...más, mint egy éve. Pedig mindkét dolog az életem szerves része: a 'tömegközlekedés' és a japán nyelv... Tavaly ilyenkor az utolsó pillanatra hagytam mindent, és 'kezdjünk magunkkal valamit' felkiáltással csináltam a dolgokat... (Persze ehhez hozzájárult az is, hogy megtudtam egy-két dolgot...) Most viszont, be akarok kerülni. És mindezt úgy, hogy minél többet tanulok a nyelvből, annál jobban tetszik az egész. Amikor elkezdtem tanulni az alapokat, hirtelen annyira de annyira egyszerűnek tűnt az egész. Most meg itt állok kb. középszintű nyelvtudással, és a japán nyelvű blabla nagy része még mindig... 'blabla'. Pedig ez a középszint.

'Miért?' Nem, a japán egyáltalán nem a legszebb nyelv a világon. Van az a pár szótag, amit ki tudnak mondani... és annyi. De senki nem tud érdekesebb nyelvet mutatni. Az meg egy dolog, hogy japánul még írni is szeretek :) És egyáltalán nem az írás miatt ennyire nehéz...

でも、日本語で話しません。一人で勉強するから。それから、誰かと話したいですよ!!誰か今年日本語能力試験N4をして・・・私に書いてください!

1., merthogy lesz 2 és 3 is. Azaz... a 2. az nem rajtam múlik, majd meglátjuk, hogy lesz-e, de a 3. novemberben várható.

Az első részt tervezem a leghosszabbnak (és legunalmasabbnak). Ezért igyekszem a szokásos én-féle terjedelmes felvezetőket-közbeszólásokat a minimálisra csökkenteni... Bár azzal, hogy ezt leírtam, már ellentmondtam önmagamnak.

Öhm... Dalriada. Akarom mondani Echo Of Dalriada, hogy a legelején kezdjem a dolgot. Már fogalmam sincs, hogy honnan meg miért, de egy számmal kezdődött az egész, ami annyira megtetszett nekem, hogy át is küldtem annak idején még az én H-mnek, és mind a ketten 'beleszerettünk'. Ez volt a Vérző Ima. Hozzáteszem, nekem sokat játszott közre Laura hangja. Nálam a zenében, amin él vagy bukik a dolog, az leginkább két hangszer: a dob és az ének. (Persze ha metál zenéről van szó.) A hörgéssel-károgással sosem volt bajom, inkább legyen ez, mint valami béna ének. Merthogy énekelni kevesen tudnak jól. És ha nem tudnak, inkább ne is csinálják. Nos, a mi Lauránknak abban a számban pont olyan hangja van, amit én nagyon szeretek - nem agyonképzett (ezt monopolban meghagyom Tarja Turunen kisasszonynak), és nem túl egyszerű, pont megfelelő. És még hozzáteszem, Andris hangja pont ezért nem tetszett - abszolút átlagosnak éreztem. De kit érdekelt, egy fájlcserélőn keresztül elég hamar a gépemen landolt a Fergeteg című album.

Ez a megjelenés után nem sokkal volt, 2004 vége fele. Egy-két dologra rájöttem meghallgatva az albumot: egyrészt, ezek az emberek még nagyon sokra fogják vinni, másrészt... van az albumon ez a Walesi Bárdok-dolog. Hogy ez még nagyon sokáig fog visszhangzani, az biztos. A Fergetegről még egy-két dolog van, amit el kell mondanom: szerintem azóta sem csináltak olyan albumot, ami ennyire hangulatos. Nem szólnak még olyan szépen a gitárok, nem annyira csiszolt még Laura hangja, sőt, a Walesi Bárdokban még hamiskás is, Tadeusz még nem dobol olyan ütemeket, de... átjárja egy olyan hangulat, ami semmi mást.

Persze ezzel nem azt mondom, hogy azóta sem csináltak jobb albumot. Sőt, 2005 végén bejelentették, hogy készül a legújabb albumuk, Jégbontó címmel. Azon kívül, hogy a Fergeteg albumnak a neve ezennel értelmet nyert számomra, ott lógtam a hivatalos honlapon és vártam a Jégbontó megjelenését (mint most az Ígéretét, csak eltelt pár év), mert valami hatalmas dologra számítottam tőlük.

És be is jött.

2006 februárjában megjelent a Jégbontó című album. És bár a Rianás című introról nekem valami más jut eszembe mind a mai napig, az Árpádházi Margit Balladája amikor elkezdődött, a hajam égnek állt. Minden percére emlékszem az első hallgatásnak... Akkora minőségbeli ugrás történt a zenéjükben, hogy hüpp. Nincs mese, mindmáig azóta az egyik legjobb albumot készítették el 2006-ban. És már első hallgatásra eldöntöttem, hogy az albumról a kedvenc számom az Igaz Hittel. Semmi gyenge szám nincs rajta, az album úgy tökéletes, ahogy van.

A Jégbontó még egy dolgot hozott maga után (saját magán kívül): a koncerteket. (Nem számoltam, de szerintem nemsokára ünnepelném kb a 20. Dalriada-koncertemet.) Sajnos Fergeteg-érás koncerten nem voltam legjobb emlékeim szerint (tudom, kedves Zs, pedig lehettem/lehettünk volna... de az csak véletlen volt, tényleg...), de még itt sem olyan volt egy koncert, mint ma: egy megszeppent embercsoport, akik fantasztikus zenét nyomnak, de... hmm, olyan aranyosan amatőrök. Laura igyekezett elbújni a mikrofonállvány mögött, semmi aktívkodás vagy közönség mozgatás, és... Borzasztó Hangosítás.

De kit érdekel, jó volt az egész úgy, ahogy volt. Ott álltak a Jégbontó nevű tökéletes albummal. És egy valamiből elegük lett: hogy senki sem Dalriadának, hanem Echo-nak hívja őket. Ezért a nevükből sürgősen eltávolították ezt az apróságot a nevükből, és készültek a következő albummal, ami a Kikelet nevet kapta. Erről az első szám, amit hallottam, a Táltosének volt. Albummegjelenés előtt le lehetett tölteni, és a szám... fantasztikus. Megjelent a zenében a hegedű (de eltűnt a furulya, örökre), és a szám úgy volt tökéletes, ahogy volt. Aztán felszivárgott a netre - nemtudom hogyan - még egy szám. Az volt a Búcsúzó, és Zs küldte át. És ez a szám... meglepő volt. Mert a Táltosénekkel ellentétben egyáltalán nem győzött meg. Egy ideig eléggé nem tudtam hova rakni. Aztán megjelent...

2007 március. Egy nagy dedikálás-özönnel lehetett az albumot először megvenni, és itt is találkoztam a tagokkal először normálisan. Meglepően közvetlenek és... 'normálisak' voltak. Már a hírességükhöz képest. Mert a Jégbontó akkorát szólt annak idején, hogy a Kikeletmegjelenésre-dedikálásra rengetegen eljöttek. És milyen maga az album?

A számomra feketebárány-Dalriadaalbum. Mint mondtam, a Búcsúzó nem győzött meg, de ezzel nem volt egyedül. Ámbár szépen-lassan megszerettem őket, de sajnos nem mindet... A Kikelet és Néma Harangok számokat most sem szeretem. De van valami, ami miatt mégsem lóg ki a többi album közül: azok a számok, amiket szeretek, azok... Nos, hogyan is fogalmazhatnék... Mocskosul jók. A Vándor-Fohász, a Táltosének, a Tűzhozó... na és minden idők legjobb Dalriada-száma, a Tavasz-dala. Ezek olyan számok, amik örök kedvencek lettek. A minőség megint javult, a koncertekből több lett, amik egyre jobbak és jobbak lettek - a hangosítást leszámítva, mert az még mindig borzasztó volt. De a hangulat egy Dalriada-konceren olyan volt már itt is, hogy azt nem lehet szavakkal leírni. Még híresebbek lettek, még jobbak lettek, még több koncertjük volt, és mégis, menetrendszerűen egy év és egy hónap múlvára bejelentették a következő albumukat, a Szeleket.
A szokásos spoiler-dolgok jöttek. Új számként érkezett az A Nap és Szél Háza, az albumborító pedig... Végre, végre! Az eddigi borítók is jók voltak, de erre végre rá is mondhatom, hogy tetszik! Koncertspoilerként Sopronban, a szülővárosukban adtak egy nagyonhosszú koncertet, és ott lejátszották a Világfutó Szél című számot. A várakozás kibírhatatlan volt, főleg amiket meséltek a számról, na meg az A Nap és Szél Háza ismeretében.... De csak megjelent.

2008 április. No kérem. Mit is írhatnék. Ezeddig Kikelet ide vagy oda, a Jégbontó volt AZ album, és úgy gondoltam, hogy úgy lesz a Dalriadával is, mint a többi bandával: vagy az első, vagy a második album a legjobb, onnantól már csak ilyen-olyan valami. Aztán nagy széllel jött a Szelek, ami nem is szél volt, hanem szélvihar, és elfújt mindent. Megcsinálták számomra A Dalriada-albumot, ami A mérce, AZ alap amihez bármit hasonlítani lehet... Kiemelni számot abszolút nem tudok (na jó... Ha az Opeth múlna rajta, akkor Égnek Ostora), mind úgy tökéletes, ahogy van. (Az is eszembe jut, hogy... Miket mondtam én a kezdetekkor Andris hangjára?!) De alapból merész volt nagyon a megjelenés, ugyanis a Paganfest napjára esett. Azaz ha nem neten rendelted, hanem ott vetted meg, és volt kéznél egy laptopod vagy discmaned, akkor hallhattad csak az albumot a koncert előtt. De bejött... Hogy is ne jöhetett volna be, amikor a Tavaszköszöntő című számmal kezdték? És felvették a Hazatérés 'klippjét' is. Ha tovább kellene ezt az albumot ragoznom, csak mekegés-makogás lenne belőle, mert... egy 'tökéletes' albumnál ez ilyen.

Egyet tudtam, NAGYON türelmesnek kell lennem, hogy kibírjam a következő, Ígéret-albumig.
2009 februárjában aztán volt egy hosszú-hosszú Dalriada-koncert. Mindenképp említést érdemel, több szempontból is...

Először is, kezdett eltűnni a hangosítás-betegség. Meg úgy az összes. Ha ezt a koncertet kellene összehasonlítanom egy Jégbontós koncerttel... Laura nemhogy rászokott a headbangelésre, már ÉLVEZI az egészet. És a szemeivel eléggé belemászik az első sor hímjeinek a lelki világába. Másodszor is: hosszú volt. Úgy értem... 'hosszú'. Ha jól emlékszem, 17 szám. Vagy 19? Ki tudja. És harmadszor: VÉGRE bejelentették az új albumot. Ami nem az Ígéret volt. Hanem az Arany-album.

Ekkora titkolózás még sosem volt egy Dalriada-album körül. Szépen-lassan kiderült, hogy tulajdonképpen három új taggal is bővült a banda. Na jó, ez így nem igaz, igazából a Fajkusz-banda csapódott a Dalriadához, hogy képesek legyenek eljátszani az új számokat. Ugyanis egy népzenekarról van szó. Spoilerként aztán kaptunk egy Szent László 2. rész-t. És tadaam..

2009 végén meg is jelent. A poént lelövöm: amikor azt mondom, hogy nem radírozta le az album a Szelek dicsőségét, akkor ezzel nem azt akarom mondani, hogy az album nem mocskosulrohadtulésztvesztőenkurvajó. Merthogy az. A Zách Klára verset ismervén Arany Jánostól pl nem ilyen albumnyitásra szuámítottam. Annyira gyors, hogy már-már power metal :D Még a szinti-gitár párbaj is megvan. Mindehhez hozzájön A Hangulat. A Szelek-albumon semmi extrém hangszer nem volt (metal szemszögből), úgy teremtették meg azt a... 'Magyar'-hangulatot. Itt még ott volt támogatásképp a Fajkusz-banda is. Nekik (is) köszönhető ez a hangulat, ami az albumon van. És mindenellett az a zeneiség, ami itt jelen van... leírhatatlan. Egyetlen dolog volt 'fejvakarós' nekem. Mivel az albumon csak Arany János versek vannak, a régieket is újrafelvették. És jobbak lettek, sokkal jobbak (hát még a Szondi Két Apródja - 2. rész... új számot csináltak belőle!) Ámbár említettem a Fergeteg-albumon lévő hangulatot. Az már nincs jelen.

Nos, ami az érdekes dolog, hogy mindez hogyan fog szólni koncerten. Hát kéremszépen, jól. Az esetek felénél megy Dalriadáékkal a Fajkusz-banda is, akik hiába népzenekar, nem ijednek meg egy metálkoncerttől. Sőt, szerves részei már :) Aztán eljött 2010 február...

Kép a koncertről. Ezen - az előzővel ellentétben - nem vagyok rajta, de több okból is fontos... Az egyik maga a koncert, ami még a fentiek ellenében is új dimenzióba emelte a Dalriada-koncerteket. Laura már-már frontemberi szerepet tölt be a bandában, már van szám, amit ő konferál fel. Az önbizalma láthatóan sokat nőtt, és nagyon élvezi az egészet. A másik... Itt, a koncert előtt és után történtek olyan dolgok, amikről mindmáig szólnak a napjaim.

És lőn 2010 nyár, egy fontos esemény zajlott le, aminek Rockmaraton a neve. Na ezt a koncertet Nagyon vártam. Két okból... Az egyik, a két évvel ezelőtti Finntroll koncert - a Rockmaraton nagyszínpadán a metálkoncertek... 'kemények'. Szólnak mind egy őrült, és egy darab nem marad belőled. A másik, hogy épp itt volt az ideje egy kis Ígéret-album spoilernek. Na emiatt tényleg nagy volt a várakozás. Mert azért akárhogy nézzük, az Arany-album egy kicsit különc volt - szöveget írniuk erre az albumra pl dupla idejük volt. Poénlelövés: a koncert mindkét várakozásnak megfelelt.

Bemutatkozott az új koncertruhájuk is. Bár először azt hittem, Arkona-koncerten járok :D A koncert szólt, megdörrent, darabokra szedett, és jött a spoiler is, a Hajdútánc.

2010 november. Messiásként várom ezt a dátumot. Ha a többi szám fele olyan jó lesz, mint a Hajdútánc, akkor le vagyok nyűgözve. (Pedig ezt nehéz, de tényleg...) Elmondták a számról, hogy ilyen 'spoilerszámok' alatt nem szokott nagy mozgás lenni a közönségben, de amit Metalfesten produkált a közönség, az alapján ők úgy gondolják, hogy tetszeni fog nekünk. Én sem szeretek koncerten ismerkedni zenével, de elkezdték a számot, és nem volt kérdés, hogy tetszik-e vagy nem. Eléggé a Zách Klára kistesója - azért kistesó, mert lassabb. De ez csak egy szempont... Jó okom van feltételezni, hogy az Ígéret-album ismét a Fajkusz-bandával készül, mert a Hajdútánc alatt végig ott vannak. És fel vagyok csigázva, de nagyon. A polcomon akarom, most.

Egy kis Hajdútánc következik, ha már ennyit szövegeltem róla. (Akik látták az előzőt, azok is nézzék meg, mert jobb minőségű, sokkal.)

Szeptember, Őszelő. Egy, amiben sosem egyezek a többiekkel: szerintem kezd jó idő lenni. Egy, amiben mostanában nem, de most egyezek a többiekkel: kezdődik a tanulás. Bár inkább 'kezdődik a nyelvvizsgadíjak kinyögése', a tanulást meg helyettesíteném az 'ismétlés' szóval. Bár egész nyáron is tanultam, nem mentem az egésszel többre annál, hogy... egy 'új' társaságban villoghattam azzal a 4-5 kínai mondattal, amit tudok, minimális szinten el tudtam gügyögni koreaiul Wonnal, el tudom olvasni a Héber betűket, stb. De ez is valami azért. Ja igen, új példaképem van. Hány ember van még a földön, aki beszél 33 nyelven folyékonyan? (És évente 4 új nyelvet tanul meg?) Ő igen: https://www.youtube.com/user/laoshu505000

Hmm, elkalandoztam. Igazából nincs is példaképem, és nem is lesz soha, de ez sem kicsi inspiráció. Amúgy meg furcsa dolgok történnek mostanság. Lassan én is kezdem elveszteni a fonalat, nemhogy...

És egyre derülnek ki az újabb dolgok, hogy 'miért volt még misztikus dátum a február közepe'. Ha már itt tartunk, a Dalriadás post nagyon érik már. Spoilerbe csak ennyi: jóval híresebbek, mint három éve, de mégis ugyanolyan közvetlenek. :)

Ha valamit elvállalsz, annak vállald a következményeit. Ha valamit szándékosan te akarsz, azért ne nyavalyogj. Ez így szép és jó, és nagyon fontos szempontok...

De ha valami csak úgy kötelező, igaz semmi értelme nincs a világon, de kötelező, attól már felfordul a gyomrom. Ja igen, 'kötelező'-nek minősül az is, hogy 'meg vagy hívva valahova, ahol megsértődnek, ha nem mész el'. (Mint ma este.) Ebből a kötelezőből mostmár túl nagy dózist kapok. Épp eléggé nagy dózist, hogy ne legyen kedvem az egészhez. Aki meg ismer, az tudja, hogy hogy intézem azokat a dolgokat, 'amikhez nincsen kedvem', amiket nem szívesen teszek... Pont úgy. Haha, fuck off. Valakitől meg megkapom, hogy 'ne légy olyan, mint apád'. Akkor ha azt mondom, hogy 'a vérem miatt gondolkozok így', az leveszi annak a felelősségét a vállamról, hogy SZAROK AZ EGÉSZBE?

Az első jó minőségű videó az új Dalriada számról...

Woaaa. Most először vettem rá magam arra, hogy visszaolvassam a 'második' blogomat. Hogy mi minden történt ott...

Mi történt volna, ha nem úgy döntök azokban az időkben, ahogy döntöttem? Talán egy barátnővel több, talán. De nem sok ideig. De egy hatalmas baráttal kevesebb. Most épp a fizika MSC miatt aggódnék, most, hogy a BSC diplomám megvan. Ööö... Ennyi?

Azért azt a szenvedést, amit összehoztam, azt tanítani kéne. A szenvedésképzőben. Akkor, olyan állapotokban utólag már nem csodálkozom, hogy nem figyeltem a tanulásra. És bár már látom, hogy ha így történik, akkor sem használhattam volna semmire a fizikus diplomát... azért ez egy fájó pont marad végig.

De... ha most meglenne rá a lehetőségem, mit változtatnék az elmúlt pár éven? Nem sokat. D egy fontos része lett az életemnek, és megismertem egy pár embert. Egy O-t, egy G-t, egy másik V-t leginkább, akik nélkül ma már el sem tudom képzelni, de nem is teljes a lista. Talán ha nem így döntök, lennének mások......talán. Vagy pedig végigcsinálom az egyetemet, és semmi jellemfejlődés, amit az előző két év adott nekem. (Öö.. kettő? Mit csináltam egy évig?)

Hatmillió dolog a fejemben, de mégsem bántam meg semmit. Kellett minden. (Nem, nem minden... Hetty, hol vagy???) Most azonban valamit már tenni is kéne. Ez volt az utolsó dolog, ami hiányzott belőlem, amit ez a pénzes munka adott. Mostmár tényleg ideje visszaszívni a régi fogadalmam, illetve..... P, rajtad a világ szeme.  

Az ismerős helyet olyan furcsa hangulat lepi be, mintha köd lenne. De akkora, hogy metszőollóval kell vágni.

Szervezetlenség a bejáratnál. Most először nekem kedvezett: a legelső ember voltam, aki beléphetett.

5 méterenként 'A banda speciális kérése: NE FÉNYKÉPEZZ ÉS NE KÉSZÍTS VIDEÓT!' plakát. És amit még be is mondtak előtte magyarul. Kétszer.

Kb 20 évvel magasabb átlagéletkor, mint bármikor máskor.

Fülig érő száj, színpad-porszívózás, szőnyegkiterítés.

Mosoly vége: a kivetítő bekapcsolt. Egy pillanat alatt mindenki szája tátva, és átsuhan az agyakon: 'erre bizony még nagyon sokáig fogunk emlékezni'.

Duplán hátborzongató és félelmetes. Egyrészt a kivetítő, amely (majdnem) mindegyik szám alatt ment. Nagyon beteg mozival, nagyon a zenére készülve.

Másrészt a zene. Túlságosan tiszta és hátborzongatóan pontos. Bassza meg, mégiscsak koncerten vagyunk.

'Sokkoló' audióvizuális élmény.

A mellettem lévő nemmagyar család. Apuka, anyuka és három gyerek: egy 20 év körüli fiú, egy 16-17 év körüli lány és egy 14-15 év körüli lány. A család mind az öt tagja átszellemülten énekelte az összes dalszöveget. Minden szavát tudták minden számnak.

A másik oldalt mellettem álló nemmagyar társaság. 20-25 éves srácok felzselézett tüsi hajjal.

A lány, aki a végén odajött, és...

Hogy Ő 3 különböző mikrofonba énekelt. Egy a sima, egy a székre erősítve amit csak az akusztikus gitár kedvéért hoztak be, és egy a zongora mögött.

Az akusztikus gitáros szék. Amit 2 ember hozott be, és két ember vitt be. + egy ember, aki a gitárokat fogta. És mindez akkor is, ha csak 5 mp-re volt rá szükség.

Amikor megszólalt egy szám. Csak arra gondoltál, hogy hogy a fenébe szólhat ennyire albumszerűen. (Egészen addig, amíg a kivetítőn el nem indult a mozi.)

Amikor elcseszték a Lazarus-t és újrakezdték.

TÉNYLEG más setlistet kaptunk, mint bármely más országban.

Ezek az emlékeim a Porcupine Tree koncertről. Az emlékek, amelyek bizonyos időközönként visszatérnek és újraélem. És amitől olyan leszek egy kicsit, mint koncert után mindenki: kicsit csendesebb, kicsit elgondolkodóbb. Ma Dalriada Szigeten. Francba.

Jelenleg nagyon közel ahhoz az állapothoz, hogy...

Letöröljem az MSN-t, szüneteltessem a blogot, kikapcsoljam a telefont, töröljem a facebookot, és stb, és paff. Pedig tudom, akkor minden rosszabb lenne.

Az a helyzet, hogy 'nemtudom' állapot van megint. A 'nemtudom' jobb esetben pedig valahol középen van, amiből lehet még bármi. Csak jól kezeljem a dolgokat, mert igazából lassan ez nem fog menni...

Aaaaa fene. 

Switch off the future, somehow...

WSR

Szinte már rá lehet fogni, hogy 'rég volt', de azért muszáj megemlítenem. A Renault sosem volt a kedvenc F1-es csapatom, már a csapaton belüli felfogás miatt sem (bár idén szívlelendő, hogy Kubica ott van, csak most meg az autó nem elég jó...), de azért minden tiszteletem a Renault-nak. Van ez a WSR-dolog, ami minden évben felejthetetlen élményt ad, és mindezt teljesen ingyen rakják elénk. Nem tudom, hogy hogyan és hol és miért éri meg ez nekik, nekem azonban megéri minden évben kimenni H-val. Egy hétvége, amikor teljesen jól érzem magam. És tavaly (előtt?) még panaszkodtam, hogy mennyire erős a kontraszt: egy F1 pilóta a kislábujjakörmét sem tudja megmozdítani anélkül, hogy arról a világ (majdnem) összes országában le nem hoznának egy cikket. A WSR mezőny meg ismeretlen. Ma már viszont közvetíti az Eurosport. Végre!

És persze az év két rejtélye... Miért tagadja le egy félig koreai-félig japán, hogy köze van a Koreaiakhoz, és ugyanettől a Japán úriembertől naponta kérnek JAPÁNUL Japán jelekkel autogrammot, azért nem mutatta a meglepődés legkisebb jelét sem? De legalább megtudtam: a málnás csoki tényleg rohadt finom...

Rockmaraton, 2. rész... 

...nem lesz. Majdnem mindenkivel megosztottam élőben, akivel szerettem volna. Legalább élőben nem dramatizáltam túl ezeket a 'legszélsőségesebb érzéseket', amiket csak össze lehet hozni.

No-Man

Öö, wow. Mármint úgy tényleg, wow. Zeneileg nehéz lenyűgözni, viszonylag elég kevés zenét tudok befogadni. Aztán hallottam erről a kis mellékprojektről. Már régen. És pontosan olyan, amilyennek elképzeltem: minimalista, csöpögős, és az emberünk úgy énekel suttogva benne, mintha valami titkot mesélne. És eszméletlenül jó. Steven Wilson nagyon tud valamit.

Dalriada

...ez hosszú lesz, de nem most. Igazából nem tőlem függ, mikor veszem elő újra, mint témát. Márpedig elő lesznek véve, ha Misa is úgy akarja.

Unia 

Álmok vannak, szépek-jók, emlékezetesek és kevésbé azok... És olyanok is, amik egy tükröt állítanak eléd. Nem tudom, 'ki rakja össze az álmokat', de most zseniálisat alkotott: ha gúnyolódni akartam volna saját magammal, ennél jobban soha nem tudtam volna csinálni. Ja, ezután álmodtam D-ről is. Tisztán és élethűen: fiú. 

Egyebek..?

Vannak. Nincsenek? Megfogalmazva legalábbis még nincsenek. De lehet, hogy semmi, csak már hallucináció.