Ha kicsit zavaros lesz, akkor az az 'azt sem tudom, hogy mit írok' című fáradtságtól van...

Megvolt, szép volt, jó volt, jól éreztem magam mint eddig minden japános 'programon'. Amikhez eddig nem volt sokszor szerencsém, de azért találtam valami idegesítőt is az egészben: az olyan 'cuki' 'kislányokat', akik valami anime-figurának képzelik magukat. Nem mondom, nem csinálják rosszul: tényleg 'cukik', tényleg minden mozzanatuk a kézrezdüléstől kezdve az összetettebb dolgokig valósághű, még rohadt magasan is beszélnek (mert a japán nyelvet egészséges állapotában elég magasan beszélik, és akkor persze a magyart is úgy kell - aminél mélyebb nyelv talán csak a norvég...), és még sorolhatnám. Egy bizonyos fokig tényleg 'cuki', de az a bizonyos fok elég hamar bekövetkezik... És átmegy 'pain in the ass' effektusba. Nagyon. Ha bekerülök az egyetemre, az ilyenekkel meg fog gyűlni a bajom.

Ezen kívül minden más rendben volt. Tetszik, hogy kedves japánjaink szinte minden mondatukba fűznek valami olyasmit, amin lehet nevetni. Tetszik, hogy sokat is kommunikáltak felénk, és - a legnagyobb változás tavalyhoz képest: minden szavukat megértettem. Nem kellett a fejemben gyorsan átfordítani magyarra/angolra, már természetesen jön (az a kevés...). És tetszik, hogy mindezt 100% egyedül értem el. De leginkább akkor tetszene, ha sikerülne a vizsga. 

A vizsga, aminek a vocabulary része azért nem jött annyira természetesen - akarommondani rohadtul nehéz volt. De tényeg. Lehet, hogy csak én érzem így, de egészen övön alulinak éreztem egy-két kérdést. Remélem a legjobbakat... Ezután együtt jött a grammar és a reading. A grammar nem volt olyan vészes (de azért ott is csókoltatok valakit, ennyire idióta feladatot, mint az egyik grammar... ha nem létezne, ki kéne találni). A reading pedig *lekopogja* egyenesen könnyű volt. Csak el kellett olvasni pl egy levelet, és válaszolni a kérdésekre. Ezt a három témakört (vocabulary, grammar, reading) együtt fogják pontozni, és ha nem értem el a 60%-ot, nem is javítják tovább. Sőt, annyira, hogy 60% alá nem is lehet menni - vagy 60% fölött vagy, vagy 0 pont az egész vizsga. Na ez még nem így volt tavaly... Baráti.

A végén volt a listening, amit külön osztályoznak. Ez az, amitől a legkevésbé féltem (de nem úgy a helyszínen, amikor elkezdték magyarázni az új, szigorított szabályokat, a hideg is rázott), mert itthon rengeteget gyakoroltam ilyet is, és mindig a listeninges dolgok mentek a legjobban. Hát, ami azt illeti, jobban is félhettem volna tőle - könnyű volt az eleje, de nagyon nehéz lett a végére. Ráadásul pont ráláttam valaki más válaszaira HD minőségben, és nem épp azonos válaszokat jelöltünk be. De nem (mindig) hallgattam rá, csak ez így elég önbizalomromboló volt. Mivel itt is él, hogy a listening amblokk 60% fölött kell, hogy legyen, vagy 0pont az egész... vagy én, vagy ő eléggé elszúrtuk. Azon kevés esetekkor, amikor csak tippeltem, akkor hallgattam rá, de ez azért kevés volt - a nagytöbbségben inkább magamra hallgattam. Hú. Izgi...

Nem csak a szabályok szigorodtak, az egész vizsga jóval nehezebb volt, mint tavaly. (Pedig a tavalyi vocabulary is megér egy misét... a 60% közelében sem voltam annak.) De jóval több mindent tudtam idén, mint tavaly. Tényleg izgi... Remélem, hogy jól csináltam mindent, és végre a siker sem kerül el. 

A továbbiakban az első helyen áll: egy japán barát keresése (többek között szintentartás végett), valamint finn-finn-finn. Kevesebb, mint 5 hónapom van rá, hogy a középfokú szintjén legyek. És majd WSR-kor kiderül, hogy egy Finn hálásabb állat-e, mint egy Japán. (Öhm...legyen finn versenyző :D)

Tadattadadatta. Tök jól éreztem magam ma. Bár azt imádom, amikor épp valaki megmutatja, hogy mennyire lehet rá számítani... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.