1. White

Rég óta nem nézek TV-t. Egyszerűen nem nekem szólnak a műsorok. Ha nézek is valaha, az a Spektrum, Discovery, vagy valami hasonlók. De ez nem volt mindig így. Régebben sokkal több minőségi dolog volt - és sajnos minőségben maradtak is ezek a régi dolgok az elsők. Felsorolhatnék példának ezer dolgot / nevet / címet... De csak egyet (azaz kettőt) fogok megtenni. A színész neve Carlo Pedersoli, bár ahogy a világon a legtöbb ember ismeri: Bud Spencer. Létezik ember, akinek van TV-je, és nem látott volna tőle filmet? Esetleg Mario Girotti - Terence Hill? Tömérdek közös filmjeik vannak. Egytől egyik szórakoztatóak a mai napig is, pedig nagyon nem mai darabok. És még így, ezredik megnézésre is lehet élvezni. Bud Spencer ma 80 éves, és rengeteg embernek idézhet fel kellemes emlékeket régebbről. http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2009/10/31/budspencer80/?token=80537d11e60721d81921c335097b9be0

2. Black

Bár most ért véget itthon egy film Tőlük, ez a bejegyzés nem csak ezért született. Várhatott volna, csak...

Mindenkinek mást jelent a zene. Ez talán nem is baj... Számomra nagyon sokat. Talán túlságosan is. Ezért sajnos nagyon ki tud zökkenteni, ha egy általam nagyon tisztelt zenekarral történik meg a... bomlás. Legutóbb épp az Opethen volt a sor. Hát folytatódik a sor... A Katatoniára két dolog igaz: jelent annyit nekem, mint az Opeth (ismeretleneknek: elég sokat... az ismerősök pedig tudják...), sőt, kb két éve ez az általam leggyakrabban hallgatott zene, és mégvalami: még soha senki nem lépett ki belőle az alatt a 19 év alatt, amióta léteznek. Most viszont búcsút mondhatunk 15 év után az egyik legrégebbi tagnak, aki a Brave Murder Day lemez óta zenél velük: a gitáros Fredrik Norrman-nak, és 10 év után a basszusgitáros Mattias Norrman-nak. De legalább kétszer láttam az 'eredeti' Katatoniát színpadon.

Az egyiken P-vel voltam, és valahogy még mindig jobban eszembe jut, mint a legtöbb koncert. Kicsit olyan volt, mint a PT, csak más értelemben... Sem tolongás, sem nyomorgás, csak egy helyben, hallani, látni, bőrön keresztül érezni... A másik Székesfehérváron volt egy fesztiválon, amelyre senki nem jött el velem. Ez pont ezért más is volt... Egyedül egy másik városban egy fesztiválon, maga a koncert pedig... Kicsit hangosabb, kicsit keményebb, de naplementében kezdtek, világító hold alatt fejezték be, és a tó a színpad mögött mindkettőnek a fényében világított. Legalább az emlékeket nem veheti el senki. Ez igaz a bejegyzés első részére is - és tulajdonképpen mindenre.

Egyáltalán nem csak ezek miatt... De igazuk volt: "This will be the darkest winter ever." És még hol van a vége...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.