Először is: az valahogy általános törvény, hogy ami népszerű, azt én nem nagyon szeretem. Ami pedig nagyon népszerű, az meg egyenesen visszataszító. Film/könyv esetében a legjobb példa erre a Twilight... Egyszerűen köszönöm szépen, remekül megvagyok nélküle is. Ezért volt vegyes bennem L-nak az az ötlete is, hogy nézzük meg az Avatart. Valahogy ő is hasonlóképp gondolkodik. Látta ő náluk a moziban, a történet szerinte sablonos, 'de a látványért megéri'. Hát jó... Ekkor még fogalmam nem volt, hogy mi az az IMAX (az áráról sem volt fogalmam...), de L az Aréna felé menet gyorsan ledarálta: össz. talán 200db van belőle a világon, full3D, azaz nem kell szórakozni a kék és piros szemüvegekkel, stb. Mire odaértünk, az fogadott bennünket, hogy több napra előre minden jegyet eladtak. Kivéve a mai 12:30asra. Idő néz... 12:28. Remek, akkor erre bemegyünk. (Közbe átgondoltam... 1-2 hely volt üresen a teremben, munkanapon fél1kor. Azért ez is valami...) A 3 órás film után kicsit kavarogtak a fejemben a gondolatok. A kiszáradás határán voltam, és ennek egy oka van: a film elején nyitva felejtettem a szám, és csak a végén jutott eszembe becsukni. 3 óra alatt pedig igen sok folyadék képes elpárologni egy szájból. Nézzük csak...

Történet: hát, igen. Lehet úgy fogalmazni, hogy sablonos. Én inkább a 'kiszámítható' jelzőt használnám, mert hasonlókat már tényleg lehetett látni. Ilyen köntösben viszont én ezt nem éreztem zavarónak (nem a látványra gondolok... még nem). Nem éreztem ezerszer elsütöttnek, a figyelmem lekötötte - már amennyi maradt... Mert volt bőven máshova figyelni.

Majdnem a teljes film egy számítógépes animáció. Mivel én mindig ezeknek a mögöttes oldalával vagyok elfoglalva, ez egy nagyon veszélyes pont. És mit animálnak a leginkább ezzel a számítógépes dologgal? Földönkívüli lényeket. Ez a kombináció már egyenesen életveszélyes. Sajnos még az általam nagyon nagyra becsült Star Wars filmeket sem tudom úgy nézni, hogy ne lenne ha minimálisan is, de zavaróan ez a szemem előtt. (Természetesen az új filmekre gondolok.) Ami meg pl a Bolygó Neve Föld című majdnem-kedvenc sorozatomat illeti: ott is elég jól meg van oldva, de azért mégis... A Taelonok bemaszkírozott emberek. Ott lebeg előttem. Ami pedig az Avatart illeti... mivel ennyire népszerű, akaratlanul is úgy álltam hozzá, hogy utálni fogom, csak ezekre a zavaró tényezőkre fogok koncentrálni és unatkozni fogok. Hát bárcsak mindig ilyenben tévednék, könnyebb lenne az élet... Az egész úgy eredeti, ahogy van. A lények.. Na és a terület! Gépekből már van elég, emberi területből úgyszintén. Lehet még ezekből kihozni valamit, ám végre egy újdonság: dzsungel. És megint sikerült nem úgy néznem, hogy számítógépes animációt nézek, hanem... A National Geographic-ot?

Mégvalami, ami hozzájárult a szájtátáshoz. Az új hülyeségem, az új 'hobbim', a nyelvek. Nem sok olyan film/filmsorozat van, amihez bizonyos lényeknek saját nyelvet dolgoznak ki (azthiszem kettő... Star Trek és Gyűrűk Ura? De akkor már három). A Bolygó Neve: Föld-ben nem zavaró, hogy a Taelon nyelv halandzsa, azaz inkább csak szavakat találtak hozzá ki, itt viszont tényleg nyelvet kapunk.

Huhh... Tudok ám beszélni arról, ha valami lenyűgöz. Talán mert nehéz lenyűgözni... (Ez alól persze az Opeth örök érvényű felmentést kap: annak egy hang bőven elég...) Most sikerült. Mindenki húzzon a moziba, ha lehet az Arénában lévő IMAXba, és nézze, amíg lehet. A filmet meg lehet később szerezni - simán sem lehet utolsó látvány - de az IMAXra nem lesz örökké lehetőség.

Azért a 40Hz megviselte a szememet... Megvan tehát, hogy merre kell az IMAX mozinak fejlődnie. De azért inkább kussolok... Még így sem tudom, hogy a két vetítés közötti negyed órás szünet hogyan elég egy 40km hosszú film visszatekerésére...

1. White

Rég óta nem nézek TV-t. Egyszerűen nem nekem szólnak a műsorok. Ha nézek is valaha, az a Spektrum, Discovery, vagy valami hasonlók. De ez nem volt mindig így. Régebben sokkal több minőségi dolog volt - és sajnos minőségben maradtak is ezek a régi dolgok az elsők. Felsorolhatnék példának ezer dolgot / nevet / címet... De csak egyet (azaz kettőt) fogok megtenni. A színész neve Carlo Pedersoli, bár ahogy a világon a legtöbb ember ismeri: Bud Spencer. Létezik ember, akinek van TV-je, és nem látott volna tőle filmet? Esetleg Mario Girotti - Terence Hill? Tömérdek közös filmjeik vannak. Egytől egyik szórakoztatóak a mai napig is, pedig nagyon nem mai darabok. És még így, ezredik megnézésre is lehet élvezni. Bud Spencer ma 80 éves, és rengeteg embernek idézhet fel kellemes emlékeket régebbről. http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2009/10/31/budspencer80/?token=80537d11e60721d81921c335097b9be0

2. Black

Bár most ért véget itthon egy film Tőlük, ez a bejegyzés nem csak ezért született. Várhatott volna, csak...

Mindenkinek mást jelent a zene. Ez talán nem is baj... Számomra nagyon sokat. Talán túlságosan is. Ezért sajnos nagyon ki tud zökkenteni, ha egy általam nagyon tisztelt zenekarral történik meg a... bomlás. Legutóbb épp az Opethen volt a sor. Hát folytatódik a sor... A Katatoniára két dolog igaz: jelent annyit nekem, mint az Opeth (ismeretleneknek: elég sokat... az ismerősök pedig tudják...), sőt, kb két éve ez az általam leggyakrabban hallgatott zene, és mégvalami: még soha senki nem lépett ki belőle az alatt a 19 év alatt, amióta léteznek. Most viszont búcsút mondhatunk 15 év után az egyik legrégebbi tagnak, aki a Brave Murder Day lemez óta zenél velük: a gitáros Fredrik Norrman-nak, és 10 év után a basszusgitáros Mattias Norrman-nak. De legalább kétszer láttam az 'eredeti' Katatoniát színpadon.

Az egyiken P-vel voltam, és valahogy még mindig jobban eszembe jut, mint a legtöbb koncert. Kicsit olyan volt, mint a PT, csak más értelemben... Sem tolongás, sem nyomorgás, csak egy helyben, hallani, látni, bőrön keresztül érezni... A másik Székesfehérváron volt egy fesztiválon, amelyre senki nem jött el velem. Ez pont ezért más is volt... Egyedül egy másik városban egy fesztiválon, maga a koncert pedig... Kicsit hangosabb, kicsit keményebb, de naplementében kezdtek, világító hold alatt fejezték be, és a tó a színpad mögött mindkettőnek a fényében világított. Legalább az emlékeket nem veheti el senki. Ez igaz a bejegyzés első részére is - és tulajdonképpen mindenre.

Egyáltalán nem csak ezek miatt... De igazuk volt: "This will be the darkest winter ever." És még hol van a vége...

Álmok. Ma mindhármunknak furcsa álma volt. Ebből kettőnknek kellemetlen is. Azért három, mert vagy egy hétig itt alszik a mamám. De...

Szerintem mindenkinek vannak olyan dolgok a fejében, amire jobb nem gondolni - és így akár tartósan is megoldódik az a probléma. Aztán jön egy álom, ami pont beletalál a dolgok közepébe, ami 100% valósághű, és ami pont úgymutatja be az adott dolgot, ahogy nem kéne. Eddig ilyen egyszer történt - ha drámázni akarnék, írhatnám, hogy azzal új fejezet is indult nálam. Blablabla, bármit írnék erre, csak rizsa lenne. 大きらい・・・

De aztán lassan mindig rájövök, hogy milyen pitiáner problémákkal is foglalkozok. Valakinek sokkal nagyobb és valósabb problémái vannak...

Annyira... megváltozott minden az elmúlt egy tanévben. Bár nekem nem szó szerint volt tanév, tanultam végig - mindenféle értelemben. És külsőleg tényleg rengeteg minden változott. Igen... megtanultam ezeket az un. 'külsőségeket', pillanatnyi dolgokat is értékelni. Számítanak is. Ami elért belülre is, az 3 fontos ember. 'Külsőleg' én is sokat változtam, pozitív irányba, azt hiszem. De az olyan napokon, mint a mai... Igazán érzem, hogy legbelül maradtam, aki voltam, ugyanolyan gondolatokkal. Nem tudok belefeledkezni úgy ezekbe a dolgokba, hogy úrrá legyen rajtam ez a 'tudatlanság áldása'... És néha lecsapódik. Nagyon. A 'bizonyíték' erre... hogy alapból eszembe nem jutott volna ezt leírni ide. 

Ma Gabriella névnap van. Na, ez nem igazán érdekel, csak az, hogy holnap meg Luca névnap lesz. Erről nem az ünnep jut eszembe... Hanem az, hogy rossz, hogy eltávolodtam Tőle-Tőlük. Felvenném velük a kapcsolatot, ha teljesen alkalmas lennék a kommunikációra... De... ez a képességem valahol út közben elveszett.

Na, azért most nem fogok ilyen tragikus bejegyzést írni. Sokminden van, aminek lehet mostanában örülni. Ilyen pl a tegnapi nap. A Hold Városa nagyon jó volt, mint mindig. De jajj... Kicsit máshogy játszottak most egy pár számot - nemtudom, hogy mennyire szándékosan - de pl a The Night And The Silent Water a kedvenc albumomról... Valamit nagyon eltaláltak. Már majdnem elfelejtettem, hogy nem egyedül vagyok. Még jó, hogy a szám végére elhangolódott az egyik gitár... Mindenesetre jót tesz a számnak a nagy mértékű lassítás. Ja, amúgy megéri jóban lenni velük Egyrészt, legálisan nevethettem az új fejszerkezeteken. Hogy összesen hány kiló hajjal lett könnyebb az egész társaság, azt nemtudom, de a sűrű Advent-játszások mellett még Katatoniával is megleptek. Pedig ha tudták volna, hogy az életükkel játszanak - könnyebb eljátszani, mint az Opethet, de nehezebb annyi érzést vinni bele. De megcsinálták. Azért fájt, hogy összekötötték a végét a Deliverance-vel... De megkaptam az egészséges Opeth-adagomat. Már épp itt volt az ideje.

Ja, még nem hagytam abba a zene-témát, dehogy... Azért hozzáteszem, hogy karácsonyra pelenkát kérek.

Nemtudom, hova gondolnak, hogy December 31-ig lesz még jegy... De... Valóra vált, hejamma-hejamma. Kb annyi volt a valószínűsége ennek, mint annak, hogy holnaptól Észak-Korea államformája köztársaság. Na jó... ennél egy nagyon picivel azért nagyobb.

Tetszik az Office 2010. Annak sem volt nagy a valószínűsége, hogy én valaha dícsérni fogok egy Microsoft-terméket, de nagyon jó irányba mentek el a fejlesztésekkel. Sőt, ha már ezt leírtam, akkor tetszik a Windows 7 is. Hozzáteszem, ez az első Windows, ami tetszik. A Win95-nél még sötétben tapogatóztak, a Win98al nem jó fele mentek el (el se kellett volna indulni), a Win2000 teljesen felesleges volt, a Win XP jobb volt, de ettől még nem 'jó', a Win Vista pedig borzalmas és félbehagyott. Tehát aki teheti, szánjon egy kis időt az Ubuntu Linuxra - hozzá lehet szokni, és még a Winfosokra is hasonlít valamelyest. Az elveim alapján amúgyis a Microsoft egy olyan cég, aminek szánalmas és undorító az üzletpolitikája - úgy, hogy mindeközben nem az övéké a legjobb a 'piacon'. De... ami jó az jó. Tehát ettől függetlenül respekt Win7 & Office2010.

És persze nem én lennék, ha nem tenném hozzá...: nyelveket tanulni jó. És nem annyira vészesen nehéz, mint amilyennek tűnik. Persze ehhez kell hozzá legalább akkora lelkesedés, mint amit én érzek...

Villogok is vele egy kicsit: 日本語能力試験は書きました。成り行きを待って、勉強しをつづきます。一人で・・・

És végül... Az Aion szép. Az Aion jó. Az Aion kellemes.

Szalagavató

Megvolt, szép volt, jó volt, örülök, hogy a részese lehettem. Hiányozni fog vasárnap reggelenként a 'Ha késel, halott vagy' SMS, na meg a táncpróbák is.

'Felszabadulás'

"You speak, and I hear other  words behind"

Distrust

Ugyebár egy embernek ha nincs problémája, csinál magának. Majdnem sikerült nekem is. De... egy napló szép és jó: nem látja senki, hogy mit írsz oda, nem beszél vissza, mégis mire leírod, kicsit rendezettebbek a dolgok a fejedben. És nem utolsó sorban van egy olyan tulajdonsága, hogy vissza lehet olvasni. Nagy ritkán, de meg szoktam tenni. És pontosan az, amit oda régebben írtam egy bizonyos időszak alatt, kirángatott az álomképből egy pillanat alatt. Legalább olyan hirtelen, mint ha azt hinnéd, hogy a Daubner fagyijába nyalnál bele, ehelyett belenyalsz egy téglába. Néha jó kiábrándulni.

Nihongo

Holnap után a 'nagy nap'. A baj az, hogy fogalmam sincs, hogy sikeres lesz-e a vizsga, mert csak körübelül tudom, hogy mit fognak kérni tőlem. És hiányzik az az előny, hogy egy tanár kis apróságokat is elmeséljen - és gyakoroltasson. Ha a szavak nagyon számítanak majd, akkor nem lesz siker - hála egy félreértésnek. Ha viszont a nyelvtan számít majd inkább, akkor  meglesz. 60%ot kell elérni, és a teszteken kb 85%-ot érek el. Persze lehet, hogy egy harmadik verzió lesz - fogalmam sincs. Ezek miatt teljesen benne van a pakliban, hogy sikertelen lesz a nyelvvizsgám, de ez egyáltalán nem töri le a kedvem. Hiszen a világ legérdekesebb és legkülönlegesebb nyelvét tanultam eddig teljesen egyedül, és amit már eddig megtanultam, az már az enyém marad örökre. Amikor meg azon kapom magam, hogy valami hülyeségnek a használati utasítását elolvasom, mert csak ezen a nyelven van leírva, vagy nézek valami filmet, és hallom, hogy az angol felirat mennyire messze áll az eredeti jelentésétől (a magyar szinkronok-feliratok meg az angol alapján készülnek általában), vagy egyszerűen csak látok a Puruttyán egy pont őket fikázó videót és el tudom olvasni a sok firkából, hogy mi van oda írva... Ez az egyik legjobb érzés, ami létezik. Főleg, hogy ezt mind teljesen egyedül, a legkisebb segítség nélkül értem el. Ez nem önfényezés... próbáld ki, és megtudod. Tehát... a lényeg: akárhogy sikerül a vizsga, ugyanilyen meg-nem-szünő lelkesedéssel fogom folytatni az egészet. Nem érzem, hogy kudarc lenne. Ha a Finn, vagy majd az Angol nem sikerül..... az lenne a nagy kudarc.

Photoshopeth meg hétfőn folytatódik. Tessék csekkolni. 

Ha már annyi időt áldoztam rá...

photoshopeth.blogol.hu 

PT lassan két hete volt. Ekkorra azért egy koncert élményei már halványodnak - de néha még mindig be-be villan pl a The Incident kezdése, vagy épp ugyanennek a számnak az elborulása ("I want to be loved.....") De azért nem mondhatnám, hogy nem volt meghatározó kb egy életre a Russia On Ice ("Can't stop being me.... Nothing melts in this cold, but Russia On Ice is burning a hole"). Vagy épp ahogy az Ansthetize alatt a kivetítőn táncoltak a tabletták. A Trainst már meg sem említem.

De azóta beérett a Night Is The New Day is rendesen. (Hála egy hülső behatásnak...) A Departert volt a legnehezebb megérteni, de megérte. Megérte az egész album, hogy foglalkozva volt/van vele. Nem adja magát könnyen... Azóta a Day & Then The Shade-re készült klipp is, de nem könnyíti meg a dolgokat... De nagyon a számhoz illik. Huh. "All my fears come into view, There must be an end soon..."

Kérdést megelőzendően: ja, csak a zenéről tudok írni. Talán át is kéne nevezni a blogot valami zeneblogra. Így legalább van írva ide valami, mert magamról nehéz lenne mit, a 'teljesen kívülállónak érzem magam', 'mintha rossz helyre és időben születtem volna' és hasonló írások meg már lejárt szövegek egy én-féle blogon. Ha lenne, akkor is biztos tök gyerekes lenne...