Miután ma 600x körbefutottam a lakást, miután ordítva meséltem el anyámnak az újabb szemétséget, és miután kellően kiagresszívkodtam magam, rájöttem, hogy talán egy kicsit túlreagáltam az újabb Hamilton csalást. Na jó... ez volt a hét vicce, ha-ha. 

De kit érdekel, olyan jó nap lesz ez a vasárnap.  Hiszen a Sz-éknél úgyis kertiparti lesz, és még O-val is találkozok. A 'kopp'-ot már megszoktam... Csak az alanyok váltogatják egymást. O nem veszi fel és nem hív vissza, Sz-ék meg ki tudja miért, nem is érdekel, de lemondták. Akkor legalább az estém jó lesz, hiszen még meg is kell oldanom, hogy hogy tudjak majd egyszerre G-ral és L-val is foglalkozni, ha már meg van beszélve. Persze megint túl sokat vártam, itt bámulok egyedül. Nem, mással most már csak azért sem vagyok hajlandó beszélni. Lehet, hogy nyavalygás vagy önsajnálat ez, kit izgat, rosszul esik és kész. De legalább... 

Éjfélkor még sosem csináltam olyat, hogy tele torokból Sonatát énekelek. Ráadásul még anyám sem nézett be, hogy 'na mivan, megőrjített az egyedüllét, hogy ilyenkor zajongsz leszarva mindenki mást?' Általában tekintettel vagyok másokra. De tényleg. De a Sonata az Sonata.

Rég nem is hallgatok olyan zenét, mint a Sonata Arcitca. Hallgattam régebben mindenféle hülyeséget, amit már nem, ez az egyetlen valahogy nagyon megmaradt. A régi számok szinte mindegyike köthető egy bizonyos emlékhez... Előfordul vidám emlék is, de azért egy The Misery-ről vagy egy Broken-ről nehéz lenne ilyet elmondani. A Victoria's Secret-ről spec. két dolog is eszembe jut. Az egyik mi más, mint amikor V-t szekáltam a 'Ladies Underwear' beszólással. A másik H-vel a korai MSNezések. De a legnagyobb szám... 'All on the board White Pearl have died'... 

Köhöm. Most nem tudok visszatérni a gondolatmenetemre, mert rámtört az a szokásos Halálos Éhség. Úgyis amióta írtam, hogy alig fogok ide írni, azóta rekordokat döngetek írásgyakoriságban, szóval majd folytatom. (Nem mintha ez lett volna az első ilyen...)

Hamilton szép, Hamilton jó, Hamilton finom. Hamilton a legnagyobb rohadék csaló ebben az egész nyomorék sportban, és a világon mindent megúszik. Mindenben szerencsés, soha nem büntetik a csalásaiért. Persze ha mindezt egy Kimi Räikkönen nevű ember csinálná, lebüntetnék a haját a fejéről. Szánalmasan szar ez az egész így. 

És ha egy pályán (mint amilyen a Hungaroring is), gyűlölködve fogadják ezt a senkit, azonnal tele vannak az újságok, hogy 'rasszizmus a Forma1-ben'. Hát persze. Nagyon szeretnék már kárörvendeni VÉGRE... 

Anélkül, hogy egyértelműen sugallanám, hogy 'nincsenek véletlenek', vagy épp 'vannak véletlenek' (ezt még nem döntöttem el teljesen), megjegyzem, hogy túl sok (nagy) véletlenek történnek mostanság. Amúgy is... 'furcsa', hogy ennyire otthonommá vált az a környék. Bár nem tudom, miről beszélek, hiszen még semmi sem biztos.

Ja... I hope I won't see you drown  

Egyre több 'barátom' van. Ebből a pár 'barátból' páran... de inkább kevesen Barátok is. Ezek nagyon nagy szavak tőlem.

És mégis... azokon a bizonyos napokon hogy lehet az, hogy nincs ott senki?

Tehát, Katatonia koncert volt. Nagyon nagy dolog ez, hiszen rengeteg számot adtak már ki 1993 óta, és az én - egyre erősödő - 'szűrőm' ellenére elmondhatom, hogy nincs egy rossz, se egy átlagos számuk sem. Mindegyik 'jó', nem is kicsit. Nagyon jó koncert volt... Csak ne kelljen összehasonlítani az eddigi kettővel, mert akkor nem állna túl jó helyen.

Egyedül mentem, teljesen éhesen, mondván, hogy majd ott eszek valamit, mert a Dürerben van büfé. Hát... volt. Valamikor a két előzenekar között nyithatott ki. Szóval Nyasgem. Pár ember lézengett ott, amikor elkezdte a Long Distance Calling. Ennél jobb koncertkezdés csak a Heidenfesten volt... Egyszerűen elkezdték, és... A zenéjük egy vortex. Minimális odafigyeléssel kiránt a valóságból, majd hosszú-hosszú utazás után valahol máshol dob ki. Alig ismerték (senki rajtam kívül a környékemen), de mikor végeztek, már elég sokan voltunk. Fiatalok, lelkesek, néha-néha bohóckodtak is - jól tudják használni az álarcot, és már csak ezért megérte eljönni. Az első perctől érezni lehetett a profizmust (és nem pedig az 'előzenekarizmust'). El is felejtettem, hogy éhes vagyok. Nem úgy az átszerelésnél... Ami egy kicsit túl hosszú volt. Utána magabiztosan léptek színpadra a 'régi ismerősök', a Swallow The Sun. Na itt nem volt semmilyen álarc, sem bohóckodás, csak ők és a zenéjük. Sokat játszottak az új albumról - amit még nem hallgattam meg... Nem is tudom, hogy miért. Jók az új számok. A régiek is jók... Már amiket játszottak. Don't Fall Asleep nem volt, de ami erősen böködi az oldalam, az az, hogy Descending Winters sem volt. Pedig Rómában volt. A Swallow-val végeztek, remek befejezés... A profizmus náluk meg csak úgy sugárzott. Még akkor is, ha a színpad csak egy dísz volt nekik, mert nem igazán nekünk játszottak, inkább maguknak. De ez így volt jó.

Katatonia. Nagyon sokan lettünk, elég szűkösen. Már előre lelőnék néhány poént. Amiről tehettek, az nagyon jó volt - például elég hosszú setlistet raktak össze. A turnén amúgy kettő féle setlistet váltogattak, mi kaptuk a jobbat - szerintem. Ami nem volt jó... A kisebbik: Sodomizer gitárjából alig lehetett hallani valamit. Amúgy az új (ideiglenes) tagok elég jól szuperálnak, teljesen jól eljátszák hiba nélkül, csak... az érzés hiányzik belőle. Bár talán ez egy ideiglenes gitárosnál nem rossz. És legalább Sodomizer értékelte a Bloodbath pulcsimat

A nagyobbik rossz... Amolyan Ulver-szindróma... a közönség összetétele egyáltalán nem tetszett. Mi változott? Egyre befogadhatóbb zenét csinálnak. Nekem nem gond, én szeretem legalább annyira a Night Is The New Day-t, mint az első Dance Of December Souls-t, de azért a kettőnek mégis más a közönsége. És ez utóbbié tetszik jobban. MIÉRT? Először is... POGO. STAGEDIVING. Egy KATATONIA koncerten. Legyen Opethen, gyilkolják meg egymást Finntrollon, rituálisan áldozzák föl egymást Bloodbathon, még én is beszállok, de azért egy Katatonián... Mennyire értheti, érezheti át egy ember, hogy ez miről szól, ha nekiáll pogózni? Itt valami nagyon nincs rendben... Másodszor... For My Demons, emberünk áll és bámul. Saw You Drown, emberünk próbál mozogni, közbe néz, hogy mivan. Esetleg lök rajtad kettőt. Ghost Of The Sun, emberünk 'jeeeeeeeeeeeee', és nekiállnak szétszedni egymást. GYŰLÖLÖM, hogy a Katatonia egyre népszerűbb. Csináljanak az ilyeneknek külön koncertet, Ghost Of The Sunnal, MyTwinnel meg Teargassal, de takarodjanak egy normális koncertről. Vagy lehet csak én tűröm egyre kevésbé az embereket... Ki tudja. Ja igen, nagyon remélem, hogy jövőre mennek Szerbiába is, mert a sok nyomorék szerbből sem kérek.

Szóval... Mi mással kezdtek volna, mint a Forsakerrel. Sajnos úgy van, ahogy a youtube videókból kiszűrtem, ez a szám feleannyira sem jön át élőben... Nagy kár. A második Liberationért is kár, itt még szinte semennyi gitár nem volt, ennél a számnál ez pedig (ön)gyilkosság. Harmadik volt a MyTwin... Itt szembesültem először a fentiekkel. Ha össze kellene hasonlítanom az újpesti sziámiikrektáncolós MyTwint a mostanival... De szerencsére nem szeretném összehasonlítani. Ezután Onward Into Battle - végre... A negyedik számra végre megjött a Katatonia-érzés. Ez a szám nagyon súlyos élőben. Majd a Viva Emptinessről a Complicity. Szerencsére a nyomorékok ezt a számot sem ismerték, nekem pedig az egyik kedvencem... Jajj de hiányzott ez már... A Longest Year következett. Ami remek szám. Remek sláger... Igen, erre is pogo ment... Eszméletlen. A refrén maradt meg csak bennem, amit nagyon jól adtak elő, a maradék időben szitkozódtam. Aztááán amire nagyon vártam, igen, tényleg, Omerta a koncerten! Attól eltekintve, hogy a szerbek 'ki tudja hangosabban ordítani a szöveget' versenyt rendeztek, mocskosul jó volt. Örök emlék. A Teargas is, csak kicsit a 'másik irányba' - mondanom sem kell, hogy miért... A következő szám viszont maga volt a fénypont. A mainstream arcoknak fogalmuk sincs, hogy mi az a Discouraged Ones album, én meg örültem mint majom a farkának, mert nagyon kevés régi számot játszottak, és végre leszálltak a Deadhouseról (nem mintha nem szeretném...), és ma a Saw You Drown volt. Állíólag még sosem játszották koncerten, én csak elhinni tudom nekik... Tarolt, kiütéssel győzött, ordíthatnékom van ha csak eszembe jut. Az ezután lévő Idle Blood is jó koncerten, nagyon tetszett. Ha volt fénypont, akkor most jön a mélypont, a Ghost Of The Sun. Nem magyarázom, hogy miért. Die all. Szépen tönkretették az Evidencet is, de ekkor már ütöttem-vágtam a mellettem álló cigányokat (hopp... erről 'elfelejtettem' írni, muhaha), ettől kicsit visszavettek. Egy kicsit. Még jó, mert a fénypont második felvonás következett, a Rusted. Nem ismerték a nyomorékok, nekem majdhogynem a kedvencem a legendás albumról, és végül a fejem is a nyakamon maradt. Jóóóól játszották... Nem hittem volna, hogy valaha eljátszák. Még mindig van, a Day & Then The Shade következett, amivel kapcsolatban elég rossz érzéseim voltak (sláger, vagy mi), de végül csak 'közepes dózist' kaptam a faszkodásból. Szóval nagyon tetszett. Igazi koncertszám. Ééés amit megintcsak nem hittem volna: In The White. Ezt nem tudom ragozni... In The White. Élőben. Pont. Történelem. Még mindig van: For My Demons. Hihetetlen, de nem ismerték a balfaszok, annál jobb volt nekem, öröm ezt élőben hallani. Mondhatni van egy minőségi ugrás az albumhoz képest. Ezután szünet, még két számmal jöttek vissza, amiből az első a Dispossession volt. Ha én állítottam volna össze a setlistet, eszembe nem jutott volna ezt belerakni... De még jó, hogy nem én állítom össze. Csillagos hatos. Az utolsó szám pedig a Murder volt. Vagyis inkább csak szerettem volna, de nem. A Leaders volt zárásként. Elég hülyén szólt az egyik gitár itt, meg kicsit át is költötték, de azért jó volt ez így. (A másik setlistben volt még Consternation, Soil's Song, Wealth, Tonight's Music, Criminals és July, de nem volt Omerta, Rusted, Complicity, In The White és Leaders... ahogy írtam, szerintem mi jártunk jobban)

Kicsit hosszúra nyúlt, de a koncert is hosszú volt, ami pedig jó... Ha nem lett volna az az egy-két zavaró tényező, akkor azonnal azt mondom, hogy a legjobb Katatonia volt, de így (na és Mattiasék kiválásával) nagyon távol volt tőle. Szóval FORDULJON FEL a sok nyomorék, akikre végig utaltam, trollkodjanak Ramsteinen, vagy mittudomén hol máshol, de ne Katatonián. És ne Ulveren. És emiatt már olyat is gondoltam, hogy hagyta volna abba a Katatonia a Last Fair Deal Gone Down-nal. De nem... Belőlük most ilyen zene jön. Sajnálom, hogy ez a zene közelebb áll több ember ízléséhez.

Abból is elegem van, hogy egyedül járkálok a koncertekre. Néha akad, hogy velem jön valaki - ugyebár az évenkénti Sonata, a Dalriadák, stb. De a legtöbbre egyedül megyek. Egyszerűen ez sehogy sincs rendben. A BKV-nak is köszönöm a kényszersétátrohanást a Hősök terétől a Deák Ferenc térre, így éhesen duplán jó érzés volt. Azért a jó pillanatok egy életre el vannak raktározva...

Ide meg nemtudom, mikor fogok írni. Az 'elegem van'-t nem lehet a végtelenségig ragozni, plusz még az, hogy erre mennyien kíváncsiak. Twitterre majd írok. Meg a képek is oda mennek, elvileg.

Csak úgy. Na jó, egy sok-sok soros bejegyzést törlök kifele már napok óta, mikor már megírtam. Sajnos a semmiről nem lehet írni, maximum arról, hogy... van. Persze az is lehet, hogy ez csak egy gyűjtőfogalom sok-sok mindenre... ki tudja. 

Ja igen... holnap valószínűleg új bejegyzés lesz. Azért, mert annyira össze lesznek kuszálva a gondolataim, hogy a saját figyelmemet terelem majd el azzal, hogy a koncertről írok. Pedig talán elég lenne felsorolni a számokat, még azt is csak kevesen tudnák, hogy micsodák.

De pont ezt írtam egy kicsit följebb... 'Semmi', csak egy kicsi tartalmat is adtam neki. És ez a pár sor is leginkább annyira alkalmas erre a célra, mint az a 3-4x sok oldal, amit eddig kitöröltem. 

http://twitter.com/_BlackCloud_

Igen, borzasztóan unatkozom. Nem, nincs jobb dolgom. 

Valahogy ilyenkor eszembe jut, hogy miért utálom az emberek nagy részét. Már nem mintha elfelejteném akár egy pillanatra is. A sok nyomorék, mint például Félix Péter, akinek lételeme az, hogy másoknak rossz legyen, hogy másokat cseszegessen, hogy tönkretegye egy pár MAGYAR életét, és hogy tönkretegye egy pár MAGYAR szórakozását.

Röviden szólva a vizipipáról van szó, de bárki elolvashatja itt:  http://citrom.puruttya.hu/bypost/2010/03/09/Vizipipatarsadalom_vs_allam_elso_felvonas

Ez a Puruttya cikk az oldal nagy részével ellentétben komoly dologról szól. 

De ami pozitív... Úgy néz ki, hogy ez elindított egy valódi összefogást. Mert igenis számítanak a vizipipaárus kisvállalkozók, mert igenis számít azoknak, akiknek egy kicsit is hobbija ez a vizipipa-dolog. 

De azért.. "Tisztelt" Félix Péter! Miért nem megy el inkább BKV-ellenőrnek? Ugyan azt csinálhatná, amit eddig: baszogathatna rengeteg embert úgy, hogy még pénzt is kap érte. Csak épp kevesebb ember menne tönkre, és nem rombolna le egy egész kultúrát.

Érdekes dologra jöttem rá. Na persze nem teljesen 'magamtól', leginkább a mostani fő elfoglaltságom miatt. 

Nincs sok különbség aközött, hogy valamit teljes és átható félelemből állítasz, vagy éppen szilárd meggyőződésből. Sőt, semmi különbség nincs a kettő között. Visszafele persze ez nem igaz. De ez a megállapítás... egy új fejezet kezdete. 

...about friendship.