Hatmillió egyedszerre is leírom, csak most kicsit másképp: még mindig nem tudom eldönteni, hogy létezik-e a szerencse... vagy éppen a sors. Ha pedig belegondol valaki, a kettőből az egyiknek léteznie kell. És akármelyik ez, nagyon utál engem. Ezennel előre elnézést is kérek mindenkitől, miszerint Japánban a katasztrófát most kizárólag az út szemszögéből, és az én szerencsétlenségem szemszögéből fogom leírni. (Ez nem jelenti azt, hogy ezen kívül ne sajnálnám az egészet, de ez egyrészt alap, másrészt ilyenről bárki tud írni...)

Már nem tudom, hogy hány év óta lehetne az a jelmondatom, hogy 'ne éld bele magad semmibe... úgy sem lesz igaz'. Félreértés ne essék, én nem keresem az ilyeneket, hiszen tökjól meglennék nélkülük, de nemrég épp a nyelvvizsgámmal volt egy duplacsavar, amikor is kiderült, hogy - mondjuk ki - idéntől szart sem ér.

Ebbe a japán útba szintúgy beleéltem magam, a szervezésébe már annyi időt beleöltem, hogy a gondolatától is habzik a szám, és bár ne hangoztattam volna, amióta meg van a repülőjegy, hogy 'már 5 éve késik egy baromi nagy földrengés Japánban'. Hát, most íme, megtörtént. A "lehető legjobbkor" - pont az előtti nap, amikor L tervezte, hogy végre el meri mondani a szüleinek. De hirtelen a földrengés és a cunami miatt Japán a híradókba került, és hála a bajos atomerőműnek, azóta benne is maradt.

Persze egy duplacsavar ide is kell. Az első csavar, hogy nem érinti ám egész Japánt a katasztrófa. 4 (inkább 5) nagy részre lehet osztani az országot, és ezekből csak az egyikben van baj. És pont ez az első csavar: a két hétből mi kb 5-6 napot csak oda terveztünk. Mármint... pontosan oda. Nem csak úgy körübelül. Itt jön képbe a második csavar.

Ugyanis tényleg rengeteg ez a sok ezer halott, és rendesen össze szorul a torkom, amikor látom, hogy milyen pusztítást végzett a cunami. De érdemes 3 dolgot figyelembe venni.

1. Három hely jut hirtelen az eszembe, ahol tényleg fel vannak készülve a földrengésre. Az egyik az USA-nak az érintett államai, a másik Tajvan, a harmadik Japán. Mint már mondtam, rengeteg az a több ezer ember, de gondoljon mindenki a népsűrűségre - rögtön lehet érezni, hogy igazából ezt Japán "már megint nagyon olcsón megúszta".
2. Itt is helyeket mondok, két japán várost: az egyik Hiroshima, a másik Kobe. Közös bennük, hogy mind a kettő az elmúlt 50 évben (Kobe igazából az elmúlt 5 évben) földig lett rombolva. Közös még bennük, hogy ez mind ma már 100%-ig észrevehetetlen. Japán az újáépítésben az egyik legjobb.
3. , azaz harmadik és legfontosabb: két forrásból szedem az infókat a történtekről, az egyik az internet/tv, másik a sok éve Japánban élő magyarok. Na most, a kettő annyiban különbözik egymástól, mint egy gumikacsa a Nemzeti Színháztól. Külön kitérnek az internet/tv-féle forrásra: a saját bőrükön tapasztalják, hogy a szenzációlesés és a pánik jóval fontosabb, mint az igazság. Japánban ugyanis nincsen pánik (általában). Ha valaki ennél többet akar tudni a dologról, nyugodtan szánjon rá időt: http://www.sabolc.com/blog/?p=1813

Amire ki akartam lyukadni: szerencse a szerencsétlenségben, hogy májusra elvileg visszatér a legtöbb dolog a régi kerékvágásba (ha az atomerőművel nem lesz ennél nagyobb gond). És mindebben van egy jóval nagyobb szerencsétlenség: sajnos abszolút anyámra vagyok utalva (egyelőre), ő pedig pontosan olyan ember, aki ilyenekkel táplálkozik, tök jól meg lehet etetni mindenfélével, ami a tévében van. És amúgy is Sabolc a rosszindulatú szemét dög, mert "biztos ha ő ott van és neki rossz, akkor legyen másnak is rossz, jöjjön mindenki oda" (???). És ahogy hallottam, L szülei is így vannak. Meg úgy az emberek 90%-a... És lehet, hogy ezért kell kihagynom Japánt. Hiszen Fukushimából lesz a második Csernobil. És ha azt mondom, hogy olvasson utána, akkor még olyan gyerek vagyok. Erre pedig a reakcióm lehet, hogy tényleg gyerekes, de ha van egy valami, amit mindennél jobban gyűlölök: az igazságtalanság, vagy az igazság ferdítése... vagy ha valaki még ki is mondja, hogy nem kíváncsi az igazságra. Miért olvasna/hallgatna meg olyat, ami az ellenkezőjét állítja, hiszen úgyis az az igazság, amit ő tud.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.