Azaz itt az ideje a kb félévenkénti Dalriadának. Amire úgy igazából kb semmi kedvem nem volt elmenni, mert a lelki tényezőket leszámítva is volt egy halomnyi dolgom. Végül aztán felöltöztem és elindultam. És milyen jól tettem...

...hiszen másfél órányi felejtés várt rám. Nem is akármilyen. Nem volt most olyan hosszú koncertjük, ez alkalommal a 'különleges koncertet' máshogy kellett értelmezni: végre először hoztak magukkal magyar népzenekart. A 10-15 perces intró sem másból állt, mint színtiszta magyar népzenéből, hegedűkkel, csellóval, és a népzenekar énekhangjával. Na meg az egész Dalriada kórusával. Na jó, amikor kicsit pattogósra fogták, akkor még Tadeusz kicsit besegített a lábdobbal. Elképesztő volt, szinte már csak ezért megérte.

Aztán persze a 'rendes' műsort mi mással is kezdhetnék, ha nem a Nap és a Szél Házával, és ezt mi mással folytatnák, mint a Galambbal. Pillanatokon belül jött a Vérző Ima is, aztán folytatódott a Galamb által megkezdett húsdaráló a Védj Meg, Láng! 1-el. Ha már húsdaráló, akkor legyen tényleg az, a Hazatérés után már mutogatták egy páran a sebeiket... :) És itt egy kis szünet. Itt az idő, hogy előszedjék a még meg sem jelent Arany Albumot. Ez egyet jelent azzal, hogy népi zenekar színpadra fel, és kezdték a Szent László vers első részével. Tátott száj a szám feléig, utána zúzda - mert hogy bár senki sem ismerte még, annyira jó volt, hogy ez nem sok vizet zavart. Aztán a másik áll-leesés, a Bor Vitéz. Ezt sem ismerte senki, de itt sem érdekelt senkit - szent Mikael, miket ki nem lehet hozni egy Arany János versből... A népi zenekar csak darált, illetve egy hegedűt kicseréltek egy lantra, az összkép meg... Talán az eddigi legjobb Dalriada szám! Ezután népzenekar le - pedig az Ágnes Asszonyra mennyire kíváncsi vagyok már... Ezután jött a legnagyobb Katatonia-koppintás, az Égi Madár. Ezt a Tűzhozó követte, ami megint csak húsdarálásra sikeredett - de hopp, álljon meg a menet. Kikeletes szám, amiben hegedű van. Ott volt a helyszínen a népi zenekar, két csőre töltött hegedűvel. Vagyis csak nekem érthetetlen, hogy akkor a Tűzhozó közben miért nem használták??? Na mindegy. Ez után Téli Ének, és a Szondi Két Apródja 1-essel búcsúztak. Amit mi persze úgysem hittünk el, hiszen mi rúgdostuk volna őket a színpadra, ha nem jönnek vissza egy kis Walesi Bárdok 1-2-ért. 

Fantasztikusan éreztem magam, megint fejlődtek egy nagyot. Aztán kiléptem abból az átépített diszkóból, és minden a régi. 

I will escape.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.