Woaaa. Most először vettem rá magam arra, hogy visszaolvassam a 'második' blogomat. Hogy mi minden történt ott...

Mi történt volna, ha nem úgy döntök azokban az időkben, ahogy döntöttem? Talán egy barátnővel több, talán. De nem sok ideig. De egy hatalmas baráttal kevesebb. Most épp a fizika MSC miatt aggódnék, most, hogy a BSC diplomám megvan. Ööö... Ennyi?

Azért azt a szenvedést, amit összehoztam, azt tanítani kéne. A szenvedésképzőben. Akkor, olyan állapotokban utólag már nem csodálkozom, hogy nem figyeltem a tanulásra. És bár már látom, hogy ha így történik, akkor sem használhattam volna semmire a fizikus diplomát... azért ez egy fájó pont marad végig.

De... ha most meglenne rá a lehetőségem, mit változtatnék az elmúlt pár éven? Nem sokat. D egy fontos része lett az életemnek, és megismertem egy pár embert. Egy O-t, egy G-t, egy másik V-t leginkább, akik nélkül ma már el sem tudom képzelni, de nem is teljes a lista. Talán ha nem így döntök, lennének mások......talán. Vagy pedig végigcsinálom az egyetemet, és semmi jellemfejlődés, amit az előző két év adott nekem. (Öö.. kettő? Mit csináltam egy évig?)

Hatmillió dolog a fejemben, de mégsem bántam meg semmit. Kellett minden. (Nem, nem minden... Hetty, hol vagy???) Most azonban valamit már tenni is kéne. Ez volt az utolsó dolog, ami hiányzott belőlem, amit ez a pénzes munka adott. Mostmár tényleg ideje visszaszívni a régi fogadalmam, illetve..... P, rajtad a világ szeme.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.