A legtöbb vallás azt mondja, hogy a sötét a fény hiánya, a rossz a jó hiánya, stb. Aki ismer engem, az tudja, hogy én ezt hogy gondolom: az egyik nem a másik hiánya, hanem a létezésének a feltétele, és az élet része. Ha egész életedben csak a fényt keresed, csak szeretsz mindenkit, az ugyanúgy csak az élet fele, mintha egész életedben mély depresszióban lennél. Leginkább az érzi a dolgokat, aki képes tiszta szívből szeretni - és tiszta szívből gyűlölni, aki szeret nagyokat nevetni - és képes mégis gondolatban az emberi elme 'mélyére' lemenni, és még sorolhatnám ezeknek az 'ellentéteknek' a felsorolását. Ami fontos, hogy meglegyen a két 'oldal' között az egyensúly. De ha választanom kellene... Inkább választanám a legtöbb dologból a 'negatív' oldalt. ...miért?

A vígjátékok jók (már a tényleg 'jók', amikből kevés van). A film végéig jobb esetben halálra röhögöd magad, és még talán sokszor föl is fogod emlegetni, hiszen kellemes emlék - de nagyjából ennyi. Ellenben egy olyan film, mint... a Megszólít az éjszaka (vérciki és komolytalan a magyar címe ennek a filmnek, ez alapján ne ítéljen senki), vagy épp az Elfen Lied, vagy bármelyik hasonló... A jókedvnek a szikrája sincs meg bennük. De le tudsz ülni, és jó hosszasan el tudsz gondolkodni rajtuk. 

Ha van egy jókedvű, jó hangulatú kedvenc zenéd, az jó, hiszen mindig valami kellemes jut eszedbe róla, esetleg becsípve énekelheted a barátaiddal... de komoly gondolatok sosem fognak eszedbe jutni róla. Sőt, szerintem senki nem tud mondani példát egy kifejezetten vidám, de szép számra. Ellenben egy szomorú számról rengeteg gondolatot lehet szőni, és ezek között találod meg a legszebb számokat is. Ezért az egyik személyes kedvencem a Katatonia. Nem lételemem annyit 'szenvedni', mint ahányszor hallgatom... De ha átéled azt az érzést, ami a lemezeiken van.. olyan gondolatokba mélyülsz bele, amikbe enélkül soha.

Persze van egy lépcsővel még ennél is 'feljebb' (vagy lejjebb?). Meghallgattam már kismillió zenét, de még nem sikerült ezt utánuk csinálnia senkinek. Az üzenet: semmi. (Nem azt mondtam most, hogy 'nincs' üzenet.. hanem hogy az üzenet A semmi). Az üresség, a nulla, a légüres tér. És ez az Ulver Perdition City albuma. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.