Van egy olyan elmélet (ami nem is áll olyan távol az én 'fizikus-felfogásomtól'), miszerint az agy nem tud elképzelni olyan dolgokat, ami igazából nem létezik. Hiszen ha gondolsz egy barátodra, vagy egy ceruzára, esetleg egy random emberre az utcáról, az mind létező és valós dolog. Az emberke az utcáról is létező és valós, csak nem ismered. De az elme honnan szedjen egy olyan képet, ami igazából nem is létezik?

És akkor mi a helyzet az álmokkal? Néha az ember tud igen cifra dolgokat álmodni. Azok is valósak?

Ha az ember kiejti a 'párhuzamos valóságok' szót, sok féle reakciót kaphat. Egyeseknek felcsillan a szemük, és tovább ecsetelik a dolgot - pl a sci-fi rajongók. Néhány 'komolyabb' ember onnantól elkezd téged kevésbé komolyan venni, és reméli, hogy ezt te sem gondolod komolyan - pl a materialisták (és a monoteisták?). Mások véresen komolyan veszik, sőt, ők képesek 'üzengetni' is egyikből a másikba - ők a menthetetlen ezotériamániás balekok (várjunk... nem is annyira balekok... hiszen pont a balekok miatt lesznek ezek az emberek gazdagok). Vannak a tudósok, akik azt mondják, hogy amint bizonyítékot találni erre, onnantól ők is elhiszik.

És vannak tudósok, akik komolyan gondolják, azzal a megjegyzéssel, hogy ennél sokkal többet soha nem lesznek képesek 'bizonyítani'. Pedig már az is bizonyításra került, hogy 3-nál sokkal több térbeli dimenzió létezik - de mi, 3 dimenziós emberek ezt soha nem leszünk képesek felfogni.

Érdekessége a dolognak, hogy Einstein, egy keresztény ember bizonyított sok elképesztő dolgot - csak hogy hasonló dolognál maradjunk, az időutazást (itt most ferdítettem egy picit). Egyrészt, őt mégis mindenki komolyan veszi. Másrészt: az ilyen gondolkodású emberekre általában minden más jellemző, csak az nem, hogy keresztények. Talán ez az egész sokkal bonyolultabb, mint elsőre tűnik...?

Fúúúúú, de elkalandoztam. Talán érződik, hogy beteg vagyok - de azért sem fogom kitörölni (pedig ezeket reflexből törölni szoktam, mielőtt még a végzetes 'blogold be' gombra nyomok...). Kiemelném, hogy rejtőzködő játékot folytatok, mert a fentiek egyike sem az én saját gondolatom, se nem a véleményem / meggyőződésem. Ha már én, meg az álmok...

Én is tudok ám álmodni. Így visszagondolva, egész 'korszakokat' indított el egy-egy álom. Amikor este még semmi bajom, reggel pedig úgy ébredek fel, mint aki meg van zavarodva. Hiszen olyat álmodtam, aminek ébren még a gondolatát is elkerültem (de hogy miért, azt nem tudom). Vagy a másik: imádok történeteket írni (és azokat nem befejezni...), de hogy az egyik történetem első fejezete szóról szóra egy álom, az kicsit extrém. De remélem ettől lesz jó.

A kocka álmaimat már főleg semmivel sem tudom magyarázni: amikor Silkroadban Downhang cave-ben rohangáltam és glavieztem a mobokat, vagy amikor Minecraftban mászkáltam Netherben... Az előbbi már elég régen volt, de az utóbbi talán az 'otthonülés' nevű betegség egyik tünete...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.