A kurzor villog, az időmérő csík meg kúszik fölfele. Tudatosan írok ide, nem pedig olyan helyre, amit senki más nem tud elolvasni, mégsem tudom, mit szeretnék megosztani azon kevesekkel, akik olvasnak - vagy csak erre vetődnek. Nem lehet írni egy olyanról, amit a legszívesebben elmesélnél az egyik közeli embernek, és kétségbeesetten várnék valami 'most megmondom, hogy mit kellene tenned' féleséget (a 'tanács' szót direkt kerültem). Ennek következtében nem lehet írni a keletkezett és felgyülemlett érzésekről. 

Pedig most épp megtettem. Hiszen egy betűt nem fogok leírni belőle, csak valahol jelezni kell, hogy 'halihó, ez van, és majd szétrobbanok tőle'. Ez meg még ide is illik:

"I sacrified more than I had
And left my woes beneath the mire"  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.