A legtöbb vallás azt mondja, hogy a sötét a fény hiánya, a rossz a jó hiánya, stb. Aki ismer engem, az tudja, hogy én ezt hogy gondolom: az egyik nem a másik hiánya, hanem a létezésének a feltétele, és az élet része. Ha egész életedben csak a fényt keresed, csak szeretsz mindenkit, az ugyanúgy csak az élet fele, mintha egész életedben mély depresszióban lennél. Leginkább az érzi a dolgokat, aki képes tiszta szívből szeretni - és tiszta szívből gyűlölni, aki szeret nagyokat nevetni - és képes mégis gondolatban az emberi elme 'mélyére' lemenni, és még sorolhatnám ezeknek az 'ellentéteknek' a felsorolását. Ami fontos, hogy meglegyen a két 'oldal' között az egyensúly. De ha választanom kellene... Inkább választanám a legtöbb dologból a 'negatív' oldalt. ...miért?

A vígjátékok jók (már a tényleg 'jók', amikből kevés van). A film végéig jobb esetben halálra röhögöd magad, és még talán sokszor föl is fogod emlegetni, hiszen kellemes emlék - de nagyjából ennyi. Ellenben egy olyan film, mint... a Megszólít az éjszaka (vérciki és komolytalan a magyar címe ennek a filmnek, ez alapján ne ítéljen senki), vagy épp az Elfen Lied, vagy bármelyik hasonló... A jókedvnek a szikrája sincs meg bennük. De le tudsz ülni, és jó hosszasan el tudsz gondolkodni rajtuk. 

Ha van egy jókedvű, jó hangulatú kedvenc zenéd, az jó, hiszen mindig valami kellemes jut eszedbe róla, esetleg becsípve énekelheted a barátaiddal... de komoly gondolatok sosem fognak eszedbe jutni róla. Sőt, szerintem senki nem tud mondani példát egy kifejezetten vidám, de szép számra. Ellenben egy szomorú számról rengeteg gondolatot lehet szőni, és ezek között találod meg a legszebb számokat is. Ezért az egyik személyes kedvencem a Katatonia. Nem lételemem annyit 'szenvedni', mint ahányszor hallgatom... De ha átéled azt az érzést, ami a lemezeiken van.. olyan gondolatokba mélyülsz bele, amikbe enélkül soha.

Persze van egy lépcsővel még ennél is 'feljebb' (vagy lejjebb?). Meghallgattam már kismillió zenét, de még nem sikerült ezt utánuk csinálnia senkinek. Az üzenet: semmi. (Nem azt mondtam most, hogy 'nincs' üzenet.. hanem hogy az üzenet A semmi). Az üresség, a nulla, a légüres tér. És ez az Ulver Perdition City albuma. 

Nem várok annyit, mint amennyit szerettem volna. Azért tettem volna így, mert akkor talán kicsit mérsékelem a véleményem mint a pozitív, mind a negatív oldaláról, többek között azért, hogy kicsit jobban komolyan lehessen venni, de végigböngészve a netet, nem vagyok egyedül a véleményemmel, sőt...

Hopp, most el is árultam... Volt negatív is. Nem is kevés. Talán épp ezért 'nem vált fénnyé a testem'. Viszont ennek a negatívnak semmi köze a Farkasokhoz. Most pedig épp kellő mennyiségű Coldrex van bennem, hogy megüljek a székben. Kezdem is a negatívval (mi mással...)

Már akkor éreztem, hogy valami nem igazán stimmel, amikor megérkeztem és szétnéztem a közönségen. 80-90%-ban feketeruhás-zenekarospólós-hosszúhajú emberek. Jó, öltözetre csak egy voltam közülük, de... Ez akkor is furcsa. 14 éve az Ulvernek nem sok köze van a metálhoz. Az egyik legnagyobb félelmem a koncerttel kapcsolatban tehát az volt, hogy ez a sok ember majd azt hiszi, hogy kiállnak a színpadra, gitárt csikorgatnak, hajat lóbálnak, mikrofonba hörögnek, ők meg majd jót pogóznak egy kult zenekarra. 'Mert az milyen jó'. És ez inkább bizonyult 'jó megérzésnek', mint paranoiának. És amikor a sok trollagyú szembesül a dolgokkal, arra sem méltatja a többieket, hogy csendben marad és befogja a pofáját. A KÖZÖNSÉG KB FELE végigpofázta a koncertet, és ótvarbunkó beszólásokkal boldogította a többieket. Gondolok itt az Operator elején (kb egy percnyi telefoncsörgés) a 'vedd már fel, wazze' bekiabálásra, vagy a koncert végén: 'na végre, már nagyon untam!'. Az a helyzet, hogy alig írtam arról, hogy mekkora intelligenciával rendelkezik egy átlag 'metálos' vagy 'rocker', pont AZ Ulverkoncerten kellett erről megerősítést nyernem. Így tisztelt emberek... Nyugodt szívvel nézzétek le a feketeruhás zenekaros pólós hosszúhajú stb embereket, mert a nagy többség pontosan rászolgált. A 6000-7000 Ft-os jegy úgy látszik, nem volt eléggé drága. DIE ALL!!!

Ennyit a negatív oldaláról. Most jöjjön az, ami miatt lázasan is érdemes volt mégis elmenni. Egyedül... Azaz volt róla szó, hogy P-vel megyek, de aztán mondta, hogy felejtős (nagy kár...).

Az előzenekar a Void Ov Voices volt, azaz Csihar Attila egyszemélyes zajzenekara. Őszintén... Nem igazán voltam rá kíváncsi. És szerintem ezzel nem voltam egyedül. Csak elég átgondolni, hogy ha nem ő énekelte volna fel a legendás Mayhem albumot, a De Mysteriis Dom Sathanas-t, akkor biztos, hogy nem lehetne ő egyedül az előzenekar. De meg kell hogy mondjam, 'nem volt olyan rossz, mint amilyenre számítottam'. Ez igazából azt jelenti, hogy eléggé tetszett, az biztos, hogy ilyet még nem igazán hallottam, pláne nem élőben. A hangulat szintúgy... Ő áll fönt a színpadon egy jó pár mécsessel és fekete gyertyával egyetemben, a füstgéptől (amit igencsak túladagoltak) meg nemhogy ő alig látszott: a mellettem álló sem nagyon... Van egy olyan sejtésem, hogy mi valami 'extra' változatot kaptunk, mivel a többi helyszínen nemigen hiszem, hogy magyarul énekelt/csikorgott. ("Bűnből vagy..." / "Inkább ne jönne létre semmi...") Azért volt egy hibája... Talán túl hosszú volt. (És persze itt sem bírták ki a trollagyúak, hogy ne hörögjék be fennhangon, hogy 'szééééjtön'.) Szuvenírt is szereztem, azaz fekete gyertyaviaszt, hála az első sornak

A lényeg, az Ulver. Attila alighogy levonult, kivetítő be, egy hatalmas (rosszminőségűvideókazettaeffektes) ULVER felirat, alatta "We come as thieves". Nem sokáig kellett várnunk, jöttek Garmék, és térdre kényszerítettek minket (már a közönség azon részét, akiket érdekelte is a dolog). Az Eos-sal kezdtek, amit tulajdonképpen egybekötöttek a Let The Children Go-val. A kivetítő... Felül tudták múlni a PT-t. Nemigen lehet részletezni... egy afrikai szavannának a képe volt, először a felkelő nappal, majd egy kicsit ridegebb folytatással... Következett a Little Blue Bird, ami alatt egyszer véletlen a körülöttem állókra néztem. Ha jól emlékszem, 4 síró embert számoltam össze. No comment. A következő Rock Massif alatt lehetett hallani legelőször, ami annyira jó volt a koncertben: majdnem mindent egy kicsit máshogy játszottak az albumhoz képest (nem ilyen béna 'koncertverzió'-ra gondolok...), és minden számhoz élő dob volt. Na ez nagyon feldobta a dobgépes számokat. A For The Love Of God is úgy szólalt meg, hogy ihaj. Az In The Red pedig olyan mélyre vitt, hogy ihaj. Az Operator pedig... Na. Kifogytam az ötletekből. Egy ilyen beteg számot egy annál is betegebb videóval... Meg sem próbálkozok ennek a leírásával. De nálam itt történt az 'első számú fénypont'. (Sosem hittem volna, hogy ezt pont a három Blood Inside-os számra fogom mondani...) A Funebre egyhítette a káoszt, de mélyítette a hangulatot. Ezután jött egy (eléggénagyon) rövidre nyírbált Silence Teaches You How To Sing, szinte felvezette a Blake albumot, amit a Plates 16-17 'képviselt'. K.vajó volt élő hangszerekkel. Semmi átvezetés, 2 mp alatt tudtam, hogy itt a 'második fénypont', amikor megszólalt a Hallways Of Always eleje. Végülis ez a blog is erről az albumról kapta a nevét - vagy mifene. Itt már nekem sem volt száraz. 100%-ig pontosan úgy játszották, ahogy az albumon. De van még, mert jött a Porn Piece Or The Scars Of The Cold Kisses. És megint ott tartok, hogy nem tudok erről nagyon mit írni. Nem csak olyan dologgal van ez így, ami 'totál érdektelen', és nincs mit írni róla, hanem... a ló túlsó felén lévő dolgokkal is. Tényeket közölhetek: ezt már nem úgy játszották, mint az albumon, sőt, a szöveg kivételével a szám többi része éppen hogy csak hasonlított. De ezzel Semmit nem mondtam el. Nemtudom, mennyire volt tudatos a következő szám választása, de pont tökéletes volt. A Shadows-os Like Music. Amit egybekötöttek... az újfentnemtudomleírnimilyen Not Saved-del. Csak harang helyett gong volt. A kivetítőn ekkor ismét a nagy ULVER felirat, alatta: "The Rest Is Silence". Lementek, és percekig nemigen adták jelét, hogy visszajönnének. Majd visszajöttek, a hat főből kb három meghajolt - persze az sem Garm volt. Ő csak megköszönte mégegyszer, és közölte, hogy nem játszanak egy számmal sem többet. (Kb szó szerint így mondta.) Teljesen érthető volt - mint ahogy az is, hogy miért van az, hogy 17 éve most állnak először színpadon (igazából először tavaly májusban voltak...).

Az oka: most sem nekünk zenéltek. Teljességgel saját maguknak szólt. Átvezető szövegek sem voltak, néha volt egy-két thank you, semmi több. A budapesti után van még 5 koncert, majd a tervek szerint örökre abbahagyják a koncertezést.

Én csak örülök, hogy a részese lehettem. Biztos, hogy ilyen intenzív zenei élményben soha többet nem lesz részem - és nem csak azért, mert nincs többé Ulverkoncert. Alapból nemsemmi egy ilyen elektronikus koncert ("csak" 3 programozó volt, holott eredetileg csak hárman vannak az egész zenekarban... Pl hogy ki volt a kalapos ősz bácsi, fogalmam nincs), de más sincs nagyon, ami ennyi mindent képes kifejezni zenével. És csak olyan mondja, hogy túlzok, aki ott volt az A38-on (és nem a pofázók-elégedetlenkedől közé tartozott, ők tombolják ki magukat Rammstein koncerten).

Képek hamarosan. Márha a blogol is úgy akarja (egyelőre nem úgy tűnik).

Írtam beszámolót... kitöröltem. Majd... ha megérett.

Érdekes ez a blogolás. Elég sokáig nem írok semmit, aztán meg termelem a bejegyzéseket. 

Az olyan bejegyzéseket, amiből kb senki sem érti, hogy mik ezek, mit akartam vele, stb. Csak 'hátha' valaki átlát a homályos fogalmazáson, esetleg néhány olyan ember, akinek nem kell már szótár az írásaimhoz. Bár az is lehet, hogy magamba beszélek.

Föld és sár, levegő és szélvihar, tűz és láng, víz és eső. Olyan dolgok, amik lehetővé teszik, hogy elfoglaljam magam. Még működik is. Erre én - mert biztos a mazochizmus vezérelt - önként tekintek a színpad mögé. Végül is én mondom mindig, hogy jobb a teljesebb igazságot tudni, mint illúziókat elhinni. Akkor ez legyen mindenre igaz. Ettől függetlenül, ilyenkor rájövök, hogy mekkora a különbség az előbbi felsorolásban említettek között. Pedig pont ez az, amit 2 éve igyekszek minél jobban elfelejteni. Hiszen ha a látszat stimmel, egy kicsivel több dolog is stimmel mellette. Melyik a jobb... fogalmam nincs. De legalább annyit el tudok mondani, hogy hangulatban készülök az Ulverre. Csak nehogy a bejegyzéscímnek is mélyebb értelme legyen.

Hajlamos vagyok kicsit pesszimistán gondolkodni. Ez talán nem is baj... hiszen ha valaminek örülni tudok, akkor annak nagyon.

Hajlamos vagyok úgy gondolkodni, hogy az emberek általában már elfelejtették, hogy mit is jelent a Magyar szó. Na jó, elfelejtették. De jó szembesülni a kivételekkel - nem a hungarista, életükkel elégedetlen, vagy csak simán 'lázadni a semmiért' fiatalokra gondolok, hanem azokra, akik rajtam kívül leállnak vitázni pl vallási kérdésben egy kereszténnyel, vagy nyelvészeti kérdésben egy finnugor-pártival (aki valószínűleg keresztény), vagy egy olyan emberrel, akinek szóba hozod a mongolokat, az meg erre rögtön csíkszemet grimaszol magának és röhögve mondja, hogy 'utálom a csingcsángcsungokat'.

És igen, pont egy ilyen vitát láttam egy Dalriada youtube videó alatt a kommentekben. Jó, hogy van ez nekünk, és ez lett belőle. Ha csak egy pár ember is elgondolkodik pl az Égnek Ostora szövegén (a többség meg anyázik az alcímen, hogy "de ciki, elírták Atilla nevét, mert igazából Attila, de szar"), és ha csak egy pár külföldi írja azt, hogy 'I love how the Hungarian language sounds', vagy hasonlót, már egy hatalmas jó érzés tölt el (...........büszkeség?) és Dalriadáék már sokkal jobban hozzájárultak a Magyar kultúrához, mint amennyire az elsőre látszik ("ez csak egy a sok-sok tömeggyártott folk metál zenekar közül, fiatalok zúznak és buliznak rá, kultúrális értéke nulla").

Ha már itt tartunk... Márpedig valahol ezért érezni "cikinek", ha valaki ilyen zenét szeret. Nagyon nagy menő manapság valami északi istenekről énekelni vagy hörögni, szakállat növeszteni, elektromos gitáron pötyögni és eladni - és még meg is veszik. Színvonal valahol a Bank Densz Hól környékén, a mögöttes tartalom is valahogy úgy. És igen, pontosan az olyanokra gondolok, mint az újabban a Korpiklaani, az Eluveitie, az Amon Amarth, vagy hasonlók. (Az talán már kukacoskodás, hogy én is nagyon tisztelem az északi kultúrát, de egy... Ensiferum koncerten leülnék valakivel beszélgetni a MAGYAR, nem az északi, a MAGYAR kultúráról, mekk-makk lenne a válasz. Csak "menő" hörgős zenét hallgatni, menő alapból metált hallgatni, és divat mostanában vikingnek lenni. Magyarnak sajnos nem divat lenni.)

Kicsit elkalandoztam... szimplán csak remélem, hogy egy idő után elvonul ez az 'anti-divat' divat is. Mert ez az. És mert lehet az ilyen "rockerek.hu" szánalom oldalon az 'utál' részbe írni, hogy 'hülye diszkós picsák'... De talán ez még szánalmasabb, mint a "hülye diszkós picsák". Ugyan az... Csak még egy jó adag feltűnési viszketegség is társult hozzá. Meg különbözni akarás. Holott talán mégsem minden a zenei stílus, talán inkább számít az intelligencia, és nekünk fontosabb a magyar kultúra, mint az északi; fontosabb a régi magyar vallás (NEM a kereszténység), mint az északi (tisztelet a kivételnek, aki nem a zene hatására mozog ilyen körben), és mindenek előtt számít, hogy valaki tudjon MAGYARUL HELYESEN ÍRNI. Sátánistának és black metálosnak már amúgysem divat lenni, remélem ez sem marad sokáig divat...

Tulajdonképpen nem akartam ilyen hosszan írni. Sőt, ez egy pozitív bejegyzés akart lenni a kivételekről, akik még léteznek. És akik még képesek a Gondolkodásra. De ennek most tényleg örülök. Előre Gondolkodó emberek, és további sok sikert, Dalriada.

Már megint nem rólam. Kit érdekel...

Eltelt egy fél év, eltelt egy újabb Dalriada. Népzenekarral, 21 számmal, rengeteg ismerőssel. Tavasz Dalával (mi a franc...), Zách Klárával.  De most ennyi,esetleg ha valaki kíváncsi, hogy szerintem milyen a........... Tűzhozó egy koncerten, olvasson vissza... A Tavasz Dalát meg úgysem lehet leírni. Ja, igen. Nyilvánvaló volt eddig is, hogy élőben kevés Tadeusz a hörgés szerepre, sejtettem, hogy ez most orvoslásra kerül. Azon már meglepődtem, hogy ez Laura volt. 

Ez volt a jókedvű koncert. (Már mikor hogy...) 5 nap és jön a minden tekintetben semleges koncert. Aztán ha ép elme marad a nagy semlegesség után, kb egy hónap és jön a depresszív koktél. Nyami.

Már volt, tudom. De akkor még nem tudtam az előzenekarokat. Tehát ha 2 hét múlva Ulveren életben maradok, és nem foszlik fénnyé a testem koncert közben, akkor...

Katatonia

Swallow The Sun

Long Distance Calling

Márc 29 @ Dürer

Nyamm... 

Nagy pofátlanság egy számot két hangból összerakni. Még ha ez csak a refrénre igaz, ez akkor is így van. Még nagyobb pofátlanság, ha a szám ettől függetlenül még jó is. És méginkább az, ha azt mondom, hogy az egyik legjobb szám. A hangulatát leírni lehetetlen. Csak hangerő fel, szem becsuk, és jön magától a minden vidámságot nélkülöző mosoly.

És egy youtube videó jött volna, de gyengélkedik a blog. Helyette link: https://www.youtube.com/watch?v=BK-5gLmonas

És ezzel kb elmondtam a 'miújság velem' részt is.

Akármennyire rosszul jön ki, néha már inkább vicces, hogy milyen iróniákat szül az élet...

Az internetes szövegfordítók jók. Az internetes szövegfordítók szépek. Az internetes szövegfordítók finomak. Próbáljuk ki... Még sok idő van világosodásig. Förszt of ól, legyen a Japán.

私のお祖父さんの電話は緑です。(A nagypapám telefonja zöld.) "A telefon a nagypapa magam zöld."

アンナさんは犬がきらいかもしれません。(Anna azt hiszem, nem szereti a kutyákat.) "Talán a kutya az ellenszenv [anna]." (Bocsi P, könnyű japánul leírni a neved. És beárullak a Kócosnak.)

もっと勉強したどうですか。(Miért nem tanulsz egy kicsivel többet?) "A több tanulmányozni, hogyan?" Hmm...

ハンガリーで買えない本は高いですね。(A könyv, amit Magyarországon nem kapsz meg, drága.) "A könyv nem vásárolt Magyarországon is magas, a lábszárhús." Ööö

És végül: 昨日映画館に来られなくてすみませんでした。(Bocs, hogy tegnap nem mentem el a moziba (veled, pedig megigértem).) "A [te] ő jössz - tegnap 映画 mozi és a." Ebből már a maradék logika is elveszett :D

Jó, ez a Japán. A Finnekről viszont azt mondják, hogy a nyelvrokonaink (és mekkorát tévednek...), biztos úgy jobb lesz. Mivel Finnül csak gügyögök egyelőre, kicsit kezdetlegesek a mondatok... Sebaj, a fordítónak annál könnyebb dolga lesz!

Minä olen japanilainen opiskelija. (Én egy Japán diák vagyok.) "Én vagyok a japán diák." Hmm... Ez már majdnem. Csak nem igazam lett?

Minä puhun ruotsia, englantia ja vähän ranskaa. (Beszélek svédül, angolul és egy picit franciául.) "Én vagyok beszél, Svédország, angol és francia kicsit." Hopp. Visszaszívtam...

Ha már voltam olyan elvetemült, hogy koreaiul is megtanuljak gügyögni, a világért ki nem hagynám!

학생들이 책을 읽어요. (A diákok könyvet olvasnak.) "A diákok olvasni a könyvet." A koreai is meglepően jól indít.

남자아이가 치마를 안 입었어요. (A kisfiú nem hord szoknyát.) "A férfi gyermek nem forgalomba asszony." Még jó, hogy nem hord szoknyát, de hogy egy forgalomból kivont asszony?

Ha a következő egy napban lesz még erről bejegyzés, akkor azóta nem aludtam... (Legalább magamról nem 'kell' írnom semmit.)