End Of This Chapter

Vége a negyediknek. Egy ideje. Az ötödik egyelőre sehol... Érdekes, még soha nem látott vizek hullámzanak errefele mostanság. De erről majd papolok később.

The Incident

Létezik egy Moonsorrow nevű zene. Ahogy haladt az idő előre, minden egyes albumon, amit kiadtak, egyre kevesebb-kevesebb szám volt. De az a kevés egyre hosszabb-hosszabb lett. A végső pofátlanság a legújabb albumuk, amin két darab fél órás szám van. Ugyebár...

De ennél nagyobb pofátlanságot csinált most egy olyan ember, akitől azért nem számítottam volna. A Porcupine Treenek volt vér a pucájába, hogy kiadjon egy duplaalbumot - amelyeken összesen van négy szám. És nem hittem volna, hogy mégegyszer megcsinálnak egy olyat, mint a Normal és a Sentimental páros. De ezért lettem House-néző is: szeretem a pofátlan embereket, akiknek egy szavas jellemzője: Zseni. A magánélet pedig kit érdekel.

És most megnyomom ama 'külső szemlélő' gombot.

"I wish you'd learn to keep your mouth shut"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.