...amiket ha nem lennék álmos, le se írnék. Talán mert egy kicsit 'gyerekes' a téma.

Finnország. Hideg van. Az emberek zárkózottabbak mint itt, jobban szeretnek egyedül lenni. Ismerős, szeretett nyelv. Ismerős helyek - még ha nem is jártam ott sosem. (Technikailag jártam...) Annyira ismerős és nem létező emlékek jutnak eszembe apró dolgokról, hogy néha nem is értem. Ismerős, családias, emlékek.

Japán. Meleg van. Az emberek zárkózottabbak, de másképp. Utálnak egyedül lenni, az egyén kevésbé érdekes, a közösség inkább. Itt még jártam is. Egy nagyon érdekes ország nagyon érdekes nyelvvel. Elszigetelő és kirekesztő, mégis vendégszerető és befogadó. Furcsa, különleges, izgalmas.

Két külön világ, két ellentét. Két hely, ahol gondolatban nagyon sokszor jártam már.

...és a kettő közül bármelyikben jobban otthon érzem magam, mint itt.

Amihez kötődöm, az a nyelvünk és a barátaim.
De sem a helyünkhöz, sem a kultúránkhoz, sem az elmúlt évek történelmi eseményeihez, sem, sem, sem...

És ez 'rossz'. Nekem is, és másoknak is.

Na... Talán nem ez életem legnagyobb problémája, sőt, talán egyáltalán nem is probléma... Ez nem volt több, mint szimpla gondolatok, amiket csak úgy leírtam. A 'csak úgy'-nak pedig lehet köze van ahhoz, hogy hajnali 5 van...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.