Talán átnevezhetném ezt a blogot valami zenei blogra. Mert az is rólam szól, az én zenéimről, az én véleményemről, stb. Mert ha másról írnék, az csak negatív lenne. És igen, kell negatív is, de ez most egy ideje nem az az egyensúly, amit mindig emlegetek. És amikor ilyen időszakot élek, akkor egy olyan napról, mint a tegnapiról (szombat) is tudok egy pár olyan negatív élményt, amin aztán elkezdhetek magamban csámcsogni. Olyan mélyre meg azért nem süllyesztem az írásaimat, hogy K-ról írjak éjjel nappal... vagy igazából akár egy keveset is.

A 'menetrendet' sem tudom tartani: nagyon elcsúsztam a finnel. Vagy erőt veszek magamon, és lenyelem ezt a sok zizit, hogy végre tudjak koncentrálni... Vagy csinálok valami hülyeséget, és akkor talán egy baráti körrel kevesebb. De egy biztos, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy ne sikerüljön, mert akkor újfent bizonyítok magamnak: fail, amire mondok valami kifogást. Ebből már kicsit elég... Még akkor is, ha az eddigi 'kifogások' tényleg valósak voltak. Nem lehet több.

És ezt leírom ide, így emlékeztetve magamat erre még másfél hónapig. De... őszintén, és az önsajnálat legkisebb szikrája nélkül: nagyon rég óta ha végre valami úgy történne, ahogy az nekem is kedvező, és nem a sors ellen kéne dolgoznom mindig... jobb lenne, sokkal. És könnyebb. Körülöttem épp ez történik szinte mindenkivel, de már egy kicsit nehéz együttérezni... Especially a V és G páros...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.