Kis megszakítás a beszámolókban.

A legfőbb problémám a japánnal az volt, hogy eddig senkivel sem tudtam beszélni. (Ez az egyetlen hátránya amúgy az itthon tanulásnak...) Most viszont kint voltam Japánban, és rá voltam kényszerítve - mert angolul még a repülőtéren sem beszéltek...

És ez... jó. Jó érzés volt, hogy ennyi idő után végre használhatom is. Sőt, ezen múlott sok dolog. Tényleg remek érzés, de...

Még sehol sem tartok. Sokkal jobban akarok beszélni japánul, és... nem csak japánul.

Engem nagyon-nagyon zavar, ha nem értem valaki beszédét, vagy nem tudok valamit elolvasni. Bár ez csak azoknál a nyelveknél van így, amiket valami miatt különlegesnek, érdekesnek tartok, ebből azért elég sok van. De olyan szinten zavar ez, hogy lesz kitartásom sok nyelven megtanulni, ebben biztos vagyok...

Nyelveket tanulni nem mindig hálás felatat (bár én élvezem), de nyelveket beszélni... Annál nincs jobb érzés a világon. :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.