Betegen itthon, és a nagyon sok fölös szabadidőmben (ha-ha) elkezdtem képeket nézegetni. Amit a telefonommal csináltam, visszamenőleg 2006 végéig... Lenne korábban is, csak elment az életkedvem türelmem. Ahogy nézem, P tényleg 'hirtelen' bukkant fel újfent... Akkor még középiskolába jártam, és a táblára '~FF~'-et írkáltam 'HPD' helyett. Képek az első Moonsorrow koncertemről (Karhunkynsi hangfelvétel...), képek az első Katatonia koncertemről... Na igen, itt elfelejtettem valamit. Itt is csináltam hangfelvételt! Megvan a Had To (Leave), a Deadhouse, a Teargas, a Ghost Of The Sun, a Criminals, a July és a The Future Of Speech. Az tényleg olyan volt, ahol a víz is vérré vált... Igaz, P? Ki hitte volna, hogy már több, mint 2 azaz kettő éve volt... H azért valahogy bizonyos időközönként mindig ottvan a képeken. Párszor már említettem, mintha nem is lett volna olyan idő, amikor nem ismertem... De tényleg nem is volt, és ez így van jól... Na aztán persze a képek többsége arról szól, hogy Dáviddal ökörködünk. Mennyi videó is készült... Ugyanúgy nevettem rajtuk, mint akkor, amikor készültek - egyben most nevettem azóta annyira jóízűen -, bár amikor végignéztem az összeset, eszembe jutott, hogy mi is a helyzet most... Így már biztos, hogy soha nem fogok a közös videóinkon többet nevetni. Aztán jött a második Moonsorrow koncertem, plusz egy képsorozat P-ről és Zsófiról. Meg én is feltűnök némelyiken. Még videók is vannak, amint ketten birtokba veszik a Kulti melletti játszóteret. Ez igazán 'no comment'... A levelét két hónapig emésztgettem magamban, majd végül innen senki sem tudja, hogy milyen formában és milyen erőssen csapódott le ez... Mert erre sosem gondoltam volna. Hogy miért írok erről mégis? Mert már túl vagyok rajta... Ezután kezdett megjelenni V a képeken, és a középiskola átváltozott egyetemmé. És ez már a 'célegyenes', az elmúlt egy év... A második félév végén már nem készültek képek az egyetemről, és V-ről sem sok. Aztán a legutolsó pár mappába feltűnt a másik D. Csak a telefonos képeket néztem meg, róla meg inkább a fényképezővel készültek... Aztán szinte pontosan egy fél éve, hogy abbamaradtak a képek. Persze 'igazi' oka is van: a telefonom elromlott a nyári Forma1-en, a fényképezőm meg 'valami külső hatás segítségével' megfürdött a tengerben. Legalább van mire fogni, de igazából egyáltalán nincs is kedvem többé fényképeket csinálni. Videókat sem. Szinte egyikről sem jut eszembe kellemes emlék, akkor meg minek? Az pedig biztos, hogy ha most készülne, arról sem jutna. Persze ez így nem igaz. A régi FF-es, mostani HPD-s képek 'megmosolyogtatnak', szintúgy az Újabb másikD-s képek. De ezért meg nem kell fényképező, hiszen élő fényképekként emlékszem minden pillanatra... És ebben tényleg különbek vagyunk az emberek zöménél.

Aztán... Piros gomb. Konklúzió... van egyáltalán? Düh és gyűlölet, semmi más... Végül jöjjön az egyik kedvenc versem. Cím és szerző nélkül.

Mily sápadt, szürke, borús ég
Ily halott nem volt réges rég
S mily titokzatos, sűrű köd
Szörnyként kúszik a fák közt

Mily sötét, komor, csupasz fák
A köd titkait hallgatják
S az éj fagyos leple alatt
Varázsolják az álmokat

Fekszik a földön sok levél
Kikben a fák tudata él
S a köd fekete titkait
A föld mélyébe leviszik

A föld táplálja testemet
És köd járja át lelkemet
A teli hold homályos fénye
Az álmaim sötét ösvénye

Hol szövődnek az álmaim
Ha felnyílnak a szemeim
A ködnek sápadt fonalából
S az ég bús szelének hangjából
S az erdő sötét mélységéből
S az ereimbe fagyott vérből

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.