...hiszen a lehető legrosszabbul indult egy 'kirúgok a hámból G-ékkal' este - ahogy az velem lenni szokott. Már épp törődnék bele, amikor betoppan egy ázsiai lány, aki oroszul, és egy nagyon kicsit magyarul kommunikál a többiekkel (a legtöbben orosz szakos végződök). Én odamegyek, közlöm vele, hogy sajnos koreaiul (merthogy koreai a lány) csak keveset tudok, de japánul már többet. Nos, nem csak perfekt oroszos, de perfekt japános is volt. Beszélgettünk is egy fél órát. De erre azért előzetesen nem számítottam.

És olyan rohadtul jó érzés, mint semmi más a világon. Tanulsz egy nyelvet, amit egyelőre nem tudsz használni, mert nincs ember, akivel beszélhetnél. Ülsz egy kocsmába, majd jön egy ember váratlanul, akivel meg ez az egyetlen közös nyelv. (Na jó, angolul tudott, de ezt most direkt kihagyom a sztoriból. Mint látszik.) Elmondhatatlanul-jó-érzés.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.