Az elmúlt egy héten keresztül épp az ellenkezőjét csináltam annak, amit általában: vagy épp unatkoztam - akar a halál egy helyben feküdni ilyen sokat -, vagy épp úgy belefeledkeztem valamibe, hogy csak úgy repült az idő. Na, ez volt általában délelött, amikor jobban voltam. Például elővettem egy régi kedvenc PC játékomat, a Black And White-ot. Elég régi játék, elég kezdetleges grafikával, de azóta ez az egyetlen ilyen, és egyedülálló is marad. Mondhatni istenszimulátor... Már csak hangzásra is jó. Csak kár, hogy mindig jött a délután, és mindig ágyba kényszerültem... Ha már így van, a testem KO, a szellemem még szabad...

Unalmamba nekiláttam hát Japánozni, először poénból, de mivel ment, minden nap volt egy 4-5 óra (kivéve a hét elején, akkor épp haldokoltam...). Bár kicsit nehezebben viseltem, hogy ez annyi, mint más nyelvnél kb egy óra. Rá kellett hogy jöjjek, a világ legnehezebb nyelvét kezdtem el hobbiból tanulni... A kedvencem, hogy tanulok egy ragot, amivel már el tudom mondani, hogy Ayamiből rendőr lett. Majd egy teljes leckén át van taglalva egy újabb rag, magyarázzák, hogy miben más, mint az előző. Na, ennek a ragnak az eredménye magyarul: Ayamiből rendőr lett. Egy 7 éve Japánban élő emberke mondta, hogy ő még mindig nem tudja elmondani magáról, hogy jól tud Japánul. Ennyi idő alatt csak inkább rájött, hogy mennyi mindent nem tud. Az a baj, hogy ezt nem csak ő mondja... Valaki még azt is megjegyezte, hogy teljesen csak egy féle képp lehet megtanulni a Japán nyelvet és -kultúrát: szüless Japán csecsemőként Japán szülőkhoz, Japánba. Bár még így is nehéz. Igazából ez az egyik mozgatóerő nálam, hogy ennyire lehetetlen megtanulni ezt az egészet. Szeretem a lehetetlen helyzeteket...

Nem csak a Black And White-al szórakoztam délelöttönként... Kerestem egy számomra új játékot, valami sötétet, valami beteget, esetleg horrort... Rajtam ezek a dolgok nem igazán fognak, de a hangulatukat szeretem. (Filmeknél még az sincs meg...Egy játék azért mégis interaktívabb, a zene meg mégjobb, hiszen azt te éled meg...) Találtam is egyet, el is kezdtem... Egy idő után elkezdett fusztrálni az, mintha én ezzel már játszottam volna... De az világos, hogy az nem lehet. Még egy kis idő után rájöttem, hogy nem a játékot ismerem, hanem a helyet, ami a játékban van. Nem egyszer, nem kétszer jártam már itt... Mégsem egyértelmű, hogy hol van. Egyes részeiről leginkább egy Perdition nevű város jut eszembe, míg másokról egy vak boly... város. De ha a nagy egészet nézzük ennek az ismerős helynek, akkor csak úgy hívják, hogy Az Üveg városa. Az alábbi videó nem a helyet, hanem a helynek a hangulatát mutatja meg. Gyenge gyomrúak ne nyomjanak rá, de az én P-mnek Kötelező, ha egyedül van.

Visions come, visions come in a sickroom bed...

A végső poént majdnem el is felejtettem... A játék Japán fejlesztés...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.