Két részletben fogok rockmaratonról írni, és ebben az elsőben csak és kizárólag a koncertekről lesz szó. Bármi egyébről majd később - ha egyáltalán...

Tehát, a tényleges első napon, azaz kedden kezdődtek a koncertek, így a legelső rockmaratonos koncertem a Csejtey volt. Magyarok, black metalt játszanak, tehát erősen kételkedtem bennük, de végül is egész jó volt. Ez már nálam ebben a műfajban egy egész jó elismerés. A következő Aetherius Obscuritas csak beugrott a Balfor helyett, amit nagyon sajnálok, hogy nem nézhettem meg... Végül is az A. O. is kitett magáért, meg azért egy A. O. koncert sem túl gyakori. Szerencsére a black metaltól, mint műfajtól már elhatárolják magukat, ezzel a tudattal nem volt rossz az egész. Mivel nem készültek sok számmal, a Víziókat kétszer is lenyomták, és volt a Maradok is, amire nagyon kíváncsi voltam, mert szerintem youtube-os koncertfelvételen gyalázatosan szól. De élőben teljesen rendben volt. Ez előbbi amúgy igaz az egész Aetherius Obscuritas-ra. Következő program V és G miatt a Cadaveres volt. Érdekesen állok ehhez a koncerthez bandához. Nekem abszolút nem stílusom, nem is 'jött át' és soha nem is fog, de annyira látszott rajtuk, hogy profi zenészek, hogy nem tudott nem tetszeni. Tehát hajrá Cadaveres, egy remek magyar nemtudommilyenmetál banda.

A második naptól, a szerdától elég sokat vártam, rengeteg banda volt bejelölve, amit meg akartam nézni. Sajnos egyrészt, amit nagyon vártam, a Rotting Christ lemondta a koncertet lábtörés miatt. Helyette jött a Varg, akik Metalfesten már bizonyítottak a magyaroknak. De ne szaladjunk ennyire előre. Az első koncert a Blizzard volt, egy magyar black metal banda. Amitől a kedvem mínuszba csúszott. Pózer szarfos, de azért köszönjük. Corpsepaintbe végigvigyorogni a koncertet nagy dolog, de még 'éééljen a blekkmetáááál' szöveget kiabáltatni a szöveggel, nyugodtan elmehetnek a bús picsába. A zenéről nem is szólok, másfeledik szám után inkább V és G társaságát választottam. Heretic Soul-ra mindenképp vissza akartam érni, és sikerült is, és de jól tettem. Meg azért azt is, hogy csak utólag tudtam meg, hogy törökök. Így előítélet nélkül mentem a koncertjükre, és számomra szombatig, az utolsó napig egész rockmaraton legjobb koncertje volt. (Szombaton 'sajnos' ezt megdöntötték, a fene.) Hatalmas zúzás volt, és amikor a vokalista Wall Of Death-re szólított fel minket, egye fene, megyek. Pedig pogózni sem szoktam, első sor rulz (és a Heretic Soul-t kivéve minden koncertem első soros volt), de itt becsületesen szétvertem magam. Háromszor, három Wall Of Death is volt. Egyik ismerősömnek be is törött az orra. Egy fél sörösüveget meg is töltött vérrel. Nem ezen lepődtem meg, inkább azon, amikor valamelyik őrült kiitta a poharat az utolsó cseppig... Egészségére :D Ja igen... Hallgasson mindenki Heretic Soul-t. Az abszolút konzervatív felfogásommal mondom, nagyon jó. Ismeretlen koncerten meg sem mozdulok, itt kb 25mp-ig tartott. Az utána lévő Malediction is érdekelt, de 'egyéb okok' miatt kihagytam. Ugyanazon 'egyéb okok' miatt a Varg koncertjéről sem tudok érdemben nyilatkozni... Németek, amolyan népszerűbb pagan metál féleség, és még annyira nem is tucat. 4 fáklya, folyamatos piró, de igazából nem figyeltem rájuk. Utánuk a jordániai (!!) Bilocate jött volna, de itt is változás lett. Ők is érdekeltek volna, de helyettük a Mörbid Carnage jött, akiknek kifejezetteb örültem. Volna, ha megnéztem volna. Tettem volna inkább így, mint hogy.

A harmadik napon, csütörtökön az első koncertem a Kryptos volt, akikről annyit tudtam, hogy indiaiak. Előítélet megvolt, téves volt, jók, világot nem váltanak meg, old school metál, így egyszerűen. Első európai koncertjük. Jól tették, hogy jöttek. Ami meg a világmegváltást illeti, a Dalriadára ez már nem igaz. Szerencsére a Fajkusz bandával voltak, tehát a hangulat adott. Bár én, aki a két és fél órás Diesel-es koncertekhez van szokva... Ebből a szempontból nem volt jó koncert. (Hangosítás szempontjából sem annyira, de ezt már kezdem tőlük megszokni.) Volt a Nap és a Szél Háza, a Végj Meg, Láng - 1. rész, a Tűzhozó, a Bor Vitéz, a Zách Klára, a Szent László - 1., és a Walesi Bárdok - 1. És... Ami azt a bizonyos világmegváltás dolgot illeti, eljátszották a Hajdútáncot a következő Ígéret című lemezről (mily meglepő címválasztás). Nagggyon jó, nagyon pörgős, nagyon dallamos, és a hiányolt hörgés is benne van. Mivel aki a hörgést csinálta, már rég nincs a bandában, Tadeusz vette át a hörgő szerepét, de azért dobolás közben ezzel is foglalkozni nem épp a legjobb. Találtak erre a célra egy új embert, és legalább már tiszta, hogy a legutóbbi Dalriada koncerten nem csak beképzeltem a dolgot egy régi számnál. Egészen pontosan Laura úgy hörög, mint Angela az Arch Enemy-ben. Wow... Csak bírja a hangja. Az utána következő Ensiferum vicces volt. Szeretem a stílusukat, amiben ők a legnépszerűbbek... Csak nálam nem. Szerintem a belőle alakult Wintersun nagyságrendekkel jobb. De szeretem az Ensiferum-ot is, na. Nem volt akkora zúzás, mint a Paganfesten, bár ez talán annak is köszönhető, hogy a harmadik szám körül elment a nagyszínpadon az áram. Úgy egy jó 20 percre. A magyar közönség persze nem maradt csöndben, állandó volt a szokásos 'Mi a fasz van!?' közönségordítás (volt fílingje :D), de amikor ez már unalmas volt, jött az 'Elkúrtad!', meg 'Villanyszerelőt!', stb. Utána jó volt, Ensiferum volt, bamm.

Jött a negyedik nap, azaz a péntek, amikor számomra a Mayhem-en kívül semmi érdekes nem volt. A Mayhem is... érdekesen. A korai albumok a világ legjobb zenéje, az új viszont abszolút érdektelen. Azért jót tett a történelmi bandának, hogy Csihar Attila visszajött, nem is tudom, hogy Maniac alatt mikor volt olyan, hogy Pagan Fears-szel kezdtek. Övön aluli volt, még csak nem is számítottam rá. Nem is kezdhettek volna jobban. Cursed In Eternity, szintén beszarás. Eszméletlenül jó volt. Aztán kezdődtek a.... jött a My Death a Chimera-ról, a Time To Die a Grand Declaration-ról, aztán meg ki tudja, fel sem ismertem néhányat, de nem igazán érdekelt. Közbeszúrtak egy Freezing Moon-t, de ebből már kiesett a régi tűz, nem volt jó. Akkor kezdett el megint tetszeni, amikor megszólalt a Silvester Anfang intró, ami után egyértelmű, hogy a Deathcrush jön. Hát, kib...ott jó volt. És folytatták, De Mysteriis Dom Sathanas, majd a legvégére lenyomtak egy nagyon megrövidített Pure Fucking Armageddon-t. Tehát... A közepe nem volt jó, az eleje meg a vége nagyon emlékezetes volt, kellett volna még egy Life Eternal és egy Chainsaw Gutsfuck, és... bruááhhh. Shadowék pedig nem akarták most bántani őket. Azért vicces, a díszlet egy fadíszlet volt, ami tele volt emberi csontokkal. Egy ismerősöm elkezdte híresztelni, hogy 'hallotta, hogy kiástak egy pár kökényi sírt, és onnan vannak a csontok'. (Kökény a szomszéd falu.) Egy nap múlva már pletykaként terjedt ez a baromság. Tehát... emberek :) Az utána levő Sear Bliss helyett meg épp volt jobb dolgom.

Az utolsó koncertes nap, az ötödik nap volt a legjobb. A Nadir-t szervezési hülyeség miatt nem láttam, csak egy pár számot. Fáradtság miatt gondoltam alszok egy kicsit, amiből kicsit több lett, mint gondoltam, mindenesetre arra ébredtem, mintha bomba robbant volna. Baromi nagyot szólt, de csak annyi történt, hogy a Watch My Dying elkezdte a koncertet. Meg sem akartam nézni, de azért elmentem, és jól tettem. Nem volt rossz, sőt, tetszett. Aztán jönnek a nap bajnokai. Azok az emberek, akik a zenéjükkel ahány helyen megfordulnak, ott tarolnak. Ilyen szájtátást mint ők, rajtuk kívül csak a Porcupine Tree vagy az Ulver tud elérni. De ők a Primordial, eredetiben, teljes életnagysággal, és ahhoz képest, hogy most bomlott egy kicsit a banda... Gyilkoltak. A hangulattal. Akik nem ismerték, azok is komolyabbak lettek utána. Mint mondtam, én nem szoktam koncerten megszeretni zenekarokat (nem ilyen Cadaveres vagy Watch My Dying szintű megszeretésre gondolok...), de pár éve Moonsorrow előtt ottvoltak, tök ismeretlenül, és utána a fele társaság haza is ment. Mert ezek után már nem kíváncsiak a Moonsorrow-ra. Itt is itt voltak, abszolút el is varázsoltak megint. Primordial-t félévente ide. Utána jött a Heaven Shall Burn, akiket nem ismertem. Nem is a stílusom annyira, nagyon darálnak, szerintem ez is az egyetlen céljuk a zenéjükkel. Mivel Németek, meg is értem. A közönség meg vette a lapot (nem úgy, mint Németországban), saját magunktól csináltunk Wall Of Death-t minden szám elején (én nem voltam benne), szerintem itt volt a legnagyobb daráló az egész fesztiválon. Ja igen, hangosak voltak. Nagyon. Túlságosan. Csak miattuk csengeni fog a fülem még egy pár napig.

És ezután következett az egész Rockmaraton legutolsó koncertje. A koncert, amit senki sem vesz komolyan, de rengetegen ismerik - punkok éneklik Pokolgép-pólósokkal, idősek fiatalokkal... Na jó, ez az egyetlen tény, ami talán nem igaz :D De az emberünk mondta is: 'Aki egy normális koncertre akart jönni, az kurvára eltévedt. De aki Kovbojok koncertre jött, az jó helyen jár.' Helyszínt kellett váltani, mert nem fértünk volna be az eredeti helyen - de még a nagyobb helyen sem voltak szerintem eddig annyian, mint Kovbojokon. Mindenki röhögött, a fényképészek fényképezni sem tudtak ettől - pedig nem is ismerték, 2-3 felfújt kotont dobált végig a közönség, és ez hajnali 3-kor méltó abszolút méltatlan lezárása volt a fesztiválnak.

Ez volt tehát zeneügyileg az első teljes hetes Rockmaratonom, Mikael elleni bűn lett volna kihagyni. Folyt köv az egyebekkel, talán.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.