...ami még ide kívánkozik. Na de azért nem válik japán bloggá ez. :) De ez még kell.

Mert az utóbbi időben meghatározza az életemet. És a tegnapi utolsó országismeret órámon elhangzott egy érdekes dolog, amin elgondolkoztam. Azt írom le egy kicsit továbbgondolva.

Nagyon az elején kezdem, amikor Japán elvesztette a második világháborút. Akkor olyasmi történt, ami nagyon nehezen érthető: akkor kezdődött Japán nagy barátsága Amerikával.

Azt is mondhatnám, hogy 'a japánok nagyon jól tudnak másolni', persze utána a saját képükre formálják a dolgokat. Ez történt Kínával is: ameddig felnéztek rájuk, rengeteg mindent átvettek a kínai kultúrából.

Japán a második világháború végéig teljesen más világ volt. Annyira más, amennyire csak lehet, és úgy is hitték, hogy minden úgy van jól, ahogy ők csinálják. Aztonban jött Amerika, aki nagyon legyőzte őket a háborúban. Ekkor a japánok reakciója a következő volt: ha létezik egy olyan erős ország, akinek sikerült legyőznie minket, akkor lehet, még sincs minden annyira rendben azzal, ahogy mi csináljuk a dolgokat. Ha sikerült legyőzniük, akkor náluk jobban működnek a dolgok, ezért az új minta Amerika, de nem csak ők, hanem az egész nyugat.

Ekkor egy küldöttséget küldtek a világ összes fejlett országába azzal a céllal, hogy nézzenek meg mindent, ami náluk jobb, és azzal jobbá teszik majd a saját országukat is. Ezért néznek ma így ki a japán városok. Meg sem lehetne mondani, hogy egy teljesen más világba érkezett, aki Japánba érkezett, hiszen vonattal járnak öltönyökben, modern technológiát használnak mindenhol - sőt, ebben az egyik vezető ország lett, stb. És akit ez megtéveszt, aki azt gondolja pl. Tokiót látván, hogy 'ez nem is annyira más, mint a legtöbb nagyváros, pl. New York vagy London, az téved a legnagyobbat.

Csakis a felszín változott. Ettől függetlenül Japán maradt annyira más világ, amennyire csak az elképzelhető. Szinte minden Japánban élő külföldi azt mondja: minnél tovább él Japánban, annál inkább nem érti a japánokat. De miért?

Aki japán nyelvet tanul, az már kap egy kis ízelítőt ebből a másságból, hogy mennyire teljesen más a világról és egymásról a felfogásuk. De ez még mindig nagyon csalóka.

Aki tisztában van azzal, hogy mi az az 'ucsi' (belső) és 'szoto' (külső), az már közelebb jár. Valahol én is itt állok. A lényeg: ha valaki japánba érkezik és beszél egy japánnal, az még a világon semmit nem látott, csak a 'szoto'-t. Ez a 'szoto' pedig a külvilág felé viselkedés. A túlzott udvariasság, és minden, amit egy küldöldi lát Japánból.

Az 'ucsi'-t nagyon kevesen ismerik, igazából én sem. Egy külföldi a legritkább esetben ismeri Japánnak ezt az oldalát meg. Sokan csak sejtik, hozzám hasonlóan, de tisztában kell lenni azzal, hogy a 'szoto' csak egy álca, egy álarc.

Egy ausztrál családot láttam, akiket a japánok már elfogadtak japánnak, megismerték ezt az 'ucsi'-t. A földrengés és cunami mindenüket elmosta. Akkoriban annyi japán igyekezett elhagyni Japánt, hogy gyakorlatilag egy idő után ez már lehetetlen lett, csak a gazdagok tehették meg, annyiba került egy repülőjegy. Nem úgy a külföldieknek, ők szabadon elhagyhatták az országot. Az ausztrál család pedig ezt nem tette meg. Gyerekestül, nagymamástul ott maradtak hajléktalannak. Amikor rákérdezett egy külföldi ennek az okára, a válasz az volt: több, mint harminc év kellett nekik ahhoz, hogy a japánok elfogadják őket úgy igazán. Ha valaki ezt átélte, eszébe sincs itthagyni őket.

Mindebből jön az utolsó gondolat: ha 'idegen' kultúrákról beszélünk, a két legnagyobb kedvencem a japán és a finn kultúra. Sokáig a két lehető legnagyobb ellentétnek láttam a két országot, pedig egyáltalán nincs nagy különbség. Finnországban egy átlag ember zárkózott, az érzelmeikről szinte sosem beszélnek, stb. Rá kellett jönnöm: Japán ezzel szinte teljes mértékben megegyezik. Az egyetlen fő különbség, ami sokkal nagyobb különbség, mint amekkorába az ember elsőre belegondol: a japánok sokat adnak a látszatra. Arra a látszatra, hogy 'minden a legnagyobb rendben'. Rengeteg következménye van ennek. Ez az egyik alap dolog szerintem, amit semelyik másik nép nem csinál, és igazából nem is nagyon ért meg. (Pláne a finnek...)

Egyébként rettenetesen hiányzik. Még a 'szoto' is. Nagyon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.