PT lassan két hete volt. Ekkorra azért egy koncert élményei már halványodnak - de néha még mindig be-be villan pl a The Incident kezdése, vagy épp ugyanennek a számnak az elborulása ("I want to be loved.....") De azért nem mondhatnám, hogy nem volt meghatározó kb egy életre a Russia On Ice ("Can't stop being me.... Nothing melts in this cold, but Russia On Ice is burning a hole"). Vagy épp ahogy az Ansthetize alatt a kivetítőn táncoltak a tabletták. A Trainst már meg sem említem.

De azóta beérett a Night Is The New Day is rendesen. (Hála egy hülső behatásnak...) A Departert volt a legnehezebb megérteni, de megérte. Megérte az egész album, hogy foglalkozva volt/van vele. Nem adja magát könnyen... Azóta a Day & Then The Shade-re készült klipp is, de nem könnyíti meg a dolgokat... De nagyon a számhoz illik. Huh. "All my fears come into view, There must be an end soon..."

Kérdést megelőzendően: ja, csak a zenéről tudok írni. Talán át is kéne nevezni a blogot valami zeneblogra. Így legalább van írva ide valami, mert magamról nehéz lenne mit, a 'teljesen kívülállónak érzem magam', 'mintha rossz helyre és időben születtem volna' és hasonló írások meg már lejárt szövegek egy én-féle blogon. Ha lenne, akkor is biztos tök gyerekes lenne...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.