Ebbe így most, Sonatát hallgatva gondoltam bele. Ja igen, zenés post. Vagyis valami olyasmi...

Csak olyanból szemezgetek, amit ma is aktívan hallgatok. Ha már Sonata... 2004-ben jött ki a Reckoning Night. 2004-ben ismertem meg őket. És mindmáig a legjobb albumuk. 2004-ben jött ki Dalriadáék Fergeteg albuma is. Szintúgy 2004-ben ismertem meg őket. Arról meg már írtam sokat, hogy mit gondolok a Fergetegről. 2005, Arch Enemy, épp kijött a Doomsday Machine album, mikor megismertem. És ehhez is kötődök a legjobban, pedig visít, hogy az egyik legrosszabb album, amit valaha csináltak. A 2007-es Rise Of The Tyrant minden porcikájában jobb. És mégis. Szintén 2005, Amorphis, Eclipse. Szintén ekkor fedeztem fel őket, szintén kedvenc. 2005 újfent, épp megismerem a Moonsorrow-ot a Raunioilla számmal, amikor kiadják a Verisäkeet-et. Na, ki tudja, hogy mi az e-mail címem? Egy példa az első folk metál korszakomról, Nomans Land, épp kijön a Hammerfrost, 2005. Ma minden 'buliban' szólnia kell. Aztán a nagy lépés, az Opeth, amit 2005-ben a The Grand Conjuration számmal ismertem meg. A Deliverance, de méginkább a Morningrise a Ghost Reveriessel szokta hétvégenként a padlót felmosni. Mégis azt hallgatom a legsűrűbben. És akiket viszonylag későn ismertem meg, 2007-ben, a Katatoniát. Láttam, ahogy egy fórumon a friss The Great Cold Distance-ről beszélnek. Erről már had ne mondjak semmit. De még egy példa, hiszen a Katatoniának ehhez sok köze volt: szintúgy 2007, amikor egy Porcupine Tree nevű banda szinte Katatonia-hangulatú zenét adott ki a Fear Of The Blank Planet-en. Pl a Stupid Dream vagy a Lightbulb Sun félholtra röhögi magát a FOTBP-en, mégis ez a kedvencem.

És ezután bármelyik zenekar bármit adott ki, az csak rosszabb lett, mint volt. Persze ez így nem igaz, hiszen pl az Arch Enemy-féle Rise Of The Tyrant. Vagy The Incident. Vagy Night Is The New Day. Mindegyik kiváló album. (Kivéve a Sonata-féle Unia, azt a mai napig fenntartom, hogy borzasztóan rossz. Hiába van rajta 1-2 nagyon jó szám, az ilyen új-Korpiklaani-, vagy Eluveitie-színvonal.)

Tehát, ennyire a szokások embere lennék?

(Amúgy meg világos, mint a vak ablak, hogy ez a poszt egyet jelent a tanulási krízissel. De pont annak az okait terelem az ilyesmivel. És vénásan adagolom a How I Met Your Mother-t, tehát tisztelt Zs, megint nyertél.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.