felénél volt elbúcsúzás, Harrisontól egy kis bűvésztrükk, etcetc... És csak vége lett.

Ezek a számok így összesen betöltve nálam 2 óra 7 perc. Ez nem kevés... (Bár annak tűnt.) Nyavalyoghatnék sokmindenért - pl miért a Russia On Ice volt a legrégebbi szám? Egyszerű, The Incident lemezbemutató volt, nem fért bele. Legközelebb belefér - elvileg jönnek nemsokára. Vagy pl nekünk miért nem volt Stars Die, mikor Bécsben volt, sőt, ott még .3 és Strip The Soul mix is volt, amit ez utóbbiért bánok leginkább... Vagy épp Nürnberg kapott Bonnie The Cat-et, Stockholmban volt Remember Me Lover és a legtöbb helyen még Mother And Child Divided is volt. Igazából nyavalygok is, de nem gondolom komolyan. Alig volt helyszín, ahol volt Normal, de a Lazarust is igen ritkán eresztették meg, Blackest Eyes meg aztán sehol nem volt (tényleg). Egyedül Bristolra - és még néhány szerencsés társaira vagyok féltékeny, de komoly indokom van rá: a Buying New Soul.

Ideje legalább egy pár szót szólnom róla. It's Kata-time.

Egy zenekar, melyről már kérdezték páran: 'Ez miért nem korhatáros?' Egy zenekar, amely menetrendszerűen lövi ki a világ felé a fájdalom-golyócskákat, mindig más és más kínálatban, más féle módszerrel. Minden új albumhoz külön 'szín' és szövegvilág (és zenei stílus) tartozik. Azonban a téma valahogy mindig is amolyan 'élet a nagyvárosban' féleség volt. Sőt, amikor kiadták a szürke Viva Emptiness albumot, mindez még nyilvánvalóbb lett, és körülményből fő téma lett. Akkor új volt, szép volt, jó volt, de mindezt megtartva jött a következő menetrendszerű album, a piros The Great Cold Distance.

Ez az album egy konceptalbum lett, és naaagy hatással volt rám (még írni is elkezdtem a hatására...). Így, ilyen szinten megfogalmazni a gondolatokat már túltesz mindenen. Mondhatni elérték a határt, amit a kezdetektől fogva feszegettek, ennél tovább már nem lehet jutni. És igazam lett: a következő menetrend szerinti album nem érkezett meg. Csak szó volt róla, de az nem éppen elég. A hivatalos fórumon csak ment a találgatás, de maga a zenekar szép nagy hallgatásba burkolózott, semmi jele nem volt annak, hogy történne valami. Csak olyan hírek lobbantak fel, hogy a lehetséges következő albumon sok Unfurl-féle szám lesz. De hogy mikor, egyáltalán melyik évben, az nagy kérdés. 8-9 hónap múlva jött egy hír a hivatalos honlapra, melynek címe 'Miért nincs még új Katatonia album?' volt, és elhangzott egy pár igéret: innentől figyeljük őket, mert sok hír lesz az új albumról. Egy teljes évig azonban semmi nem mozdult. Már engem is csikart a kíváncsiság, egyrészt mert új Katatonia, azért mégis... Másrészt, az előző album tényleg elérte a határt, a csúcsot, amit ebből a témából ki lehet hozni. Ilyet az Ulver csinált még, az ő megoldásukat ismerem... De mi lesz az új Katatoniával? Vicces találgatások, és 'minden egyes nap, amíg nincs hír az albumról, egy Katatonia-fan öngyilkos lesz'-mozgalom, de mégis hírek csak 4 hónappal ezelőtt röppentek fel. Az album címe Night Is The New Day. A borító pedig:

A cím meglepő, és senki sem volt elragadtatva tőle... Kicsit kevésbé 'mély', mint bármelyik másik albumcím. A borító meg aztán végképp nem szokványos. Félig piros, ugyanúgy, mint az előző, félig meg olyan, amire senki nem számított - de hogy nem Katatoniás, az ziher. Kb egy-másfél hónapja meg felkerült az első szám, a Forsaker. A gépem winyója lehet már kikopott azon a területen, ahol ez a szám van. A számban pedig szerintem nem volt olyan Kata-megszálott, aki ne csalódott volna, még ha csak egy nagyon picit is. Azért hallgatva volt továbbra is, és ez volt a szerencse - nem rossz az a szám, de úgy működik, mint egy lassított felvétel - a szokásos 'Katatonia-érzés' szinte csak akkor jön elő, ha már hallgattad annyit, hogy tudd kívülről minden hangját - de akkor nagyon. Még az album címét is sejteni lehetett, hogy mit szeretnének vele. Az meg, amit útközben a nagyon-nagyon nagyra becsült Mikael Akerfeldt mondott az albumról, csak még lelkibetegebbé tett ezzel az egésszel. Aztán... általam minden idők legjobban várt albuma (még az új Opethnél is mérföldekkel jobban csigázott...) csak előkerült. (Csúnyarossz dolog, még meg sem jelent, de akinek majd jelent valamit, az úgyis meg fogja venni.) Tehát végre..... Night Is The New Day.

Milyen az album?

Fogalmam sincs, hogy mit írjak róla. A címet és a borítót azonnal megértettem. Azt is, hogy merre mentek tovább. Most először nem szakadtak el teljesen az előző albumtól - ahogy a borító színei is mutatják. Nem egy TGCD2, nem is a folytatása - inkább az egyenes 'következménye'. Nagyon nehéz meghallgatni, mert nagyon bonyolult - teljesen elképzelhető, hogy elsőre csak úgy el fog robogni melletted. Ne is hallgasd meg, ha nem csak erre akarsz figyelni - de még akkor sem fog elsőre működni. De kifizetődő a bele fektetett idő... Nagyon. A számok sorrendje szintén nagyon fontos. ...Mit mondhatnék még? A szokásos számonkénti hülyeségnek sincs itt értelme. Mondhatnám, hogy 'Basszus, a Nephilimben mit művelnek, mert nemhogy a Brave Murder Day-t, az első albumot már rég-rég elfelejtették, legalábbis azt hittem, mert itt egy szám róla csak tiszta énekkel', vagy épp 'jé, vendégénekes a Departerben' (Krister Linder személyében, a találós kérdés: miért ismerős a neve?:) ), esetleg 'de szívbemarkolóan szomorú az Inheritance'... De felesleges. Hiszen szavak sincsenek, amik leírják. Képzeld el életed tragédiáját összetékolva, szomorúan, sötéten - ez a The Great Cold Distance. Aztán ezt szorozd meg kettővel - az eredmény a Night Is The New Day. Fölöslegesek ide a szavak... Vagy fogalmazza meg, aki jobban tudja. (Akinek tetszik az Unfurl, annak tetszeni fog ez is.) De a srácoknak igazuk volt: "This winter will be darker than ever..."

Erik szép, jó, kedves, szeretetre méltó. De azért vannak dolgai, mint mindenkinek. Talán egy kicsit több.

De inkább kérlek, nyisd ki a szemed... Erik az! Ismerd meg, és ha jobb emberismerő lettél, maradj mellette - vagy tagadd le még azt is, hogy valaha ismerted, mert teljesen fölösleges lenne az ellenkezőjét tenni. Eriktől amúgy sem kell túl sokat várni...

Joghurt-effektus

So pathetic...

Nemzet. Talán a legfontosabb dolog a világon. Még Primordialék is ezt mondják (check To The Nameless Dead borító). Fontos, hogy büszke lehess arra, hogy a saját nemzetedhez tartozol. Az, hogy melyik nemzethez tartozol, meghatározza a kultúrát is. A kultúrának pedig a legeslegnagyobb képviselője a nyelv.

Hatalmas dolog, ha olyan nemzethez tartozol, ahol egy olyan nyelvet beszélnek, amit sehol máshol a világon. Ez téged is különlegessé tesz. Hiszen a nyelv egy olyan dolog, amit mindenki mindig használ - gondolkodni sem úgy gondolkodnánk nyelv nélkül, ahogy most. Ha egyáltalán lehetséges. Mindenki használja, legyen a célja bármi - épp ezért van, hogy kifejezhesd magad. Teljesen hétköznapi dolog. Egészen addig, amíg egy másik országot, egy másik nemzetet meg nem nézünk. Nekik az a természetes és hétköznapi, de nekünk rögtön 'különlegessé' válik. Ahány féle nyelv, annyi féle képpen fejezheted ki magad (pl várom a fordításokat a 'Perdition' szóra......). Nem minden ember beszél több nyelvet - az összes nemzetben létezik ember, aki csak a saját nyelvét beszéli, csak úgy tudja kifejezni magát. Nehéz belegondolni...!

És mindez... tulajdonképpen baj. Mármint az, hogy csak ami nem természetes, azt tartja az ember különlegesnek. Pedig pl ez az írás is a világ egyik legkülönlegesebb nyelvén íródik, és sehol máshol a világon nem értenék meg (kivéve akik nyelvtanulásra adják a fejüket...). Ha már nyelvtanulás... Akinek kell, az tud a világ legkülönlegesebb hotdogárusáról. Talán az ő hatására, talán teljesen magamtól, de örülök, hogy a nyelvek is belekerültek az érdeklődési körömbe, a kedvenc témáim közé. És így a magyar után/előtt a másik legkülönlegesebb nyelvet tanulom (mi másra gondolok, mint a Japánra), illetve a világ egyik legszebb nyelvét is (itt meg mi másra, mint... na vajon. ) Mind olyan nyelvek, amelyet sehol máshol a világon nem beszélnek. És igazából teljesen őszintén... nincs még egy nyelv, mely annyira kifejező, aprólékos és különleges lenne, mint a Japán, és nincs még egy nyelv, mely olyan szép lenne, mint a Finn. Egy olyan viszont van, amelyik mind a kettő tulajdonságával bír: a sajátom. Rossz időket élünk, de ez a nyelv talán régibb, mint sejtjük. Tehét büszkék lehetünk rá! Nagyon sok változáson ment keresztül (földrajzi, írásképi, stb), és az eredetével kapcsolatban teljes a sötétben tapogatózás. Ez többet jelent, mint aminek hangzik... Mondjon bárki bármit, a nyelvrokonság egy nagyon fontos dolog. Tudod, hogy van történelmed, rokonságod, stb. Tartozol valahova a világban. A Magyarnál ez az érzet teljesen hiányzik. Pedig a nyelv tényleg az a dolog, ami a kultúrát, a mindennapjainkat a legjobban meghatározza. 

Ezért először is... Légy büszke az anyanyelvedre, ne hagyd eltűnni, óvd a benne lévő kultúrát. (És kötelességed hibátlanul ismerni...) Másodszor pedig... légy büszke minden nyelvre, amit tudsz. Többet kaptál vele, mint 'kifejezőkészséget egy maroknyi ember felé', mert több van benne. És... akkora ember vagy, ahány nyelvet beszélsz.

Még egy gondolat a végére... A világban különböző nehézségű nyelvek léteznek. Ez a különbség igen nagy lehet. És mégis... minden országban a csecsemők kb ugyanakkor kezdenek el beszélni. Nyelvtől függetlenül.

PART 1 Mirror Mirror

Hogy miért rejtvény? Nem direkt kezdtem így. Miközben Egyvalakinek próbáltam elmondani, aközben realizálódott magamban az egész. Végülis... Át kell látni a dolgokon.

PART 2 Departer

A gond az, hogy utálok hazudni. Főleg Néhány embernek. Így a legtöbb 'hogy vagy?' kérdésre adott 'jól' válasz is az. A legtöbb 'de jó kedved van' meg mégannyira az. Az okról később. Van ennek a postnak egy 'part 3' része is, ami most elfoglalja a sávszélességemet.

PART 3 Ó...máj...gád... hívják akárhogy

...just a few minutes ago. Általában olyan zenéket szeretek, amik nagyon szűk körben ismertek. Nem mindegyik zenémre igaz, de van olyan, amikre különösen nagyon. Aztán van olyan is, ami ismert bár, de nem örvend túl nagy népszerűségnek - még ilyen 'elitebb' körben sem. Éppen azért, mert nagyon sokoldalú, nagyot változott az idők folyamán, és egy albumnak a mondanivalója akkora súllyal bír, hogy ha teljes figyelemmel meghallgatsz egyet, a világot más szemmel nézed azután. Tegyük fel, hogy ez az együttes az első albumát 15 éve adta ki. És ugyanez az együttes kicsit túl különleges ahhoz, hogy színpadra lépjen. Nem prűdségből, nem egóból, csak... a zene milyensége miatt. Tegyük fel, hogy életük során egyetlen egy koncertet mégis adtak. És tegyük fel, hogy az annyira jól sikerült, hogy emiatt hatalmas föld körüli turnéra indulnak. Annak a föld körüli turnénak a 'méretei': 7 koncert 7 városban - és utána Soha Többet nem lesznek láthatóak élőben. Tegyük fel azt is, hogy ebből a 7 teljesen egyedülálló koncertnek a világon az egyik állomása egy hajó. Egy hajó, melyet A38-nak neveztek el, és tőlem kb 10 percre lebeg a Dunán. Mivel ez nem egy szokásos 'koncert', ezért csak egy nagyon szűk elit réteget várnak - 600 jegynél többet el sem adnak. Tegyük fel, hogy erre a 600 jegyre kb 6000 ember vár nyálcsorgatva. Velem együtt kb 6001-en lehetünk. Hogy pénzt honnan szerzek, az rejtély. De ha egy album ekkora hatással van rám, akkor február 20-ára teszem át 2010-től a szülinapomat.

Vennligst velkommen Ulver i Ungarn!

Akkor most a rejtvények szünetelnek. Két dolgot szoktam 'szezonálisan' írni ide... Az egyik a Dalriada koncertekről szokott szólni, a másik az új Dalriada albumokról. Az Arany-album sem maradhat ki!

2000 forint pedig igazán nem sok egy Dalriada albumért... És mivel igencsak jók, ezért meg is van az összes eredetiben. Nos... kivéve ezt. Már nem mintha nem rendeltem volna előre még a megjelenés előtt, de a postás szerint nem létezik a cím, ahol lakunk. Remélem, azért ebből a másik dimenzióból elmegy azért ez a post... Szóval Mikael áldja a fájlcserélőket, már nem bírtam magammal. (De azért az eredeti egyszer csak megérkezik...) És most el kell viselni egy ilyet.

Szövegileg mily meglepő, de csak Arany János versek vannak rajta. Zeneileg pedig... Vicces, de az első név az album meghallgatása után az Opeth volt, ami beugrott. Azért nem lett a Dalriadából Death Metal zenekar, de Arany János nem épp olyan verseket írt, amik tömve vannak refrénnel, ezért a zene is ilyen "rohanok előre, oszt' jegyezz meg ha tudsz" című dolog lett. De mégis milyen...?

Az album a Zách Klára című verssel kezdődik. Kb fél percet hagynak arra, hogy ráhangolódjon az ember a dolgokra... aztán ami jön, az kb sebességben: Dalriada x 3, végig! Ez itt így rögtön az album legjobb száma. És üdvözölhetjük is a fedélzeten a Fajkusz-együttest, akik teljes magyar népzenei hangszerelést biztosítanak az albumnak. De a Zách Klárában amit művelnek, arról nekem egy régi C-64es játék jutott eszembe :D Eszméletlen... Kockáztatok: eddigi legjobb Dalriada szám! Újdonság: a(z eddig igen ritka hörgés) feladata átkerült Tadeuszhoz, ki is használja a posztját! :) Minden itt van, amiért jó ez a banda!

A második János Pap Országa nekem már kevésbé jött át, ebből olyan A szikla legendája-szintű lassú számot gyúrtak. Sajnos a 18 versszakból mindössze 4 hangzik el... És ez a 4 sem 'egymás mellett' van... Zeneileg viszont remek! Csak... talán egy még Finntrollnál is Finntrollabb szám után sorrendben nem ennek kellett volna következnie.

A harmadik vers a Bor Vitéz, melyet már hallottam koncerten, és mellyel már sokkal jobb viszonyba kerültem, albumon azért mindig egy kicsit más minden... És valóban, nagyon jó számot csináltak belőle, azonban ez a szám beáll a sorba a Vérző Ima, Téli Ének, Tűzhozó és Nap és a Szél Háza mögé, ez ugyanis az album nagy-nagy koncertszáma! De így albumon sem utolsó, és ismét meg kell jegyeznem, hogy Fajkuszéknak nagyon sokat köszönhetnek/ünk! Remekül végzik a dolgokat... Laura meg igen hangulatos dallamokat énekel :)

A következő vers patakcsobogással kezdődik... Igen, a várva várt Ágnes Asszony! Azért mégis ez az új számok között a legismertebb vers:) Rengeteg elvárásom volt ezzel kapcsolatban, mahd miután meghallgattam, össze is csomagoltam az elvárásokat ésbelelőttem a napba... Egyáltalán nem úgy valósították meg, ahogy én arra számítottam, de tetszik!

Az első részben van több a versből (hosszban mégis a második rész a hosszabb!). Fajkuszék itt is húzzák-vonják, ahogy kifér. Végbeli Dalriada szám, tetszik!

A második rész tartalmazza teljes egészében a 'megőrülést', és ellenben az én ötleteimmel, egy elég hangulatos számot csináltak belőle. Kivéve amikor nem... Hiszen az egész albumra igaz: ha éppen lassabb-hangulatosabb részt játszanak, Fajkuszék egyik pillanatról a másikra a feje tetejére állíthatják az egészet (Huntroll?). De azért nem csak azért vannak ott: egy népdalnak a dallamát játszák a háttérben, ami nagyon tetszik. És amit mostmár nem tudok visszatartani... Rohadt szépen szól a basszusgitár!!!

A Szent Lászlóhoz már volt szerencsém, az első részhez koncerten, a másodikhoz oldalról letöltve-ronggyá hallgatva.

Az első rész is joggal pályázna az 'album legjobb száma' címre, de azért azt az első szám torony magasan birtokolja :) Nagyon-nagyon jó szám, és visszaemlékezve, hogy koncerten attól függetlenül, hogy ismeretlen volt a szám, még kicsit szét is szedtük egymást, ez nem meglepő. De könyörgöm, egy VERSHEZ ennyire jó dallamot kitalálni! És itt sem hagyhatom annyiban Fajkuszékat... Talán ezen a számon hallani őket a legtöbbet. Elég szépen hozzátesznek az összképhez.

A második rész már végigjárta az 'Opeth-betegséget', azaz először tetszik, de egy idő után már unalmas, de ha még tovább ütöd a vasat, észreveszed azokat az apró részleteket, amitől annyira jó lesz! Így belegondolva jó választás volt ez a szám a 'letölthetőségre'.

Itt egy kis szünet. Innen már nincs új szám, csak felújított számok. Átgondoltam, tényleg szükség volt erre?

Aztán megszólal a Walesi Bárdok 1-es. Igen, igen, ez kellett ennek a versnek, azért amikor ezt kiadták, még közel sem volt ilyen színvonalas az egész. Féltem a 'meggyalázás' érzésről, de meg sem közelíti azt. Tadeusznak is jobban állnak a hörgős részek... És na, Laurának is 'kicsit' edzettebb a hangja. A hangzásról ne is beszéljünk...

A Walesi Bárdok 2-esről is kb ennyit tudnék elmondani, tetszik.

A Walesi Bárdok 3-ason már ennél nagyobb tisztogatások történtek. Tetszik az új verzió, de azért azt a basszusgitárszólót sajnálom. Meg az akusztikus gitárt az elejéről...

Az A Rab Gólya esetén már egy kicsit beigazolódtak a félelmeim. Nagyon jól felújították, nagyon tetszik, de mégis... A Fergeteg albumnak van egy elég sajátos, semmi másra nem jellemző hangulata. Úgyhogy nekem ebből marad a régi. Bár Laura hangján nagyon hallani a fejlődést... (És a szám végéért piros pont :) )

Nem értettem, hogy a Szondi Két Apródját miért újították fel, hiszen azért nem volt az olyan régen.

Az első rész azért profitált a dologból, mégis csak jobban hallatszanak a dolgok... Hát még a hörgős részeknél! Furcsa, hogy lehet érteni a szöveget :) Hail Tadeusz... A hangulat megmaradt, csak minden jobb, ez tetszik így :)

Azt hittem, hogy a második részről is hasonlókat fogok írni. Ööö... mindaddig, amíg el nem indult. Szent Mikael, mit csináltak ezzel a számmal? Szinte felismerhetetlen! Az eredeti egy gyors, pörgös, egy pillanatra-le-nem-álló szám volt, és mostanára már eléggé megszerettem (bezzeg mikor a Kikelet megjelent...). Nos... A dallam megmaradt :D Kivéve amikor éneklés helyett Tadeusz vokalizál. Vagy ahol a régi számba hörgés volt, itt énekelnek. Hol épp sokkal gyorsabb (úgyértem blastbeat :D), hol pedig megáll az egész szám. Ezt így sokszor egymás után. Merész, merész... Még azért ezt fel kell dolgoznom, de nálam nyert, telitalálattal, nagyon jó! Aztán a régi meg még mindig ott van a Kikeleten :)

Part 1. Nílus

 "...No creation without destruction
No destruction without creation

To unmake a thing is to make another
Each time a thing is made
Another is destroyed...

...As the god creates
So he destroys
As the god destroyes
So he creates..."

Remélem, tisztában vagy azzal, hogy mit teremtesz. Te írod a jelent, Te írod a történelmet. Gondold át tehát, hogy mit szeretnél a történelemkönyvekben látni. Egy kis dolog nagyban befolyásolhatja az életet, főleg akkor, amikor az Arénánál vagy. Akkor minden labilisabb. De... hogy megértsd... inkább nyisd ki azt a történelemkönyvet, amiről már szó volt.

Part 2. Szigorúan Titkos - A mennyország széle

Egy három részre szétválasztott magaslat, melynek furcsa Neve van, jó hely a csillagokat bámulni. Ha a város túl fényes, akkor nézd olyan helyről, ami nem annyira fényes. Hiszen amit ott fent látsz, az szintén történelem. Hiszen olyan sok csillag van tőlünk ezernél több fényévre. A múlt néz ránk le... De akkor mi vagyunk a jövő. De ebbe, amiben minden válasz ott van, könnyen bepillantást nyerhetsz. Csak nézz fel. Ha megfájdult a nyakad, akkor pedig mozgasd meg egy picit. Közben nézz magad mellé. Meglepő, ha magad mellett egy csillagot látsz? Pedig ott van. És bíz bennem, valódi. De persze... egy csillag nagyobb annál, hogy csak úgy melletted legyen. Mégis valódi... valamennyire. De a szelét már megérezted. Ez teljesen összezavarhat. Csillagok között szeretnél élni... pedig te a földön vagy. Az igazság pedig az, hogy a legközelebbi csillag elérhetetlenül messze van. Azért... néha nézz magad mellé. Hátha mégis... egyszercsak ott van melletted.

Tudtad, hogy az agy nem tud nem-valós képet összegyúrni, csakis ami (kicsit átértelmezve) valóság? Igen, ebbe az álmok is beletartoznak. Bármilyen morbid... a világ működését nem zavarná meg, ha megtörténne, amit álmodsz. Találd meg a helyes ablakot. Itt... a földön.

Part 3. Visszaemlékezés, avagy ha egy gát csak részlegesen felszakad

Vi hørte alvesang og vann
Som sildret
Det som en gang var er nu borte
All the blood...
Og de følelser som kunne
Er vekk...
Forever...
Vi døde ikke...
Vi har aldri levd.

I cannot fall in love

Még ha az emberek 98%-a nem is tudja, hogy miről van itt most szó, érdemes elgondolkozni...

Régen a Télonok és a Dzseridiánok egy faj voltak, de külön váltak. A kérdés... Melyik a jobb?

A Dzseridiánok, akiknek birtokában van a gyilkos erejű sákárává, de képesek szaporodni, érezni, vagy a Télonok, akik saját magukból minden 'negatívot', így a sákárávát is kiírtották, kb egy évezred alatt véghezvizzék a Lelki Tökéletességet, és megalkották az Én-közösséget, amelynek köszönhetően minden Télon minden Télont érez minden pillanatban? A Télonok szaporodni sem képesek, ez egy áldozat volt a Lelki Tökéletesség oltárán. Ha egy Télon lekapcsolódik az Én-közösségről, már nem is igaz rá a Télon-szó fogalma, mert átváltozik Adavusszá - minden negatív dolog, amelyet kiírtottak a Télonok magukból, a rendelkezésére áll és nincs tudatában Télon-mivoltának. Még jó, hogy ilyet egy Télon sem tesz önszántából. Egy Télon sosem öl Télont, de ez nem igaz az Adavuszra, főleg, hogy neki a sákárává is a birtokában van. A 'vakon pozitív' dolgoknak van egy olyan tulajdonságuk, hogy félnek a 'negatív' dolgoktól, és ezért pusztítják is azt. A gond az, hogy a 'Negatív' dolgok, azaz ez esetben a Dzseridiánok erősebbek, bár fejletlenebbek. De a Télon faj ettől még pusztulásra van ítélve. Hacsak nem használnak fel minket, embereket. Nem számít, hány ember hal meg vagy ha kipusztulunk... Ez egy pozitív dolog, mert a Télon faj túlélését szolgálja.

Egy Dzseridián... Nem fél a sákárávától, hogy nem tudja uralni? A válasz... sokkal jobban fél az Én-közösségtől. És inkább szaporodik és érez. És ki akarja pusztítani a Télon fajt, mert a Télonok is ezt teszik velük.

Tehát... melyik a jobb? Akinek fogalma nincs, hogy miről írtam, annak ez egy költői kérdés, de még így is érdekes elgondolkozni rajta. Aki meg tudja, hogy miről írtam, az írjon be magának egy hatalmas piros pontot, és válaszol, ha akar.